Spontán szülővé válás?
Magyarországon a házasságkötések után átlagosan másfél év múlva születik meg az első gyermek. Az első gyermek várásának időszaka tehát egybeesik a házaspár összecsiszolódásának idejével, a lakáskörülményekért, és az egzisztencia megteremtéséért folytatott erőfeszítésekkel.A várandósság a testi problémákra való odafigyelés, valamint a szülésre való felkészülés jegyében telik, a lelki szempontok ugyanakkor nem igen kerülnek a figyelem középpontjába, sem a gyermeket várók, sem a szakemberek részéről.A kötelező orvosi vizsgálatok, a védőnői tanácsadások “formális útvesztőjében” egyszer-csak véget ér a kilenc hónap, ami alatt csak a babakelengyék megvásárlására, a szülést segítő légző-gyakorlatok megtanulására futja, de a pszichés felkészülés legtöbbször elmarad.A közelmúltban, elmúlt évszázadokban még megvoltak a nagy családok, a generációk együtt éltek, ami mintául, kapaszkodóul tudott szolgálni a gyermeket váró pároknak, amikor kérdéseik voltak. Az asszonyok élményeik elmesélésével, tapasztalataik átadásával modellként szerepeltek, és felkészítették a kismamát az előtte álló eseményekre, feladatokra; szinte mindig volt kisgyermek a családban, akit láttak szoptatni, pelenkázni, altatni. Ez ma már ritkán adatik meg, így sok leendő szülő érezhet egyfajta érzelmi bizonytalanságot, hogy vajon jó anya/apa tud-e majd lenni.Mindezek miatt nagyon fontos lenne mentálhigiénés szempontból a kismamák, sőt a gyermeket váró pár érzelmi felkészítése ebben az időszakban is.
Testet ölt egy új élet
Mikor egy pár a gyermekvállalás mellett dönt, egy új szakasz bontakozik ki közös életükben. A párok nagyon változóan reagálnak azonban a változásra, a várakozás időszakára, amikor egyre nyilvánvalóbban és szemmel láthatóan testet ölt egy új élet, mely a család szerves része lesz.Néhányuk számára semmi sem változik, attól eltekintve, hogy a pocak láthatóan egyre nagyobb lesz. Ugyanúgy élnek, mint korábban. A másik véglet: a “várandós pár”, akiket teljesen leköt a magzat fejlődésének minden pillanata, szinte rögeszméjük, hogy egészségesen éljenek, és mindent megtegyenek születendő gyermekükért, zenét tesznek fel a magzatnak, mondókákat tanítanak neki, és rendszeresen beszélnek hozzá.A párok többsége valahol a két véglet között van. A növekedő magzat már realitás számukra, időről időre hallgatják a szívverését, érzik a formáját, és lassan készítik a kis jövevénynek a fészket.Lenyűgöző csoda hétről hétre követni, hogy mi történik a pocakban, mekkora és mit tud már a magzat, kár lenne a tudomány eredményeit figyelmen kívül hagyva csak úgy “túl-lenni” a kilenc hónapon, de minden párnak magának kell megteremtenie a számára ideális készülődés, várakozás időszakát. Sok pár megtalálja az egyensúlyt, és felismerik, hogy a fészeképítésen, babaszoba berendezésen túl az érzelmeikben is meg kell teremteniük születendő gyermekük számára a helyet.
Fagyit kovászos uborkával
Néhány terhesség simán megy, van, ami viszont nem. Egy biztos: próbára teszi a kapcsolatot. Köztudott, hogy a terhes nőknek a legkülönösebb kívánságaik vannak, étvágyuk látszólag korlátlan.Némely ilyen hóbort a szervezetben lezajló hormonális változásokat jelzi. Ezek a kívánságok nagyon erősek lehetnek, és ha a férfi vonakodik, hogy elmenjen, és beszerezze a vágyott dolgot, akkor hamar megkaphatja, hogy nem elég jó leendő apa.A férfiaknak azonban szintén megvannak a maguk éjszakai hóbortjai, és ezek rendszerint egyetlen szükségletre korlátozódnak: a szexre. Ahogy a magzat nő, néhány férfi nagyon érzékeny, esetleg féltékeny is lesz, és egyre nagyobb igénnyel lép fel a leendő anyával szemben. Ha a nő inkább elkerülné a szexuális kapcsolatot, akkor könnyen éri az a vád, hogy a “gyerek sokkal fontosabb, mint én”.A legtöbb férj féltékeny, hogy a felesége érzelmileg el van foglalva magával a terhesség idején, és elárultnak érzi magát amiatt, hogy csökken felesége szexuális érdeklődése. Lehet, hogy “agyban” megértik a nők terhesség alatti problémáit, de legbelül elhanyagolva érzik magukat, és általában képtelenek a keletkező haragjukról csak egy kicsit is beszélni. És ez még semmi ahhoz képest, ami a gyermek megszületése után vár rájuk.A terhesség mindkét fél számára megpróbáltatásokkal teli időszak lehet, mivel új szükségletek keletkeznek, és a régieket nem lehet már ugyanúgy kielégíteni.
