Mivel minden összehúzódásnál mélyen lélegeztem, és éreztem, hogy ez milyen jól működik, hirtelen az eksztázishullámok között találtam magam, amelyek egyszerre voltak lehengerlőek és nehezen hihetőek… A testemet elárasztó örömtől fékezhetetlenül remegtem, olyan volt, mintha a leereszkedő baba minden egyes további mozdulata csak még több orgazmikus remegést generált volna. Nem fájdalmamban kiabáltam, hanem mert úgy éreztem, nem bírok többet befogadni, nem bírok több eksztázist, mert millió apró darabkára szakít szét engem, és minden darabka egy olyan intenzív örömbuborékban volt, hogy az önmagában elég lett volna…
A fenti részlet Elisabeth Davis és Debra-Pascali Bonaro hamarosan magyar nyelven is megjelenő Orgazmikus szülés című könyvéből származik. Hihetetlennek tűnik, hogy a szülés élménye ilyen is lehet, hiszen a mi kultúránk inkább a fájdalmat, a szenvedést és egyre inkább a tudatosságot, a tervezettséget köti a szüléshez. “Bár a psziché nyilván sok mindenre képes, az öröm, hogy valakinek kisbabája lesz, lehet, hogy izgalmi állapotot tud kiváltani, de azt nem hiszem, hogy a szülést bárki élvezné” – nyilatkozta dr. Polgár Zoltán szülész néhány éve a Velvetnek. Ehhez a véleményhez a könyv tanúsága szerint bizony sok anyának lenne egy-két szava.
Áldott hormonok
Érdekes, hogy tudós fők gondolkodnak így a szülésről, pedig kézenfekvő a magyarázat. Az orgazmus, a szoptatás és a szülés során ugyanaz a hormon – az oxitocin – szabadul fel nagy mennyiségben. Fizikailag – többek között – a simaizmok összehúzódásáért felelős. Orgazmus és szülés során ritmikusan és erőteljesen összehúzódik a méh és a hüvely fala, mint tudjuk. Szoptatás során pedig a mellben található simaizmok húzódnak össze, így segítve a tej áramlását. Arról pedig kevesen beszélnek – talán szégyellik kicsit -, hogy szoptatás során is előfordulhat enyhe orgazmus. Erre utal a XVI. századi orvosi könyvben ez fordulat: “A szoptatás Vénusz vicéje.”
Az endogén (vagyis a testünkben termelődő) oxitocin nem csak a simaizmok munkájáért felelős. Sokan az egyszerűség kedvéért a szeretet és a gondoskodás hormonjának nevezik, mert a társas kapcsolatok, a kötődés, a szeretet elmélyülése is az oxitocin számlájára írható.
Különleges helyzetek is előfordulhatnak a terhesség alatt
(Ezt a témát is érinti írásunk) Ha a szex, a szoptatás és a szülés ennyire hasonló alapokon nyugszik, vajon miért ne élhetne át a nő szülő orgazmust? Persze, nem klinikai körülmények között…
Amitől jó lesz a szex, attól lesz jó a szülés!
Nyilván egy egészséges ember nem jutna könnyen a csúcsra, ha több kívülálló nézné, éles fény és műszerek vennék körül, utasításokat adnának neki, és előre biztosítanák arról, hogy veszélyben forog az élete, ráadásul tuti, hogy komoly fájdalmakat fog átélni szex közben. Ugyanez várható hagyományos kórházi körülmények közötti szülés során is. Marsden Wagner, a WHO szülészeti szekciójának volt igazgatója régóta hangsúlyozza: a szüléshez pontosan olyan meghitt és bizalommal teljes környezetet kellene biztosítani, mint amilyet a szexhez kívánunk magunknak. A bábák egyszerűebben fogalmaznak: “A babát ugyanúgy kell kihozni, mint ahogy betettük!”
A tapasztalatok szerint akár kórházban, akár otthon folyik a szülés, ha háborítatlan, ha a segítők türelmesek, és tiszteletben tartják a család igényét a segítségre vagy az egyedüllétre, nem ritka, hogy a kitolás perceiben az anya orgazmust él át. Van, akinek ez alapjaiban változtatja meg az életét. “Ez volt a kisbabám ajándéka cserébe azért, hogy megszültem őt. Ez avatott nővé. Szerencsésnek érzem magam mindazért, amin keresztülmentem. Jobb és erősebb ember lettem tőle.
Ezért hallgatja el a társadalmunk ezt a jelenséget. Annyira nagy erőt ad, hogy félelmetes, és fenyegetőnek tűnik a patriarchális rendszer számára, amelyben élünk.”
Ezek is érdekelhetnek:
- Kívánni fog majd akkor is, ha bent lesz velem szülés közben?
- Apa és a szülés. Nem lesz ez sok neki?
- Együtt szülni muszáj?
Kapcsolódó cikkek
