„Mindig is természetes szülésre készültem. Egyszerűen nem volt a fejemben B opció. Mint derült égből villámcsapás, úgy ért a császármetszés. Megviselt testileg és lelkileg. Tudtam, hogy a kistestvért szeretném majd természetes úton világra hozni, de akkor még nem sejtettem, hogy ez milyen akadályokba ütközik majd” – így kezdődik Óvári Enikő kétgyermekes édesanya könyve, A VBAC-titok, alcíme szerint: kézikönyv császármetszés utáni hüvelyi szülésre készülőknek.
Medikalizált szülés
Évtizedeken át hozzászoktunk ahhoz, hogy tesszük, amit az orvos mond, vagyis inkább alávetjük magunkat annak. Passzívak vagyunk, nem gondolkodunk, rábízzuk ezt a szakemberekre. Így voltunk sokan még a saját szülésünkkel kapcsolatban is, pedig akkor már két ember sorsáról hozhattunk (volna) döntéseket, ráadásul többségében férfiak tanácsaira hagyatkoztunk. – Régen természetesnek vettük, hogy tudunk szülni, nem kérdőjeleztük meg a saját képességeinket. VBAC-támogató szakemberek szerint mostanra külső kontrollosok lettünk. A saját testünkben kevésbé bízunk, mint egy orvos szavában – fogalmaz a szerző.
Magyarországon a szülések mintegy negyven százaléka császármetszéssel fejeződik be, miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása tizenöt százalék, és a globális számok is elmaradnak a hazaitól. – Szülész-nőgyógyász szakemberektől hangzott el, hogy indokolatlanul elvégzett császármetszésért még senkit nem pereltek be, viszont nem elvégzett vagy nem időben elvégzett császármetszésért, aminek azután valamilyen szövődménye lett, már igen – mondja Óvári Enikő hozzátéve, nem szülni felejtettek el a nők, hanem rendkívül medikalizálttá vált a szülészet, a beavatkozási láncolat végén pedig ott van sokszor a császármetszés, ami felé sodródnak az édesanyák. És hát minden egyes beavatkozással nő a szövődmények kockázata.
És ha először ily módon szült egy nő, akkor a szakma számára nem is kérdés, hogy másodjára is műteni fogják, hiszen ismert a mondás: „egyszer császár, mindig császár”. Erősen tartja magát még mindig a közkeletű tévhit az édesanyák és szakemberek körében, hogy így biztonságosabb, noha a fenti mondatot ma már egy bizonyítékokon alapuló tudással felvértezett szülés körüli segítő sem ejti ki a száján itthon – hangsúlyozza Enikő.
Ahogy a nők egyre tudatosabbak lettek, úgy kezdték el megkérdőjelezni az egészségügyi rutinok létjogosultságát. Biztos, hogy szinte mindig gátat kell metszeni? Biztos, hogy mesterségesen kell szülést indítani? Biztos, hogy kórházban, fekve a legjobb szülni?
Nehéz, nem is lehet általános válaszokat adni, főként, mert sokszor keverednek kényelmi, érzelmi és biztonsági szempontok. Érzékeny mérlegelésre lenne szükség, arra viszont az egészségügyben sokszor nincs idő, nekünk, laikusoknak pedig az információnk kevés hozzá. Ráadásul a szülés igencsak kiszámíthatatlan folyamata az élettannak.
A mérleg két serpenyője
Az utolsó nem megkérdőjelezett eljárások egyike éppen ez: a császármetszés utáni következő szülés módja. Merthogy egy igazán ijesztő dolog, az életveszély kockázata kapcsolódott hozzá.
Hogy ez valós kockázat vagy csak félelem, nem szívesen mérlegeltük, hiszen első a baba élete – meg persze a miénk. Ám sokak traumatikus vagy épp hiányérzetekkel teli szülésélménye odáig vezetett, hogy a természetes szülésre vágyó nők egyre tudatosabb generációi kerülnek a szülőszobára, akik – nem ritkán a szakszemélyzet tényszerű, kiegyensúlyozott tájékoztatására hiába várva – maguk veszik kezükbe az információgyűjtést, másod-, harmadvélemény kérésével, betegjogi ismeretekkel, az élettani szüléssel való behatóbb ismerkedéssel, a császár utáni hüvelyi szülések kísérésében rutinos szakemberek véleményeinek összegyűjtésével, a hegszétválással kapcsolatos félelmek szétszálazásával.
