Ahogy a felnőttek is nagyon különböző személyiségtípusok, úgy a gyerekek is azok, ezért egy ilyen helyzetre is különbözőféleképpen reagálhatnak, más-más tanulságot vihetnek tovább belőle.
Van olyan gyerek, akinek eszébe sem jut kétfelé kérdezni
“Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a fenti példában eleve azt feltételeztük, hogy a gyereknek eszébe jut magától, hogy ha az egyik felnőtt nem engedett meg neki valamit, még fordulhat a másikukhoz, aki talán majd másként reagál, esetleg megengedi neki, amit épp szeretne” – hangzik a szakértő első megállapítása. Nyíri Balázs pszichológus a Babaszoba.hu kérdésére elmondta, hogy a gyerekből kiváltott reakció a személyiségétől függ leginkább.”Azt a gyermeket, akinek eszébe jut másik felnőttet is megkérdezni ugyanarról a dologról, nagy valószínűséggel nem fog összezavarni egy ilyen rendszerhiba” -magyarázza a pszichológus.
A család is egy rendszer
A családra ugyanis egészként tekintünk, annak működése egy rendszer működésével írható le.1. “Ez a rendszer működhet úgy, hogy a szülők előzetesen megbeszélik egymással, hogyan fognak reagálni, ha a gyermeknek eszébe jut a másik szülőt meggyőzni, miután az egyikük nem engedett neki. Amikor ilyen összehangolt a rendszer működése, a gyermek gyorsan megtanulja, hogy nem vezet eredményre az a stratégia, hogy egyik, majd a másik szülőtől kér engedélyt” – mondja Nyíri Balázs.2. Amikor azonban a gyermek azzal a helyzettel találkozik, hogy az egyik szülő megengedi neki, amit a másikuk korábban már elutasított, akkor a jövőre nézve azt a stratégiát tanulja meg, hogy ki lehet játszani a felnőtteket. “A gyerekek ugyanis nagyon okosak. Még ha ez nem is tudatos, azonnal észlelik a rendszerben lévő hibákat és megtanulják, hogyan lehet ezeket kezelni” – emeli ki a szakértő. Hozzáteszi azt is, hogy “ez a forgatókönyv egyenlőtlenséget okoz a teljes rendszer viszonylatában, hiszen a szóban forgó szülő tekintélye – és e helyütt a tekintélyre pozitív értelmében, inkább bizalomként gondoljunk – csorbul”.3. Természetesen adódhat olyan helyzet is, amikor a két felnőtt egymást nyíltan győzi meg a másik álláspontjának helyességéről és közösen döntenek úgy, hogy ketten együtt mégis megengednek valamit a gyermeknek – valamit, amit magától nem engedett meg az elsőként megkérdezett szülő.A szakértő szerint arra is gondolni kell, hogy minden szituációban van valami, amit továbbvihet belőle a gyermek – hiszen szinte mindenből tanulunk valamit, még ha sokszor ez nem is válik tudatossá. Egy nyíltan megbeszélt közös új döntés például nagyon jól mutathatja, hogy lehet szép szóval és egyeztetéssel is helyzeteket kezelni, és az első válaszok adott esetekben meg tudnak változni.Ugyanakkor ha a gyermek azt látja, hogy az egyik szülő jóváhagy neki valamit, amit a másik nem tett, sőt, netán falaz is a gyereknek a másik szülő előtt, az azt erősítheti benne, hogy ‘valaki majd el fogja intézni helyettem, amit én magam nem tudtam’. Ha többször találkozik ilyen esettel a gyermek, és megszokja, hogy az utat helyette kitapossák, később – jellemzően óvodás- vagy iskoláskorban – fog nagyon meglepődni azon, hogy nem lesz, aki helyette intézkedik.Kapcsolódó cikkeink:
- Top 5 tiltólistás dolog a gyereknevelésben
- A 17 leggyakoribb gyereknevelési hiba
- Ha apa máshogy nevel
Kapcsolódó cikkek
