Az anyaság neurológiai hatásaival egyre több tanulmány foglalkozik, és azzal kapcsolatban is jó néhány kutatás született, hogy miként hat az anyaság a pszichére vagy az egészségre, illetve milyen szociológiai, gazdasági, pénzügyi összefüggései vannak a gyermekvállalásnak. A férfiakkal azonban jóval kevesebbet foglalkoztak a tudósok, sőt sokáig még abban sem voltak biztosak, boldogabbak lesznek-e a férfiak, ha apává válnak, vagy éppen teljesen közömbösen állnak ehhez a sorsfordító eseményhez.
Az elmúlt években azonban több figyelem fordult az apukák felé, és a szakemberek is egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy az apaság nemcsak “járulékos költség”. “Sokáig úgy tekintettek az apákra, akik csak mellékszereplői a gyermekvállalásnak, hiszen az anyában zajlanak le a legnagyobb változások, az ő teste, lelke igazodik ahhoz, hogy kihordja, megszülje és gondozza a gyermeket” – mondja Lee Gettler antropológus. “Mostanra viszont egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy az apaságnak is megvan a maga biológiája.”
Élettani szempontból egyáltalán nem véletlen, hogy az apákat egy kicsit elhanyagolták. Az állatvilágban a különböző emlősöknek alig néhány százalékánál figyelhető meg, hogy az apák is részt vesznek az utódok körülötti feladatokban: amit az apaság biológiájáról tudunk, nagy mértékben egy pocokfajta tanulmányozásának az eredménye. A pockok agyának vizsgálatából például kiderült, hogy az utódok megszületése megváltoztatja a büszke apuka agyának struktúráját (ennek köszönhető például, hogy az apa képes felismerni a kölykét).
Az emberi agy vizsgálata során is hasonló eredményeket kaptak. James Rilling és társai fMRI képalkotó eljárás segítségével olyan férfiak agyát hasonlították össze, akiknek volt már gyereke, olyanokéval, akiknek még nem. Mikor kisgyermekek képét mutatták nekik, az apák bizonyos, a jutalmazásért felelős agyterületei aktívabbnak bizonyultak; a nem-apáknál hasonló aktivitást az erős szexuális töltettel rendelkező képek váltottak ki (az apákat ezek a fotók egyszerűen “nem izgatták” annyira). Vagyis, az apasággal megváltozik a férfiak számára fontos dolgok sorrendje: a szexuális vágyak a háttérbe szorulnak, helyüket a gondoskodás és törődés veszi át.
Hormonkoktél
A szakemberek szerint ennek az egyik oka az oxitocin nevű hormon, melyet korábban az “anyaság hormonjának” tartottak, most viszont egyre több a bizonyíték arra, hogy az apai gondoskodás, apai szeretet kialakulásában is legalább olyan nagy szerepe van. Az oxytocin hatására kezdünk el kötődni nemcsak a gyermekünkhöz, de a párunkhoz is. Egy 2010-es kutatás során például azok az apukák, akik oxitocint tartalmazó étrend-kiegészítőt kaptak, sokkal intenzívebben foglalkoztak a gyermekükkel, mint akik csak placebót szedtek.A tesztoszteronnak is nagy szerepe lehet az apaság során bekövetkező biokémiai változásokban. “Amikor egy férfinak monogám kapcsolata lesz, családot alapít, a tesztoszteronszintje csökken. A legnagyobb csökkenés azokban a férfiakban mérhető, akiknek újszülött gyermeke van. Ez ráadásul már a terhesség alatt, a baba születése előtt megfigyelhető” – mondja Gettler.
Apai érzések
Amikor egy férfiból apa lesz, egy teljesen új szerepben kell helyt állnia, hiszen már egy másik emberi lényért is felelős lesz. “A legtöbb férfi vágyik arra, hogy beteljesíthesse ezt a feladatát, vagyis ellássa, tanítsa, gondozza, vezesse, támogassa a gyermekét. Ez pedig azt is jelenti, hogy máshogy látják saját magukat, és egyszerűen mást akarnak tenni a rendelkezésükre álló idővel, pénzzel és energiával” – mondja Marcy Carlson szociológus.Ehhez az új szerephez természetesen számos új – vagy legalábbis újnak tűnő – érzelem társul. Bár az apák érzelmi életének tanulmányozása még gyermekcipőben jár, a szakemberek szerint az apák nagyon pozitívan élik meg, ha új dolgokat taníthatnak meg a gyermekeiknek, vagy ha ott lehetnek a nagy mérföldköveknél. A legerősebb negatív érzelmek között pedig a fájdalmat és a bűntudatot említik meg. “Az apáknak is bűntudata van, ha dolgozniuk kell menni, vagy éppen saját magukkal, esetleg a párjukkal szeretnének foglalkozni egy kicsit, még akkor is, ha pontosan tudják, ezek a dolgok fontosak” – mondja Margaret Kerr pszichológus. “Fájdalmat pedig azért érezhetnek, mert úgy érzik, a gyermekük nem kötődik hozzájuk annyira, mint az anyához.”(Cikk forrása: fatherly.com)Ez is érdekelhet:
Kapcsolódó cikkek
