
(Kép forrása: Videórészlet – @guinnessworldrecords/Instagram)
Az új-zélandi Gabrielle Wall 100 méternyi, Lego-kockákkal borított útszakaszon szaladt végig, 24,75 másodperc alatt, számolt be róla a Motherly. A Guiness-rekord felállításáról – ami hivatalosan a mezítláb leggyorsabban lefutott 100 méter Lego-kockákon – videó is készült, ami hamar virális is lett a közösségi médiában. A videóhoz pedig sok szülő írt kommentet, akiknek nagyon ismerős élmény volt az, milyen érzés az építőkockára rálépni.
Az egyik hozzászóló humorosan foglalta össze, amiből kitűnik a közös szülői tapasztalat is: „Most döntötte meg a mezítlábas Legon futás világcsúcsát… ami egy dolgot bizonyít: 100 százalékban anya. Nincs olimpiai edzés, nincs titkos edzős felkészülés – csak éveken át tartó éjféli mosdóba járások, a gyerekei által hátrahagyott Lego-aknák kerülgetésével. Felejtsd el az acélbetétet, ennek a nőnek a lábát az anyaság tűzében kovácsolták.”
Ahogy a portál is emlékeztet rá: ez a rekord nem csak egy furcsa Guiness-cím, játékos emlékeztető a rugalmasságra, amit a szülők a mindennapok során fejlesztenek ki.
Miért fáj annyira rálépni? Ahogy arról egy korábbi cikkünkben is írtunk, ezek a kis építőkockák ABS (akrilnitril-butadién-sztirol) anyagból kézülnek, ami egy nagy keménységgel és szilárdsággal rendelkező műanyag. Azért pont ebből, hogy sokat kibírjanak anélkül, hogy eltörnének vagy meghajolnának. Tesztek szerint nagyjából 500 kg-ot bír ki egy kocka, vagyis mikor valaki rálép, akkor egyáltalán semmi nem történik vele, csak a fizika törvényei szerint belefúródik a talpba. A talp egyébként tele van érzékelőreceptorokkal, csakúgy, mint például a kéz.