Polócz-Csépány Ildikó egy komoly műtét után szembesült orvosa tanácsával: lehetőség szerint a következő egy évben szüljön, mert lehet, hogy később már nem lesz rá lehetősége. A görcsös, fájdalmas menstruációval küzdő nőről kiderült, hogy endometriózisban szenved. Ez a betegség azzal jár, hogy a méh nyálkahártyája “elvándorol” a szervezet más területeire is.
A szövetek megjelenhetnek a méh külső falán, a húgyhólyagon, a beleken és a külső nemi szerveken, de súlyosabb esetben akár az ízületek és a tüdő felszínén is. A téves helyszínek ellenére ugyanúgy működnek, mint a méh belsejében – minden ciklusban megvastagodnak és véreznek. A szervezetből távozni képtelen vér így erőteljes fájdalmakat, görcsöket okoz. Ildikó esetében a veszélyes betegség mellett további két, önmagában is meddőséggel fenyegető kórt állapítottak meg.
“A munkahelyemen kezdtek sűrűsödni a problémák, és szép lassan 15 kilót híztam. Egyre többször puffadtam fel, égett, fájt a gyomrom, és éreztem, hogy valami nincs rendben velem, ezért több hónap szenvedés után elmentem egy kivizsgálásra” – meséli Ildikó.
Az eredmény: inzulinrezisztencia és pajzsmirigy-alulműködés. Mindkét betegségére kapott gyógyszert, ám a szénhidrát-anyagcsere problémája ennél komplexebb kezelést igényelt. “A kezelőorvosom szigorú, 160 grammos szénhidrátdiétát írt elő, amit a mai napig folytatok. A kivizsgálások előtt száműztem az étrendemből a péksüteményeket, a krumplit és a rizst, mégis egyre csak rakódtak rám a kilók. Amikor újra elkezdtem teljes értékű gabonákat fogyasztani, és naponta ötször étkeztem, a fogyás is megindult, szűk fél év alatt 10 kilóval lettem könnyebb.”
Időm sem volt aggódni
A gyógyulás felé vezető út azonban nem jelentette azt, hogy Ildikó fellélegezhetett. “Orvosom, dr. Nyéky Boldizsár figyelmeztetett, hogy a műtét után kezdjünk neki a családalapításnak, mielőtt kiújulna az endometriózisom. Azt tanácsolta, hogy egy éven belül próbáljak meg teherbe esni, hiszen már elmúltam harminc, így a betegségem mellett a korom miatt is közel jártam ahhoz, hogy kifussak az időből. A párommal már korábban is szóba került a gyerekvállalás, de komoly elhatározás helyett inkább a természetre bíztuk a dolgot.
A hónapokig tartó gyomorfájdalom és a görcsök miatt aztán kicsit háttérbe szorult a dolog. Egy darabig csak az járt a fejemben, hogy valami nincs rendben a szervezetemmel. Amikor mindhárom betegségemre fény derült, hatalmas kő esett le a szívemről, mert arra gondoltam, ha tudjuk, mi a baj, akkor találunk majd rá gyógymódot is. A műtét utáni egy-két hónapban még mindig nem a babavárás volt a legfőbb tervünk, hiszen idő kellett, míg teljesen rendbe jövök.”
Bár Ildikó egyáltalán nem volt ideális helyzetben közvetlenül a gyermekvállalás kapujában, mindvégig bízott abban, hogy előbb-utóbb egy kisbaba csöppen majd az életébe.
“Valahol mélyen éreztem, hogy nem adhatom fel a reményt, hiszen hivatalosan még nem mondták ki, hogy meddő lennék. Arra felkészítettek, hogy nem leszek hipp-hopp terhes, de a műtét és a betegségeim után ezen nem is lepődtem meg. A lábadozás után visszamentem dolgozni, és egyszerre száz dolog szakadt a nyakamba. Csak kapkodtam a fejem a sok teendő között, időm sem volt azon aggódni, hogy mikor lesz babánk.
Aztán júniusban késett a menstruációm, de eleinte nem mertünk tesztet venni, mert a párom félt a negatív eredménytől. Később az egyik barátnőmmel csajos napot tartottunk: vásárolgattunk, együtt ebédeltünk, és meglepett egy terhességi teszttel. Hazavittem, eldugtam, csak reggel mertem megmutatni a páromnak. Fél órát tanakodtunk, hogy megcsináljuk-e, míg végül rábólintott. Hajnali 6 órakor ott ültünk a kanapén, és lélegzet-visszafojtva vártunk az eredményre. Pár perc múlva megjelent két csík. Annyira hihetetlen volt, hogy azonnal elrohantunk a legközelebbi gyógyszertárba, hogy vegyünk egy újabb tesztet, de még egy órát kellett várnunk nyitásig. Életem egyik leghosszabb órája volt, de hála az égnek, másodszorra is pozitív lett az eredmény.”
A műtét után Ildikó gyógyultnak számított ugyan, de komoly nőgyógyászati problémái miatt veszélyeztetett terhesnek nyilvánították. “Nem ijedtem meg, hiszen fizikai és lelki értelemben is kiválóan éreztem magam. Aktív kismamaként eljártam tornázni, baráti összejövetelekre, ide-oda. Szinte fel sem merült bennem, hogy bármi gond adódhatna. Szerencsére a terhesség és a szülés is problémamentesen zajlott le – bár utóbbi kegyetlen élménynek bizonyult. Közel tíz órán át vajúdtam, a végére szinte már alig éltem.
A szülésznőm, Zachár Erika tartotta bennem a lelket végtelen nyugalmával. Tami elég sok magzatvizet nyelt, és ki is hűlt, ezért azonnal inkubátorba tették. Pár óra múlva egy nővér betolta a szobába, és megkért, hogy segítsek, mert vigasztalhatatlanul sír. Ösztönösen a mellkasára tettem a kezem, mire ő megfogta az ujjamat, és azonnal elaludt. Életem egyik legszebb pillanata volt.”
Kapcsolódó cikkeink endometriózis témában:
- Minden második meddő nőt endometriózissal kezelnek
- Endometriózis, avagy a meddőség egyik leggyakoribb oka
- Endometriózis után lehet még gyerekem?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
