Legutolsó alkalommal ismételten az interaktív mozgásokról értekeztünk. Szóltunk a magzati fájdalom fiziológiai bizonyítékairól, az amniocentezis okozta sokkról, a pánikállapotról. Az érzelmek kifejezésének legkorábbi bizonyítékáról, amelynek során Humphrey a 12-15. hét közötti magzatok abortuszát vette filmre. A babák eltorzult arcáról az érzelmek széles skáláját lehetett leolvasni.
Nem genetikai örökség
Nem árt még egyszer felidézni Humphrey bizonyítékait a magzati sírással kapcsolatosan. A kutató a 21-23. hét közötti magzatok terápiás abortusza közben száznegyven esetben regisztrált sírást, ami úgy lehetséges, ha a magzatok larinxának a környékére levegő jut. Bizonyos körülmények között a levegő elérheti ezt a területet, és akkor hallható a sírás.
Egy másik kutató, Truby 26-27 hetes magzatok sírását elemezte spektogram (spektográffal lefényképezett színkép) segítségével. Ezek a babák koraszülöttek voltak, 900 grammos súllyal jöttek a világra. A készülék nagy mértékű hangmintázati azonosságot mutatott a baba és anyja között. Ez az eredmény arra utal, hogy a hangmintázat nem genetikai örökség, hanem a születés előtti életidő tanulási és tapasztalati eredménye.
Visszatérve a babák érzelmeire, azt mondhatjuk, hogy a baba sírásának egészen más jelentése van, mint amit korábban tulajdonítottak neki. A hagyományos medicina és ennek hatására a köztudat is, a születés után fellépő vagy kiprovokált sírást az életképesség jelének tartotta, illetve tartja ma is.
A sírás a kommunikáció megerőltető formája, határterhelésnek teszi ki az újszülött szervezetét. Pillai és James is vizsgálódtak ez ügyben. Az eredmények drámaiak voltak: kiderült, hogy a sírás alatt a babák szívritmusa labilizálódott, gyakran elérte a 200-as frekvenciát, ami nem jóindulatú jelenség. A sírás nagyon erős közlési forma, vele a baba a környezete tudomására igyekszik hozni rossz testi-lelki állapotát, és a szüleitől várja, hogy ezt megszüntessék nála.
Egy tévedés következményei
Sajnos századunk túlnyomó részében a szülészet-nőgyógyászat területén tevékenykedők rendületlenül kitartottak és sokan közülük még ma is kitartanak amellett, hogy a babáknak nincsenek érzelmeik, nem éreznek fájdalmat, beleértve a szülést, a körülmetélést, a sebészeti beavatkozásokat. Ennek a roppant nagy tévedésnek nem kevés szerepe van a 20. század megannyi szükségtelen szenvedésében.
Kapcsolódó cikkeink:
IV. évf. / 9. szám
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
