Hogy készüljünk fel a testhatár átlépéses helyzetekre? És hogyan lehet gyógyulni egy ilyen traumatikus élményből? Többek között erről is kérdeztük Filó Melinda pszichológust és Bundy-Gerőházi Anna szülésznőt.

A szülés egy olyan életesemény egy nő életében, ami testi kitárulkozással és a testhatárainak idegnek által történő átlépésével jár, azaz fokozottan van jelen a kiszolgáltatottság, a sérülékenység és az önátadás kérdése – olvasható a Másállapot a szülészetben mozgalom szülészeti erőszakot bemutató, összefoglaló cikkében.

De mit is jelent a testhatár kifejezés?

A testhatár

A testhatárunk tulajdonképp a bőrünk, de ide értjük a személyes, intim terünket is, hiszen gondoljunk csak arra, milyen zavaró lehet, ha valaki kéretlenül belép ide – foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat Filó Melinda pszichológus, művészetterapeuta. A hétköznapokban ez viszonylag gyakran megtörténik velünk, bár ezek a helyzetek jellemzően szociálisan elfogadottak, és kölcsönös beleegyezésen alapulnak (pl. egy tömött buszon).

Az azonban, hogy kinek mekkora a személyes tere, és hogy mennyi érintésre, fizikai közelségre van szüksége, illetve mennyit tud elviselni, nagyban függ:

• a neveltetésétől (pl. az érintés mennyire volt része otthon a szeretetnyelvnek)
• hogy milyen kapcsolatban van saját testével és testhatáraival, és
• hogy milyen negatív emlékek kapcsolódnak a számára kellemetlen, rossz érzéseket kiváltó érintésekhez.

Mi számít a testhatárok megsértésnek a várandósgondozás idején?

A terhesség és a szülés egy nagyon intim életszakasz, épp ezért az édesanyák különösen szelíd bánásmódot érdemelnek. Ebben a szakmában a bizalom egy törékeny kincs, amit a szülés körül dolgozóknak óvniuk kell – osztotta meg velem véleményét Bundy-Gerőházi Anna, szülésznő.

A rengeteg munka, a napi rutin és a kiégés miatt az ellátás személytelenné válhat, és emiatt kimaradhatnak azok az apró gesztusok, figyelmességek, amik egy várandós kismama biztonság- és komfortérzetét növelik.

A terhesgondozás során vizsgálatok egész sokasága áll a kismamák előtt, melyek többsége választható, és amelyek előnyeiről és esetleges hátrányairól a szakszemélyzetnek kell tájékoztatást nyújtani – emelte ki a szakértő, aki arra a kérdésemre, hogy mit jelent a testhatárok megsértése az ellátás során, a következőt válaszolta:

Amikor például az édesanyát megkérdezése nélkül fektetik fel a vizsgálóasztalra, és hüvelyi ultrahangvizsgálatot végeznek rajta, akkor az testhatárainak megsértését jelenti, de a szülés során is gyakran előfordul hüvelyi vizsgálat a szülőnő beleegyezése nélkül.

Melyek azok a beavatkozások, amelyek testhatáraink átlépésével járnak?

Ide tartozik az automatikus, tájékoztatás, illetve beleegyezés kérés nélküli:

• branül bekötés
• beöntés
• borotválás
• burokrepesztés
• szülésindítás
• gátmetszés
• Kristeller- manőver (hasba könyöklés)
• gyógyszeradagolás
• korai köldökzsinór-elvágás
• az újszülött fürdetése, szeparálása

És ide tartozik a szülés után:

• a mellek érintése, nyomkodása
• a méh hasfalon keresztül végzett kitapintása
• az újszülött bárminemű szokásjogon alapuló macerálása

Milyen következményekkel járhat testhatáraink megsértése?

Filó Melinda szerint a testhatárok megsértése egyúttal az énhatárok megsértése is, ami fenyegetettség-érzést, stresszválaszt vált ki. Ezt röviden a szimpatikus idegrendszer ‘harcolj vagy menekülj’ válaszának nevezzük.

Milyen stresszreakciókat különböztetünk meg?

– Fight (Harcolj)!

– Flight (Menekülj)!

– Freeze (Fagyj le)!

– Flop (Hagyd el magad)!

– Fawn (Hódolj be)!

Az ilyen élmények negatív érzéseket, haragot, undort, kétségbeesést, szomorúságot, kilátástalanságot, szorongást, tehetetlenséget idéznek elő bennünk, és önbizalmunkat is aláássák.

Sokszor azonban csak később törnek elő ezek az érzések poszttraumás tünetek – pánikrohamok, rémálmok, emlékbetörések – formájában, hiszen az adott helyzetben a túlélésre koncentrálunk – tette hozzá a szakértő.

Ha valakinek sok ilyen negatív élménye volt korábban, az már megtanulhatta leválasztani magát a testéről és az érzéseiről. Ez egyfajta túlélési mechanizmus, hogy az illető ne érezze a negatív élményekkel járó lelki fájdalmat – magyarázza a szakember.

Így készüljünk fel az intim helyzetekre

A legjobban úgy készülhetünk fel a várandósgondozás és szülés során adódó intim helyzetekre, ha hiteles forrásokból olvasunk és tájékozódunk, továbbá megismerjük, valamint érvényesítjük is jogainkat – tanácsolják a szakértők.

Ha ez nehéz, akkor vigyünk magunkkal valakit, aki ismeri az igényeinket, kérdéseinket, és ezeket kihangosítja nekünk. Ha mégis rossz élmény ér minket, akkor mindenképp beszéljük át valakivel! – javasolja a pszichológus.

