A mondás szerint a gyermekneveléshez és a focihoz mindenki ért – sokan pedig úgy gondolják, hogy ezt a tudásukat mindenképpen át is kell adni, akár a saját gyerekükről van szó, akár idegenről. Ilyenkor hangzanak el a “Nem tanítottak meg köszönni?” vagy “Nem szabad ám hangoskodni!” típusú mondatok. Ezen a szülő szinte mindig felidegesíti magát: végül is, miért szól rá valaki a gyerekére? Senkinek semmi köze ahhoz, hogyan nevelik a kicsit!
A gyerek közügy (?)
Valamiért mindenki úgy gondolja, hogy a kisgyerek jóléte, jólneveltsége mindenek felett való (és ez bizonyos szintig igaz is), ám ez nem jogosít fel senkit arra, hogy úton-útfélen megragadja az alkalmat arra, hogy a saját véleményét hangoztassa. Lehet, hogy évtizedekkel ezelőtt elfogadott volt a “közös fegyelmezés”, ám ma már nem létezik egyedüli elfogadott út. Így aztán nem is lehet egyértelműen megmondani egy anyukának, hogy mit hogyan kell csinálnia.
Természetesen, vannak olyan udvariassági szabályok, morális normák, melyeket – jó esetben – mindenki igyekszik betartani. Ám ezek megismertetése más gyerekével nem feltétlenül a mi gondunk – az viszont, ha a mi gyermekünk valamilyen hiányosságára hívják fel mások a figyelmet, akkor azon érdemes elgondolkodni. Lehet ugyanis, hogy a másiknak tényleg igaza van, és egy olyan dologra mutatott rá, ami nekünk korábban meg sem fordult a fejünkben. Ehhez azonban kell némi önkritika és az, hogy beismerjük, hogy mi is hibázhatunk.
A szülők egy része azonban fél attól, hogy nevetségessé válik, tart a kioktatástól, vagy éppen attól, hogy elveszíti a szülői tekintélyét a gyermeke előtt. Így aztán gyakran agresszióval reagál – pedig ezzel a tettével is “neveli” a kicsit, még akkor is, ha nem veszi azt észre.
Amikor belefér a nevelés
Abban az esetben, ha éppen nálunk vendégeskednek a gyerekek, vagy mi vigyázunk rájuk, akkor megengedett némi fegyelmezés, elsősorban a gyerekek biztonsága miatt. Ez “visszafelé” is igaz: ha közösségbe, babazsúrra visszük a kicsit, akkor legyünk tisztában azzal, hogy ezekben az órákban más szülőknek adjuk át az irányítást.
Ilyenkor érdemes először megbeszélni a másik szülővel, hogy milyen alapszabályok vannak érvényben: akár olyanok, melyeket a gyereknek követnie kell, akár olyanok, melyeket mi szeretnénk, ha követnének. Így már az elején tisztázottak lehetnek a kérdéses pontok, például, hogy szabad-e cipővel bemenni a lakásba, vagy kell-e kezet mosni evés után.
Ismerd meg a babádat!
Az általunk megkérdezett szülőket a legritkább esetben zavarja, ha más szól rá a gyerekükre, különösen, ha a feddés jogos volt, vagy ha a kicsi éppen “látókörön kívül” volt. Ha azonban csak “a hatalom fitogtatása” miatt nevelik meg a kicsit az idegenek, akkor bizony nem fukarkodnak az udvarias visszavágásokkal.
A babaszoba.hu csevegőjében a hasonló élethelyzetben lévő, kisgyermeket nevelő szülők megoszthatják tapasztalataikat, véleményüket erről a fontos kérdésről is. Neked például mi a véleményed? Írd meg az erről nyitott topikon!Ehhez azonban az kell, hogy a szülő ismerje a saját gyermekét: hogyan viselkedik közösségben, miként reagál az idegenekre vagy éppen a váratlan szituációkra. Mint ahogy Klári, a hároméves Dóri édesanyja megfogalmazta: “Első blikkre persze rosszul esik, ha rászólnak az én gyerkőcömre, de mindig próbálok elfogulatlanul ítélni. Ismerem a gyerekem rossz tulajdonságait is, és abszolút elfogadom, ha jogos a feddés. Igyekszem kigyomlálni a gazt Dóri viselkedéséből, de sajnos nem mindig látom, ha éppen meglök egy másik kisgyereket.”
A négy legfontosabb szabály, szakértőktől
- Soha, semmilyen körülmények között ne alkalmazzunk fizikai erőszakot, ne üssük meg más gyerekét, és ne alkalmazzuk azokat a büntetési formákat sem, amelyek a saját gyerekünknél már beváltak. Ezzel csak összezavarjuk a másik gyereket.
- Hagyjunk elegendő időt a másik szülőnek arra, hogy közbelépjen! Esetleg finoman figyelmeztethetjük rá, hogy a gyereke nem éppen megfelelően viselkedik, de ezt ne vigyük túlzásba.
- Ne hozzunk megalázó helyzetbe a gyereket (és ez a sajátunkra is vonatkozhat!) azzal, hogy a barátai előtt oktatjuk ki. Hasonlóképpen, ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a másik szülőt azzal, hogy a gyerekek előtt kezdünk el vele vitatkozni.
- Bármilyen nehéz is, hunyjunk szemet az apróbb ügyek felett. Nem tudhatjuk, hogy a másik szülőnek milyen elvárásai vannak a gyerek felé, így azt sem, hogy amit mi korrigálandó cselekvésnek tartunk, az egy másik családban majdhogynem normális.
További cikkek a témában:
Kapcsolódó cikkek
