Ahogy növekszik a magzat a terhesség alatt, úgy lesz egyre kisebb helye mocorogni, forgolódni. A szülés közeledtével pedig elfoglalhat egy végső pozíciót, melyből végül a világra jön. Ezek közül a pozíciók közül néhány biztonságosabb (az anya és a magzat szempontjából egyaránt), vagyis ezeknél jóval kisebb a szülés alatti komplikációk rizikója. A magzat helyzetét az anya gerincéhez viszonyítva állapítják meg. Ha a magzat és az anya gerince párhuzamosak, akkor fej- vagy farfekvésről beszélünk, ha pedig egymásra merőlegesek, akkor harántfekvésről.
Fejfekvés
A fejfekvésben elhelyezkedő magzat helyzete lehet ún. anterior, illetve posterior. Mindkét helyzetben a magzat feje van az anya medencéjében, készen arra, hogy beékelődjön a szülőcsatornába. A fejfekvést tartják a legideálisabbnak a szülés szempontjából. Az anterior helyzetben a kicsi arca az anyuka háta, míg posterior helyzetben az anya hasa felé néz. Az előbbi valamivel jobb a szülés szempontjából, hiszen így a magzat fejének legszélesebb része “nyomhatja” a méhszájat, így az gyorsabban tágulhata szülés alatt. A posterior helyzetben a szülés valamivel lassabb és hosszabb lehet, illetve az anyukánál könnyebben jelentkezhet hátfájás a szülés alatt. A magzatok nagy része (mintegy 95 százaláka) fejfekvésű pozíciót vesz fel a terhesség 33-36. hete között. A szakemberek szerint nagyobb valószínűséggel lesz posterior helyzetben a magzat, ha az anyuka hosszabb időt tölt ülő vagy fekvő helyzetben – vagyis, ez egy újabb indok lehet arra, hogy minél aktívabbak maradjunk a terhesség alatt (ez természetesen nem vonatkozik azokra az anyákra, akik veszélyeztetett állapotuk miatt kényszerülnek ágynyugalomra).
Harántfekvés
Az úgynevezett kereszt- vagy harántfekvésnél a magzat az anya gerincére merőlegesen helyezkedik el, a háta vagy a pocakja van a medencénél. Ez a legritkább, mert a legtöbb magzat “kimozogja” magát ebből a helyzetből a szülést megelőző hetekben. Ha azonban keresztfekvésben marad, akkor császármetszésre van szükség, a harántfekvés ugyanis rendkívül veszélyes lehet! Előfordulhat például a köldökzsinór előreesése, ilyenkor a köldökzsinór előbb jön világra, mint a baba maga.
Farfekvés
Farfekvésű magzatról akkor beszélhetünk, ha a kicsi medencéje (popsija) vagy lábai vannak az anya medencéjénél. A faros fekvésnek több típusát is megkülönböztetik a szakemberek, elsősorban az alapján, hogy hol helyezkednek el a születendő baba lábai. Előfordulhat például, hogy mindkét lábát behajlítva, a mellkasához húzva “üldögél” a pocakban, de az is, hogy vagy az egyik, vagy mindkét lábát kinyújtja, és azok az arca közelében vannak. Emellett pedig az is megtörténhet, hogy a lába néz a szülőcsatorna irányába. Annak rizikóját, hogy a magzat farfekvésben marad, vagyis nem fordul be a szülőcsatornába, növeli például a túl sok vagy túl kevés magzatvíz, a rendellenes alakú méh, illetve az ikerterhesség. Ikerterhesség esetén az is megtörténhet, hogy az egyik baba farfekvésű, míg a másik fejfekvésű. Farfekvésnél megnőhet a szülési komplikációk esélye, mert ilyenkor tulajdonképpen a fej nem tud nyomást gyakorolni a méhszájra, lassabb és nehezebb lehet a szülés, és az is megtörténhet, hogy a kicsi keze vagy lába elakad (hiszen nem a fej az első, amely világra jön).
Milyen helyzetben van a kisbabám?
A magzat helyzetét a védőnő vagy a nőgyógyász tapintással vagy ultrahanggal tudja megállapítani. A legtöbb születendő kisbaba a 36. terhességi hétre befordulhat a megfelelő, vagyis a fejfekvéses helyzetbe. Ha ez nem történik meg, akkor lehetőség van arra, hogy a szakember megpróbálja megfordítani a kicsit.
(via)
Ez is érdekelhet:
- Így dolgozik a tested a szülés alatt
- 11 tanács, hogy elkerüld a gátszakadást
- Lejebb ereszkedik a pocak? Közeleg a szülés!
Kapcsolódó cikkek