Nemzetközi tanulmányok szerint a hegszétválás kockázata valójában nagyon csekély, mindössze fél százalék. Persze erre sokan azt mondanák, hogy fél százalék sem fér bele, ha halálos kimenetelű veszélyről van szó. Márpedig a hegszétválás annyit jelent, hogy nagy felületen sérül a méh (a korábbi császármetszés helye felreped), és erős vérzés alakul ki. Ne szépítsük: ebbe bele lehet halni.
– Ez igaz, de eleve nagyon ritkán történik repedés, és ha igen, annak is csak egy része válik életveszélyessé. Az orvosok túlhangsúlyozzák ennek a kockázatát, miközben arról keveset beszélnek, hogy egy császármetszésnek is sok a negatív következménye a méh elvesztésének kockázatától a vérátömlesztés szükségességén keresztül a hasűri összenövésekig, a belső szervek sérüléséig, viszont bőven vannak előnyei, ha sikerül elkerülni – mondja Enikő hozzátéve, hogy a hegszétválás jeleit a legtöbbször időben észreveszik, s még azelőtt megtörténik az ismételt császármetszés, hogy baj történne. Épp ezért VBAC-nek (Vaginal Birth After Cesarean, azaz hüvelyi szülés császármetszés után) tervezett szülést otthon nem is szabad lefolytatni, bár már volt erre is példa.
Fizikai és lelki utazás
– Tudunk olyan magyar édesanyáról, aki három császár után lett természetes úton újra édesanya, de külföldön hétszeres rekorderről is hallani – említi a szerző, aki mikor első, császármetszéssel befejezett szülését megfosztottságként élte meg, kitartóan kereste, legközelebb hogyan történhetne, történhetne-e ez másként. Minél többet olvasott a témáról, minél többet tudott róla, annál magabiztosabb lett és biztosabb abban is, hogy a tudását meg kell osztania másokkal. Elvégezte Dézsi Réka nemzetközi dúlaképzését már nemcsak önmaga épülésére, hanem azért is, hogy kezdetben tematikus szülésfelkészítő beszélgetéseket szervezzen a hasonlóan gondolkodóknak. Két tréning után azonban a Covid-járvány közbeszólt, így más formát kellett keresni: az információk a csaszarvonal.hu támogatásával álltak össze könyvvé. – Szakértő megszólalókkal megtámogatva le akartunk bontani egy rögzült szemléletet, és elmondani, hogy igenis lehetséges természetesen szülni császármetszés után is. Ehhez útmutatót adunk, elmondjuk, mik szükségesek a felkészüléshez. Elmagyarázzuk, milyen fontos, hogy a nők feldolgozzák az előző szüléseiket, és eljussanak odáig, hogy ha ismét műtéti lezárás lesz a vége, akkor se megtörve jöjjenek ki.
A könyvben Enikő a ’hasi szülés’ kifejezést is használja szinonímaként a császármetszésre. Ezt így kommentálja: – Emlékszem, hogy a szülés után másnap a viziten a mellettem fekvő kismamáról mondták, hogy mikor szült, rólam pedig azt, hogy éjjel volt a császárom. Mintha én nem is szültem volna. Ez akkor nagyon rosszul esett. Azóta VBAC-támogató szakemberek elmagyarázták ennek okát orvosi oldalról. Nevezetesen, hogy a vizit alatt nincs sok idő, s így jelzik, hogy itt egy műtéti beavatkozásról volt szó. De sok édesanya maga sem tudja szülésnek nevezni, érezni, ha császármetszéssel adott életet a babájának. Mi ezért használjuk a ’hasi szülés’ kifejezést erre az útra: szeretnénk megnyugtatni az édesanyákat, hogy elfogadják ezt a kifejletet, hiszen ha nem is azonos a két út, azért egyenértékű lehet, főként, hogy a végeredménye egy emberi élet.