Anya-magzat duál-unió
Habár a terhesség természetes és reményteli esemény, a legtöbb nő többé-kevésbé kiszolgáltatott állapotként éli meg, melyet bizonyos fokú szorongás is kísér. Különösen igaz ez az először szülő nőkre, akiket elbizonytalanít az ismeretlentől való félelem is. Leggyakrabban a fájdalomtól, a szüléssel kapcsolatos komplikációktól, a gyermek fizikai vagy szellemi károsodásától félnek.A terhesség pszichológiai szempontból egy krízisszituáció, ugyanis nemcsak a testi változás elfogadása kell, hogy megtörténjen, hanem a megváltozott pszichés állapot feldolgozásának is. A várandósság vagy a szülés után a nő személyiségben rejtett konfliktusok feléledhetnek, illetve új konfliktusok alakulhatnak ki.A testi változások következtében önértékelése, testképe változik, egész lénye a terhesség alá rendelt. Átrendeződik a kapcsolatrendszere. Változik kapcsolata a férjével, akivel közösen az új szerepükre, a szülőszerepre kell készülniük. Átrendeződik saját anyjával is a kapcsolata, a gyermekszerepből az egyenrangú “partner” helyzetébe kerül. Változik önmagához való viszonya, és saját nőiességéről kialakult képe. Ezen és a trimeszter változások nyomán pedig erősödik a gyöngédség és biztonság iránti igénye, más és más érzések kerülnek előtérbe.A “normál krízis” megoldásaként, a megfelelő pszichés alkalmazkodás révén a nő személyisége tovább fejlődik, anyaszerepe kialakul, és részévé válik.
És a leendő apák?
A terhesség során a férfiben is jelentős pszichés változások következnek be. A férfiak is átértékelik a feleségükhöz, szüleikhez és testvéreikhez fűződő kapcsolataikat. Ezen változások eredményezik az apasághoz való alkalmazkodást, az apaszerep kialakulását.Ha ez az alkalmazkodás nem zavartalan, ha nem sikerül megfelelően megoldani ezt a “krízist”, az apában a gyermekkel szemben negatív érzelmek alakulhatnak ki, és megromolhat a házastársi kapcsolat is. Éppen ezért az apának a gyermekkel való kapcsolatteremtése valamilyen módon már a terhesség ideje alatt meg kell, hogy kezdődjön. Ezért is nagyon fontos, hogy az apa ne érezze magát kirekesztve e folyamatból, hanem feleségével együtt készülhessen a szülői szerepre.Tehát ha a szülésre történő felkészítésben részt vesz az apa, ha az első perctől kezdve közös ügynek tekintik a gyermeket, gondjaikat, feladataikat megosztják, elkerülhetővé válnak a veszélyek. (Ez nem jelenti azt, hogy “kötelező” lenne az apás szülés, az minden pár egyéni döntésén kell, hogy múljon!)A család mindennapi életének gyökeres átalakulásával, ha a férj nem vesz részt a gyermek nevelésében, gondozásában, könnyen kialakulhat egy zárt anya-gyermek kapcsolati rendszer, ahol az apa mellőzötté, másodrangúvá válik a gyermek mögött; így a gyermek megzavarja a már kialakult házastársi harmóniát.Fontos tehát, hogy a leendő szülők tegyenek azért, hogy a kapcsolat a magzattal az apa részéről is kialakuljon, hogy együtt, közösen mielőbb részesei lehessenek annak a csodának, amit gyermekáldásnak nevezünk.Kapcsolódó cikkeink:
- Terhes-e vagy várandós?
- Érzelmi változások a terhesség alatt
- Hatással van a magzatra, hogy mit érez az anya
Forrás: HáziPatika.com