A magzat az anyaméh védett világában is aktívan fejleszti az érzékeit, amely születése pillanatától kezdve segíteni fogja őt. Mielőtt a magzat szagolni, ízlelni, látni vagy hallani tudna, már kifejlődött a tapintása. Lehet, hogy nem gondolsz olyan gyakran az érintésre, mint a többi érzékszervre, de ez a túlélés kulcsa: az állatok és az emberek is ösztönösen elhúzódnak a kényelmetlen, hideg vagy éles érzésű dolgoktól – és közelebb bújnak a puha és meleg dolgokhoz (mint például az anya!).
A tapintás az egyik legkorábbi eszköze a kisgyermekednek, hogy megismerje az őt körülvevő világot. Ezért olyan fontos, hogy a baba tapintásérzéke teljesen kifejlődjön, mire megszületik.
Ahhoz, hogy a kisbabád érezhesse a szőnyeg pihe-puha tapintását vagy a tested melegét, szüksége van az úgynevezett szomatoszenzoros rendszerre. Ez lényegében az egész testben szétszórt érintésérzékelő receptorok hálózata, amelyek idegsejteken keresztül kapcsolódnak vissza az agyhoz. Minden egyes receptor egyedileg van beállítva az érintés egy-egy összetevőjének érzékelésére, például hőmérséklet, nyomás vagy fájdalom.
Felnőtteknél a test szinte minden területén találhatók ilyen receptorok – többek között az ujjak bőre alatt (hogy érezzük, amit megérintünk), a hasunkban (hogy érzékeljük a gyomorfájást), valamint az ajkainkban és a nyelvünkben (hogy tudjuk, mit eszünk).
Melyik az első érzékszerv, amelyet a magzat kifejleszti?
Az érintés az első érzékszerv, amelyet a magzat kifejleszt, még a szaglás, az ízlelés, a látás és a hallás előtt. A szomatoszenzoros rendszer részei néhány héttel a fogantatás után kezdenek kialakulni. A terhesség 8. hetére a baba arcán – főként az ajkán és az orrán – kialakulnak az érintés receptorai, amelyek összeköttetésben állnak a növekvő agyával.A következő hónapokban a magzat egész testében elkezdenek kialakulni az érintésérzékelő receptorok, beleértve a nemi szerveit, a tenyerét és a talpát a 12. hétre, a hasát pedig a 17. hétre. A 32. hétre a magzat minden része olyan tapintásérzékelésre tesz szert, amely elég érzékeny ahhoz, hogy egyetlen szőrszálat is érezzen, amely végigsimít a testén.A méhben érkező ingerek érzékelésével (pl. amikor a baba elkezdi érezni a körülötte lévő magzatvizet) a szomatoszenzoros receptorok segítenek az egész idegrendszerének fejlődésében. Ez magában foglalja az agyát, a gerincvelőjét és még az emésztőrendszerét is.
- Kapcsolódó: A magzat fejlődése a harmadik trimeszterben
Érez fájdalmat a magzat?
Még ha a fejlődő magzat egy enyhe érintést is érzékel, nem érez fájdalmat úgy, mint te. Ehhez nem csak érintésérzékelő receptorokra van szükség, hanem az agyban a fájdalomjelek feldolgozásához szükséges molekulákra és pályákra is. A fájdalom érzékeléséhez szükséges idegi kapcsolatok és agyi struktúrák nem fejlődnek ki legalább a terhesség 24. hetéig.Az, hogy a fizikai struktúrák már a helyükön vannak, még nem jelenti azt, hogy a magzat képes lenne fájdalmat érezni. Az összetett idegi áramkörök, amelyek ahhoz szükségesek, hogy különbséget tudjunk tenni a normál érintés és a fájdalmas érintés között, csak a harmadik trimeszter végén alakulnak ki.A magzatok agyát szkennelő módszereket alkalmazó kutatók úgy vélik, hogy a magzatok valószínűleg akkor éreznek fájdalmat, amikor a szomatoszenzoros rendszer befejezi fejlődését – körülbelül a terhesség 29. vagy 30. hetében. Ezt megelőzően a magzat az érintésre a szívritmus vagy a hormonszint változásával reagál, de az agy fájdalomközpontja nem fogadja és nem ismeri fel tudatosan az üzenetet.
Érzi a magzat, ha megsimogatod a hasad?
Jelenlegi tudásunk szerint, a magzat nem érzi, ha az anya simogatja a pocakját, de az aktivitása válaszol az anya hangulatára. A jó és a rossz hangulatra is.
Érzékeli-e a magzat az ikertestvérét az anyaméhben?
A tudósok úgy vélik, hogy az ikrek érzékelhetik egymást az anyaméhben – úgy tűnik, hogy már a második trimeszter elején elkezdenek interakcióba lépni egymással. Úgy tűnik, hogy a babák már jóval születésük előtt szociálisan be vannak drótozva. Egy nagyon kis tanulmány, amely öt ikerpárt követett nyomon méhen belül, arra a következtetésre jutott, hogy a terhesség 14. hetében már elkezdtek szociálisan interakcióba lépni egymással.A kutatók megállapították, hogy az interakciók száma a 14. héttől fokozatosan nőtt, így a 18. hétre az ikerbabák valójában többet érintették egymást, mint saját magukat vagy a méhfalat.Mi több, amikor a babák megsimogatták méhbeli társuk hátát vagy fejét, ezek a cselekvések szándékosabbnak tűntek – hosszabb ideig tartottak és pontosabbak voltak -, mint amikor a babák a saját szemüket vagy szájukat érintették. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ez azt jelenti, hogy a magzatok nemcsak hogy tudatában vannak a másik magzatnak (vagy többnek) az anyaméhben, hanem interakcióba is lépnek egymással, méghozzá konkrét és tervezett módon.
A baba által hallott hangok, valamint a fény és a sötétség mintái, amelyeket még az anyaméhben lát, segítenek neki hozzászokni a kinti hallási és vizuális ingerekhez.Az a képesség, hogy érzi a magzatvizet a torkában, például segít a babának megtanulni, hogyan kell a méhen belül nyelni.A születés utáni első pillanatokban az érintésérzékelése segít neki köhögni (reakció a torkában lévő folyadék érzékelésére és tisztítására), sírni (válaszul a környezet hirtelen változására) és hozzád bújni.Attól a pillanattól kezdve, hogy a baba megérkezik, az érintésérzékelése alapvető fontosságú lesz az őt körülvevő világgal való interakcióban. Az anya bőrének ösztönös tapintása segít újszülöttjének ellazulni és erős kötődést kialakítani hozzá.Ahogy növekszik, a baba érezni fogja a körülötte lévő tárgyakat és a padló nyomását maga alatt, ahogy megtanul gurulni és mozogni. A kutatók felfedezték, hogy az érintésérzék még a nyelvben is szerepet játszik: könyvek nézegetése közben a szavakra való rámutatás és azok megérintése segít a babának abban, hogy gyorsabban felismerje a szavakat. Hagyd, hogy azok a ragacsos kis ujjak felfedezzék a körülöttük lévő világot.(Cikk forrása: whattoexpect.com)
Kapcsolódó cikkek