Enikő második lánya már négy és fél éves, az ő születése igazi megnyugvást adott neki: „Úgy érzem, azzal, hogy a kisebbik lányom természetes úton született, a nővére is újra megszületett, az én háborgó lelkem pedig megnyugodott – írja. – Ketten csináltuk végig. Én és a babám. Én a felkészülésemmel, ő pedig partner volt benne a saját lehetőségeivel. Minden adott volt a természetes szülés megéléséhez, ezért én örültem a fájásoknak (inkább hullámoknak szeretem nevezni), tudtam, hogy mind egy lépéssel közelebb visz a találkozásunkhoz. Ezért ez lelkileg felszabadító volt még akkor is, ha benne lenni emberpróbáló. Összehasonlítva szerintem nem mindegy, hogy vajúdás közben érzünk fájdalmat, ami a baba megszületésével elmúlik, vagy akkor, amikor felállítanak az őrzőben, és el kell látni egy újszülöttet is. Nekem az a tudat, hogy meg tudtam csinálni, erőt adott minden továbbihoz.”
Azt Enikő is elismeri, hogy mindenki másként éli meg mind a hüvelyi, mind a hasi szülést. Van, akinek az előbbi a traumatikus, és az utóbbi jelenti a megváltást (vagy épp megnyugtató, mert tartanak a komplikációktól vagy a fájdalomtól), és persze az sem mindegy, hogy vészhelyzetben kerül sor műtétre vagy előre tervezetten. Ami inkább különbség a kettő között, az az, hogy egyből mellre helyezik-e a babát, szeparálják-e a szülés után. Sokaknak az okozza a legnagyobb traumát, hogy császármetszés után órákig nem találkozhatnak a gyermekükkel, ezért is szeretnének természetes úton életet adni; nem akarnak kimaradni az úgynevezett aranyóráról, erről a gyakran valóban euforikus élményről.
Kórházi hadszíntér
A szabad szülésért küzdő szervezetek arra biztatnak mindenkit, hogy legyenek tudatos várandósok: először is gyűjtsenek információt, gondolják végig, milyen szülést kívánnának maguknak, majd álljanak ki az érdekeikért akkor, ha ezt a bizonyos szülési tervet a választott orvosuk vagy kórházuk nem támogatja. Nehéz dolog ez, mert az állami egészségügy jelenleg nem aszerint épül fel, hogy meg tudja hallgatni mindenkinek az elvárásait, majd rugalmasan alkalmazkodjon azokhoz. És az is érthető, ha egy nő a terhesség érzékeny időszakában nem szeretne a fél világgal harcolni. Különösen nem akkor, ha már a szülőágyon fekszik. – Ez érthető, hiszen ott épphogy ellazulnunk kellene, nyugodt körülmények között, mert ez támogatná a szülési folyamatot, ami nemcsak testi, hanem annál is inkább lelki folyamat– mondja Enikő. – Ezért nagyon fontos, hogy legyen ott valaki, az édesapa és/vagy egy dúla személyében, aki jelenlétével, bátorító szavaival tudja támogatni az édesanyát. Mivel jól ismeri a kismama igényeit, segíteni is tud neki döntési helyzetben.
Emellett ma már terjednek azon orvosok nevei, akik nyitottabbak a VBAC gondolatára, igaz, a dolgot megnehezíti, hogy megszűnt a választott orvosi rendszer. – A haladó szemléletű kórházak túlterheltek, hiszen minden VBAC-re készülő kismama náluk szeretne szülni – magyarázza Enikő. – Közben azonban egyre ismertebb ez a kifejezés, egyre több sikertörténetet olvashatunk ügyeletből is, így bízom benne, hogy hosszú távon lesz változás, és más intézmények is alkalmazkodnak majd a nők igényeihez.
A kötetről ITT találsz bővebb infót, mellé egyedülálló WEBINÁRIUM is készült. A könyv BEMUTATÓJA 2022. október 7-én 16 órakor lesz a FSZEK Ugocsa utcai könyvtárában.
Kapcsolódó cikkek