Bundy-Gerőházi Anna az alábbi kérdéssort ajánlja a kismamák figyelmébe, ami nagyon hasznos lehet, ha nem tudják eldönteni, biztosan szükség van-e a számukra felajánlott érintésre vagy beavatkozásra. (Forrás: Ablak a szülőszobán)

Milyen bánásmódra lenne szüksége a nőknek?

Arra kérdésemre, hogy miként kellene az egészségügyi szakszemélyzetnek ellátnia a nőket, hogy azok megőrizhessék méltóságukat, biztonságban érezhessék magukat a legintimebb és legkiszolgáltatottabb helyzetekben is, Bundy-Gerőházi Anna szülésznő saját, asszisztensként átélt élményeinek egyikét említi:

„A várandósgondozás során egy kismama kérésére a szülész-nőgyógyász doktornő hüvelyi vizsgálathoz készült elő. Amikor a várandóshoz lépett, engedélyt kért, hogy megérinthesse a térdét (!) arra téve egyik kezét, míg a másikkal vizsgál. A szeméremtest érintése előtt, szólt, hogy most fogja óvatosan megérinteni azt, majd a vizsgálat alatt is folyamatosan tudósította a páciensét arról, hogy épp mit csinál, mi történik vele. Azt gondolom minden nő, minden egyes vizsgálat és beavatkozás során pont ilyen bánásmódot érdemel”.

Életre szóló trauma – egy kismama története

Egy – a névtelenségét kérő – kismama történetén keresztül szeretnénk szemléltetni azt, hogy milyen súlyos következményekkel járhat az, ha a várandósgondozás és szülés során megsértik a testhatárainkat.

A kismama arról számolt be levelében, hogy komplikációmentes hüvelyi szülése alatt az orvos – mindenféle indok nélkül – szinte folyamatosan a hüvelyében “pihentette” az ujjait (még akkor is, amikor a kismama inni szeretett volna), és azt sem engedte, hogy testhelyzetet változtasson. A kismama, bár legszívesebben elmenekült volna ebből a helyzetből, leblokkolt:

Ez a traumatizáló élmény – ami miatt jelenleg terápiára is jár – a gyermekével és a házastársával való kapcsolatát is negatívan befolyásolja, saját bevallása szerint düh és depresszió kerítette hatalmába; és jelenleg úgy érzi, hogy többet nem szeretne már szülni.

Hogy látja a pszichológus a történteket?

Filó Melinda szerint ebben az esetben az orvos egy hierarchikus helyzetet teremtett, amiben hatalmat gyakorolhatott a kismamán; az empátiáról és kommunikációról megfeledkezve pedig dehumanizálta is páciensét. Ráadásul mindezt orvosként („segítő” szerepben tette), ezzel pedig még inkább összezavarta a traumát átélő nőt.

Annak, hogy a kismama leblokkolt és úgy érezte, nem tudja akaratát kifejezésre juttatni, több oka is van – magyarázta Melinda.

A vajúdás egyrészt egy különösen kiszolgáltatott allapot, másrészt a stresszhormonok hátráltatják is ezt a természetes folyamatot, vagyis a kismama ilyenkor hormonálisan sem képes arra, hogy bárkivel is harcoljon. Mivel arra vagyunk szocializálva, hogy feltétel nélkül elfogadjuk az orvos által mondottakat, így benne is erősen dolgozott a fehér köpenyesekkel szembeni szorongás is.

Az ötféle stresszre adott reakció közül ő a lefagyás állapotába került, ami szexuális erőszak esetén a leggyakoribb megküzdési mód.

Hogyan lehet gyógyulni egy ilyen traumatikus élményből?

A szülési trauma – amit nagyon sokan a nemi erőszakhoz hasonlítanak – a nők egyik legmélyebb traumája, amihez erősen hozzátapad a szégyenérzet (azaz, hogy a traumát valahogy ő maga idézte elő) – hangsúlyozza a pszichológus.

Egy ilyen történés kapcsán a kismama azt éli meg, hogy nemcsak a testhatárait, de a testében fejlődő magzatát sem tudta megvédeni, így nőként és anyaként egyaránt megbukott.

Az a tapasztalat, hogy az idő ezeket a sérüléseket nem gyógyítja, csak konzerválja: a traumának ugyanis evolúciós értelemben az a dolga, hogy velünk maradjon és beivódjon az idegrendszerünkbe, hogy legközelebb biztosan felismerjük, és el tudjuk kerülni a hasonló helyzeteket. Ezért sem múlnak el maguktól az ilyen élményekhez kapcsolódó negatív érzések.

Emiatt fontos, hogy mihamarabb segítséget kérjünk a szülési trauma feldolgozáshoz, amivel több szinten érdemes foglalkozni.

A csoportos élményfeldolgozás során megtapasztaljuk azt, hogy nem vagyunk egyedül, és másoknak is volt a mienkéhez hasonló traumában része. A női közösségek megtartó ereje gyógyító erővel bír! – emelte ki Filó Melinda.

Ugyanakkor a szülési trauma egyúttal egy erős testi élmény is, ezért érdemes olyan terápiát keresni, ahol nem csak verbális eszközökkel dolgoznak, és ami mélyebb gyógyulást hozhat (Pl. pszichodráma, család állítás, művészet terápiák különböző fajtái, meditáció, jóga, EMDR, masszázs terápia)

Végül az is elengedhetetlen, hogy a kismama visszakapja saját erejébe vetett hitét, és praktikus lépéseket is fontolóra vehet (pl. jelentheti az orvost a kamaránál).

Összességében fontos azonban megemlíteni azt is, hogy:

 „Az ilyen nagyon mély traumákra tekinthetünk egyfajta lehetőségként is. Ha lemegyünk a mélyére, olyan női bölcsességet találhatunk, ami – generációkra előre – az utódainkat is gyógyíthatja” – zárta beszélgetésünket a pszichológus szakértő.

Nyitókép: Getty Images