Fotó: Getty Images
Szeretnénk a lehető legjobb szülei lenni a gyerekeinknek, de ez nem mindig sikerül tökéletesen. Néha egyszerűen csak nem tudjuk, hogyan kellene jól csinálni, máskor meg elveszítjük a türelmünket – amit pedig megfogadtunk, hogy mindenáron megőrzünk. És bár sosem ez a cél, de néha úgy alakul, hogy kiabálásba fullad egy-egy veszekedés, amit lehiggadva rendszerint nagyon bánunk. Mi lehet ilyenkor tenni? Mielőtt ostorozni kezdenéd magadat, gondolj erre a nagyon hasznos (és nagyon igaz) gondolatra:
mindenkivel megesik, hogy néha kiabál a gyerekével. Ami igazán számít, az az, hogy mi történik utána.
A Motherly cikkének klinikai pszichológus szerzője, Dana Basu szerint nagyon fontos, hogyan reagálunk egy ilyen „elmérgesedő” helyzetet követően. Fontos ez egyrészt a gyerek szempontjából, de a bűntudatot érző szülő szempontjából is, hogy megfelelően legyen kezelve a helyzet – ő az alábbi lépéseket ajánlja ehhez.
1. Nyugodj meg
Ne kezdj addig beszélgetésbe, „kármentésbe”, amíg nem tudtál teljesen lehiggadni és eltávolodni érzelmileg a szituációtól. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne zsigerből, az érzelmeid által vezérelve reagálj, hanem az agyad racionális, átgondolt döntésekért felelős területeit. Persze ez általában nm egyszerű – meg kell találnod ilyenkor a módját, hogyan tudsz egy kicsit „hátrébb lépni”, főleg, ha épp nem tudod másra bízni a kicsi gyerekedet. Ha már nagyobb, könnyebb a dolog, hiszen egy kicsit mindenki elvonulhat lehiggadni – igyekezz kitalálni, mivel tudod a picit lefoglalni, amíg adsz magadnak egy kis érzelmi szünetet.
2. Hagyd a gyereket is megnyugodni
Ahogy neked, úgy neki is szükség van időre, hogy lehiggadhasson, főleg, ha már nem pici, hanem nagyobbacska vagy akár kamasz. A picit vedd fel, öleld meg, ringasd – miután te magad valamennyire le tudtál nyugodni. Az iskolás korosztálynak jót tesz, ha futkározik, hintázik, esetleg rajzol ilyenkor. A tinédzsereket ilyenkor „hagyni kell”, majd ő kitalálja, hogy a zene, az olvasás, akár az írás, rajzolás nyugtatja meg, de az is szuper, ha elmegy sportolni.
Ezután jöhet az a rész, amikor helyre hozzátok, ami egy időre kisiklott, és újra kapcsolódtok. Ez nem megy anélkül, hogy előbb megnyugodtatok volna. És a mardosó bűntudat is nagyon megnehezíti. Jó, ha ilyenkor elnéző tudsz lenni magaddal szemben – magad előtt is beismered, hogy hibáztál, de megígéred magadnak, hogy ebből tanulsz, és fejlődsz, levonod a következtetéseket és törekszel arra, hogy legközelebb már ne így reagálj, mint most.
3. Nyiss a gyerek felé
Ha már biztos vagy abban, hogy mindenki megnyugodott, fejezd ki a gyerek felé, hogy szeretnél vele lenni, beszélgetni vele – hívd be őt a saját teredbe. A picikkel könnyebb a dolog, egyszerűen csak nyújtsd ki felé a kezed, kérj egy ölelést. A nagyobbacskáknál is működhet ez még, ám a kamaszoknál közelíts óvatosan, inkább beszélgetésre hívd, és ne ölelkezésre. És ami nagyon fontos: fogadd el, ha még nem áll készen a beszélgetésre – igenis számít neki, ha nem erőlteted, hanem tiszteletben tartod az ő érzéseit és ritmusát. Hívd magadhoz egy kicsit később újra.
4. Mutasd ki a szeretetedet
Öleld meg, simogasd, puszild meg, amit épp enged, amit mindketten komfortosnak tartotok. Jó, nem rárontasz (főleg nagyobb gyerekeknél fontos ez), hanem felajánlod, vagy megkérdezed, szeretné-e. Lhet, hogy vonakodik, de egy szeretetteli érintés sokat lendíthet a folyamaton, hogy újra egymásra hangolódjatok.
