A magzatok érzékszervi fejlődését taglaló cikksorozatom célja, hogy példákkal, vizsgálati eredményekkel bizonyítsam: a baba az anyaméhben minden szempontból rendkívül fejlett személyiség. Többet ért meg az anyja által közvetített világból, mint amit valaha is elképzelni tudtunk.
Megtéveszthet minket, hogy a babák hosszú időn keresztül nem képesek verbális, ezen belül is szimbolikus kommunikációra a születésük után, így csak korlátozott módon tudják közvetíteni a külvilág felé mindazt a tudást, amivel rendelkeznek. Ha tovább vizsgáljuk az érzékszervi fejlődésüket és azt a módot, ahogy az anyaméhben az ingereket felveszik és feldolgozzák, a hagyományos gondolkodásmódunkat meghaladó eltéréseket fogunk tapasztalni.
A kendő és a cumi
Az első meglepetés az, hogy a babák képesek egyfajta érzékelési módot egy másfajta érzékelési módba áttenni. Ezt a jelenséget hívja a szakirodalom amodális percepciónak, azaz nem szervspecifikus érzékszervi érzékelésnek. A neves kutató, Meltzoff párhetes újszülöttek szemét kötötte be, majd egy barázdált cumit adott a szájukba. Levették szemükről a kendőt, eléjük tettek egy sima és egy barázdált cumit. A babák csak azt a cumit nézték, amit szoptak is, azaz a barázdáltat. Így az érintéses tapasztalatot átvitték vizuális, látási szintre.
Látja, amit hall
Ez a fajta úgynevezett keresztmodális érzékelés hallási-látási átvitel esetében is működik, tehát a baba képes látni azt, amit csak hall, illetve képes hallani azt, amit csak lát. Ez kétségkívül szokatlan nekünk felnőtteknek, akiknek az a természetes, hogy a látási inger a retinánkon képeződik le, a hallási inger a hallókürtben, és így tovább, tehát nincs kapcsolat az egyes érzékelési módozatok (modalitások) között.
Ez az úgynevezett amodális percepció jelensége arra utal, hogy az egyes érzékszervek egymás fejlődését segítik, serkentik, és együttműködéssel küszöbölik ki az esetlegesen előforduló korai relatív fejletlenséget.
Korrekcióra képes
Egy Sallenbach nevű kutató érdekes kísérletet végzett az érzékszervi érzékelésre (percepcióra) vonatkozóan. Az anyaméhben egy magzatnak egyszerű, négy hangjegyen alapuló melódiát játszottak le ismétlődő formában. A részletbe zenei disszonanciát építettek be, hogy a ritmusvilágot megtörjék, és így a babát elbizonytalanítsák.
A pici néhányszor végighallgatva a részletet, elkezdett a zene ritmusának megfelelően mozogni. Amikor először észlelete a disszonanciát, abbahagyta a mozgást. Többszöri meghallgatás után azonban képes volt a korrekcióra, és akkor is ugyanabban a ritmusban mozgott, amikor éppen a ritmustörést hallotta.
Ez azt jelenti – többek között -, hogy egy hallási ingert képes volt áttenni mozgásos cselekményre. A kísérlet rámutat egy bonyolult, már a magzati korban is meglévő, hipotézisek alkotása útján zajló tanulási mechanizmusra.
További cikkeink arról, mennyire szeretik a zenét a babák:
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
