A terhességet az utolsó menstruációtól számolják. A terhesség első két hetében tehát tulajdonképpen még meg sem történt a fogantatás, a szervezet csak felkészül arra, hogy a petesejt megtermékenyülhet. A harmadik héten történik az ovuláció, majd ha a petesejtet megtermékenyíti a spermium, akkor a negyedik héten a beágyazódás. A megtermékenyített petesejtet zigótának, majd az osztódó zigótát blasztocitának nevezik. A blasztocitából akkor lesz embrió, mikor a magzatburok első kezdeményei kialakulnak, nagyjából az ötödik terhességi hét elején.
Az embrionális szakasz tehát nagyjából a 4. terhességi hét végétől a 10-11. terhességi hétig (a fogantatástól számítva a 8. hétig) tart. Ezalatt az idő alatt fejlődnek ki a legfontosabb szervek, az embrió sejtcsomóból egyre inkább “emberkeszerűvé” válik. A hatodik héten már felfedezhetőek a legfontosabb vérerek, és a szív is ekkor kezd el verni. A primitív agy és a gerincvelő kezdeménye is ebben az időszakban alakul ki.
A terhesség 12. hetére a születendő kisbaba szinte minden szerve, végtagjai kialakultak már. A gerinc és az agy azonban folyamatosan, a terhesség alatt végig fejlődik. A születendő baba nagyjából 5 cm hosszú az embrionális szakasz végén. A 12. héttől már magzat a hivatalos elnevezése a növekvő kisbabának.
A legtöbb fejlődési rendellenesség is az embrionális szakaszban alakul ki (azok is, melyek az élettel összeegyeztethetetlenek), így ezt a szakemberek a fejlődés legkritikusabb időszakának tartják. Ezekben a hetekben veszélyeztetik legjobban a fejlődést a gyógyszerek, a vírusfertőzések vagy a sugárzás. Az embrionális szakaszban a legnagyobb a spontán vetélés rizikója is. A becslések szerint a terhességek legalább 25%-a ér véget ebben a korai szakaszban, gyakran még azelőtt, hogy a nő megbizonyosodna arról, hogy terhes.
Forrás: medicinenet.com
Ezt is érdemes elolvasni: