Nyilván először te is valami hanyag laissez-fair jellegű nevelésre gondolsz a kifejezés hallatán. Például, amit akkor gyakorolsz, mikor péntek este hazaestek a férjeddel a munkából, leültök a kanapéra egy pohár borral és valami ropogtatnivalóval, a gyerekek pedig nagyjából azt csinálnak körülöttetek, amit akarnak (persze, biztonságos keretek között). Nos, nem igazán ezt jelenti a lusta nevelés. De akkor mégis mit?
A lusta nevelés az, amikor a szülő tudatosan lehetőséget ad arra a gyermekének, hogy növelje az önbizalmát, melynek segítségével több függetlenségre és felelősségtudatra tesz szert. A szülő abszolút szándékosan hátralép, és hagyja a gyermekét megküzdeni az adott feladattal/kihívással, ahelyett, hogy azonnal a segítségére sietne és kimentené őt. A lusta nevelés lényege, hogy teret adunk a kicsiknek, hogy megtapasztalják, ők mi mindenre képesek egyedül. És bármily meglepő, sokkal többre, mint gondolnánk!
Az elmélet alapja, hogy ha a szülő folyamatosan a gyerek sarkában van, és bármi nehézség éri, rögtön segít rajta, azzal valójában megfosztja őt attól, hogy az életben való talpraesettséghez szükséges alap képességeket elsajátítsa.
A lusta szülői nevelési elv tehát egy teljesen tudatos dolog. Attól függően, hogy mennyi idős a gyerekünk, persze lehetnek benne eltérések, de íme néhány tipp, hogy mégis hogyan kezdj hozzá:
Legyen egy sarok a lakásban, ahol a gyerek szabadon garázdálkodhat
Találj egy olyan helyet a lakásban, amit kinevezhettek játszó saroknak. Itt csak olyan dolgok legyenek, amik biztonságosak és a kicsi garantáltan nem tud magában kárt tenni velük akkor sem, ha nem vizslatod folyton, hogy mit csinál. A legideálisabb (amerikai konyhás nappali esetén) ha a nappali egyik sarkában különítesz el egy kis helyet, így mégis egy térben vagytok, ha például főzöl. A gyerek életkorától függ, hogy mennyi felügyeletet igényel, de a dolog lényege, hogy itt abszolút szabadjára engedd a csemetéd és hagyd, hogy kibontakozzon. Ne irányítsd, és ne szólj bele a játékába. Próbáld megállni, hogy odaszaladj, ha éppen nem sikerül neki valami – nem tudja kirakni a puzzle-t vagy nem tud felmászni a párnára. Adj teret és időt neki, hogy túljusson a frusztrációján és kitalálja, hogy oldja meg a problémát! Ez a cél: hogy rájöjjön, hogy ő, tőled függetlenül mire képes.
Szoktasd hozzá a természetes következményekhez
Az, hogy felelősséget ruházol a gyermekedre azt is jelenti, hogy lesz olyan, amikor olyasmit fog csinálni, amit nem kéne. A lusta nevelés elfogadja ezt, sőt azt mondja, hogy a gyereknek el kell szenvednie a tettei természetes következményeit.
Például egy felső tagozatos általános iskolás gyerek már képes egyedül bepakolni az iskolatáskáját. Ha a lusta nevelési elvet követed, akkor megmutatod és elmagyarázod neki, hogy mit kell csinálnia, de aztán magára hagyod, hogy egyedül pakolja be a táskáját. Amikor a gyerek másnap iskolába megy és mindent magával vitt, amire szüksége van, büszke lesz magára, hogy erre egyedül is képes volt. Amikor azonban elmulasztja az esti felkészülést másnapra, előfordulhat, hogy otthon felejti a házi feladatát.
Anya ahelyett, hogy a szokásos módon a gyerek után vinné a füzetét, amit a konyhaasztalon felejtett, nyugodt marad és tudja, hogy a csemetéje képes lesz megküzdeni a felkészületlensége következményeivel, ami segíteni fog neki abban, hogy legközelebb jobban odafigyeljen a dolgaira.
Akkor is, ha nem tudod mindig 100%-osan betartani ennek a fajta nevelési elvnek a “szabályait”, hidd el, felszabadító érzés lesz mindkettőtök számára, ha időről időre megpróbálkozol vele. Meg fogsz lepődni, mi mindenre képes életed értelme!
(via)
Kapcsolódó cikkeink gyereknevelés témában:
- A liberális nevelés megbukott?
- “Általában nem a gyereket kell megszerelni”
- Tényleg azt akarod, hogy szófogadó legyen?
Kapcsolódó cikkek
