Születésükkor a babának csak néhány eszköze van arra, hogy kifejezze igényeit, érzéseit. A csecsemő az olyan érzelmeket, mint a harag, a szomorúság, a félelem vagy a boldogság, impulzusok és ösztönök révén fejezi ki, mint a sírás, a mosolygás, vagy a sajátos testbeszéde. Ahogy nő, már szavakkal is szeretné kifejezni érzéseit, azonban ennek elsajátításához a szülőktől van szüksége támogatásra.
Ha valamit nem tud szavakkal megfogalmazni, akkor a felfokozott érzelmi állapotban a kicsi hajlamos lehet arra, hogy hisztizzen, impulzív módon fejezze ki, mit érez. Hogyan segíthetünk neki, hogy érzelmeit más módon is ki tudja fejezni?
Beszéljünk a különböző érzésekről
Mondjuk el a gyermeknek gyakran, hogy mindenkinek vannak érzései, a legkülönfélébbek, amelyek mind helyénvalóak. Beszéljünk velük arról, az egyes érzelmek milyen fizikai érzéseket váltanak ki a testünkben, illetve milyen arckifejezés társulhat ezekhez. Mutassuk meg neki az egyes arckifejezéseket, és játszunk kitalálósat, hogy segítsük azonosítani az érzelmeket.
Segítsünk kialakítani stratégiát az egyes érzések kezelésére
Amikor közösen olvasunk, vagy nézünk egy filmet, beszéljünk az érzésekről, amelyeket az egyes karakterek érezhetnek. Kérdezzük meg a gyermeket, ő mit gondol, mit érezhetnek az egyes szereplők, honnan tudja, hogy így érzik magukat, és ő maga mit tenne, ha hasonló érzései lennének? Akár bábokat is használhatunk arra, hogy ezeket a karaktereket, illetve az érzéseiket megelevenítsük. Ez segíthet a gyermeknek abban, hogy megtanulja a stratégiát, amellyel kezelheti az egyes érzelmeket.
Adjunk teret annak, hogy kifejezhesse az érzéseket
Hogy érezzük magunkat, amikor dühösek, csalódottak, szomorúak vagyunk? Rendben van a családunkban az, ha belebokszolunk ilyenkor egy párnába, esetleg dobbantunk a padlón? Vagy inkább egy ölelést kérünk ilyenkor a szeretteinktől? Mutassuk meg a gyermeknek, mi hogy fejezzük ki magunkat, és beszéljük is meg vele, mit érzünk ilyenkor.
Beszéljünk a saját érzéseinkről
A gyermekek a felnőttektől tanulják a különböző érzelmeket is. A gyerek látja, ha például szomorú vagy frusztrált vagy, ezért érdemes vele megosztani, hogy érzed magad, és hogy most szükséged van egy kis időre, hogy lenyugodj. Így neki is könnyebben megy majd, hogy szavakba öntse, ha hasonlóan érez.
Támogassuk a megfelelő pillanatban
Amikor a gyermek olyan érzésekkel küzd, amelyek kihívást jelentenek a számára, nehezére eshet, hogy azonnal beszéljen róla, meghallgassa a tanácsainkat. Adjunk ilyenkor neki lehetőséget és időt arra, hogy megnyugodhasson. Miután lehiggadt, beszéljünk vele arról, hogy mi történt, hogy dolgozhatja fel az érzéseit, legközelebb esetleg mit tehetne másképp.(Cikk forrása: pbs.org)Kapcsolódó írásaink:
- Ezen múlik a gyerekek érzelmi intelligenciaszintje
- Így segíthetsz a fiadnak a harag kezelésében
- Hogy fejlődik a gyerek empátiája?
- Ne mondd neki, hogy “ne sírj”, helyette próbáld ki ezeket!
Kapcsolódó cikkek