5. Kérj bocsánatot
Ez a legfontosabb lépés – bár az eddigi előkészítés is rendkívül fontos, hogy valóban jól össze tudjon hozni benneteket, és elsimítani az ellentéteket. A Nurtured First szakértője, Jess VanderWiert terapeuta ez a három legfontosabb „összetevője” van egy jó bocsánatkérésnek:
- Őszinte beismerése annak, hogy nem volt rendben, ahogy viselkedtél
- A tetteidért és reakcióidért való felelősség felvállalása: még véletlenül se a gyereket hibáztasd, mert „kiborított” – a te reakcióidért te vagy a felelős
- Mutasd meg, hogy tanulni akarsz a helyzetből, és figyelsz arra, hogy legközelebb ne így reagálj, változtass
Rengeteget tanítasz azzal a gyerekednek, ha te magad is megtanulod kezelni a konfliktusokat. Nem baj, ha nem megy elsőre jól – abból is rengeteget tanul, ha lát téged hibázni, majd dolgozni a hibák kijavításán. Megtanulja például, hogy
- Hogyan viselkedjen, ha ő maga kerül mással konfliktusba
- Hogy akkor is szereted, amikor dühös vagy rá
- Hogy egy szerető kapcsolatban sem csak tökéletesen boldog pillanatok vannak
- De egy szerető kapcsolatba nem fér bele az, hogy csúnyán beszélnek, sértegetik, megalázzák egymást a felek
- Megtanulja, hogyan beszélhet másokkal tiszteletteljesen
- És hogy nem oké tiszteletlenül beszélni
- De néha mindenki hibázik
- Ez önmagában nem katasztrófa, tanulni kell belőle
- Ahogy arra is rájön, hogy a bocsánatkérés akkor jó, ha van mögötte valódi jobbító szándék
Ez így jól hangzik, de még mindig nem tudod, mit is mondj pontosan? Mutatunk néhány ötletet.
- Elég dühös voltam az előbb, de ettől még nem kellett volna kiabálnom veled, sajnálom.
- Nagyon dühbe gurultam. Megesik mindenkivel, hogy dühös lesz, de ez még nem ok arra, hogy kiabáljon. Sajnálom, hogy így beszéltem veled.
- Nagyon fáradt vagyok – és amikor fáradt vagyok, könnyebben elveszítem a türelmemet. De a kiabálás ettől függetlenül nincs rendben, bánom, hogy rád kiabáltam.
- Nagyon nehéz napom volt, ezért borultam ki ennyire. De ettől még nem kellett volna veled kiabálnom, úgy sajnálom. Jobban is kezelhettem volna a helyzetet.
- Bánt, hogy kiabáltam veled, nem voltam épp a helyzet magaslatán. Nem a te hibád volt, sajnálom, hogy így kiakadtam.
- Sajnálom, hogy kiabáltam, biztosan ijesztő lehetett neked. Máskor, ha ennyire feszült vagy dühös vagyok, inkább sétálok egyet kiabálás helyett, jó?
Lehet, hogy némelyiket túl nyakatekertnek érzed, vagy csak részben tudod elképzelni, hogy te magad is kimondd. Ez teljesen rendben van: az a jó bocsánatkérés, amit őszintén tudsz mondani, amit valóban a magadénak érzel (és persze ami kifejezi, hogy beismered, hogy hibáztál, vállalod a felelősséget és igyekszel tanulni belőle).
6. Bátorítsd a gyereket, hogy fejezze ki az érzéseit
És fogadd is el, amit érez, még akkor is, ha ez épp nem esik neked túl jól. Ha megsértődsz azon, mert ő dühös volt rád, vagy félt tőled, az nem visz előbbre. Tudnia kell, hogy rendben van, amit érez, de azt is, hogy ez el fog múlni – jó esetben már el is múlt. Ha még nem, akkor beszéltesd még, hadd mondja el, hogyan élte meg ő a szituációt, te pedig ne akarj magyarázkodni, csak figyelj rá, fogadd el, amit mondd, majd újra biztosítsd a szeretetedről.
Forrás: Instagram.com/instituteofchildpsych, Mother.ly, nurturedfirst.com
Kapcsolódó cikkek
