Valahogyan a nehéz napok során az öröm mélyen eltemetődik a szívünkben. Az egymásra rakódó rétegeket alatt pedig nehéz rájönni, hová tűnt az anyaság öröme és boldogsága – írja Lauren Tamm, a The Military Wife and Mom blogerre, aki kétgyermekes édesanya.
Blogbejegyzésében Lauren arról írt, hogy miután elolvasott egy cikket a Carnegie Mellon Egyetem egy tanulmányáról, egyfajta megoldásként elkezdett anyáknak szóló pozitív megerősítéseket írni. A tanulmány ugyanis kimutatta, hogy “egy rövid önmegerősítés hatékony volt a krónikus stressz problémamegoldó teljesítményre gyakorolt káros hatásainak kiküszöbölésében, így azok a résztvevők, akik krónikus stressztől szenvedtek, és önmegerősítést végeztek, ugyanolyan szintű nyomás alatt teljesítettek, mint az alacsony krónikus stresszszintű résztvevők.”
Lauren ötlete az volt, hogy egy darab papírra lefirkantott egy olyan kis örömteli dolgot, amire egész nap emlékezni akart, és a fürdőszoba tükrére tette. Minden alkalommal, amikor a fürdőbe ment, látta a megerősítést, és háromszor hangosan kimondta. Kezdetekben ezekhez hasonló megerősítéseket használt:
“Minden, amit teszek, a családom célját szolgálja.”
“Béke és szeretet van az otthonomban, még a káosz közepette is.”
“Elengedem a gondolatomat arról, hogyan kellene történnie ennek a napnak, és elfogadom, hogy nem lesz tökéletes.”
- Kapcsolódó: Nagyon megváltoztam, mióta gyerekem lett
Ezután azt kezdte tapasztalni, hogy valami megváltozott.
“Nem tekintettem többé apró kis harcosokként a gyerekeimre, akik azon igyekeznek, hogy elkapjanak. És elkezdtem úgy nézni a gyerekeimre, mint apró kis emberekre, akiknek szükségük van rám, hogy olyan csodálatos felnőtté neveljem őket, amilyennek lenniük kell.
Nem mondogattam magamnak azt, hogy kudarcot vallok anyaként. És kezdtem emlékezni arra, hogy pontosan én vagyok az a szülő, akire a gyerekemnek szüksége van ahhoz, hogy fontos leckéket tanuljon az életről.
Elmúlt az az érzés, mintha állandóan egy felfelé tartó anyasági maratont futnék. És kezdtem úgy érezni, hogy a célvonal felé szárnyalok, és folyamatosan azt mondogattam, hogy ”Meg fogod csinálni’.”
- Kapcsolódó: Anyaság: egyszer fent, egyszer lent
Lauren szerint nem csak ő tapasztalta a hatalmas elmozdulást a negatív belső hangtól az elégedettség és a boldogság irányába, hanem a gyerekei is. Ahogy egyre jobban bízni kezdett magában, úgy tűnt, hogy a gyerekei is felismerték, hogy a nyugodt és szilárd önbizalmát nem tudják megrendíteni az előtte álló kihívások.
A gyerekek toporzékoltak és kiabáltak, ő pedig nyugodt és kitartó maradt.
A gyerekek sírtak és a határaikat feszegették, de ő nyugodt és kitartó maradt.
A gyerekek háromóránként felkeltek éjszaka, amire ő némán szitkozódott, és eszébe jutott, hogy van kávé.
“Nem volt tökéletes. Nem volt könnyű. De a mindennapi életem inkább egy 100 méteres sprintnek tűnt, mint maratonnak.”
Lauren Tamm nyomtatható kártyákat is készített a pozitív megerősítésekből, egyedi mintákkal. A készletben többek között a következő üzenetekkel találhatók kártyák:
- Elképesztő dolgokra vagyok képes, ha ezt elhiszem, és cselekszem.
- Elfogadom azt, ahol az életben tartok, és kihozom a mából a legtöbbet.
- Jó anya vagyok, még akkor is, ha azon dolgozom, hogy még jobb legyek.
- Az anyaság nem egy sikerből vagy kudarcból áll, hanem a szülőként hozott döntéseim összességéből.
- Az önmagamról való gondoskodás olyan felelősség, amit modellezek a gyerekeimnek is, bűntudat nélkül.
- A gyermekemmel való sikeres kapcsolatot nem az határozza meg, amink van, hanem az együtt töltött idő.
Kapcsolódó cikkek
