Ha van valami, amit lényegében minden szülő hajlamos túlaggódni, az a kérdés, hogy vajon mi mindent szükséges biztosítania a babája számára, hogy a kicsi optimális ütemben fejlődjön, és – természetesen – az elképzelhető legszebb, legokosabb és legerősebb csemete legyen. Ezek az aggodalmak általában nem a széles körben alapvetőnek gondolt szükségletek (biztonság, szeretet, táplálás, tisztán tartás) megfelelő kielégítésére, hanem ezeken túl a különféle eszközökre, játékokra, gyakorlatokra, feladatokra irányulnak – részben tévesen.
Első lépés: csak semmi stressz
Ha ugyanis biztosítani szeretnénk, hogy babánk a lehető legjobban fejlődjön, akkor a legelső lépés az legyen, hogy megfogadjuk: nem nyomasztjuk magunkat amiatt, hogy miféle (számunkra esetleg anyagi vagy egyéb okokból nem elérhető) eszközöket, programokat kellene bevetni a nemes cél érdekében. Ezek között ugyan – mint eben a cikkben is látunk majd rá példát – tényleg vannak, amelyek megkönnyíthetnek bizonyos lépéseket, hasznosak és érdekesek, végeredményben azonban távolról sem számítanak annyit, mint amit mi magunk megtehetünk – és meg is kell tennünk a babáért.A babák agyi és fizikai fejlődése szempontjából ugyanis nincs jobb a közvetlen baba-szülő (testi és lelki) kapcsolatnál. A legtöbbet és a legbiztosabban a kicsik mindig is a szülőktől (avagy más elsődleges gondozótól) tanultak, és ezen a tényen a 21. századi technikai újdonságok és tudományos áttörések sem változtattak érdemben. Elsősorban tehát maga a szülő tehet sokat a fejlődésért (amelyet persze rengeteg tényező befolyásol, így nincs olyan, hogy ha valamit kihagyunk, elmulasztunk, akkor automatikusan “elromlik” a gyerek), és csak ha ez megvan, jöhetnek kiegészítésképpen egyéb eszközök is. De mire is gondolunk pontosabban?A legjobb hír, hogy fejlődésük érdekében a kisgyerekeknek alapvetően azt kell biztosítani, amit a gondozói ösztönök, a szakemberek (védőnők, gyerekorvosok) és a kultúrkörünkben a családoknál jó ideje általánosan elterjedt szokások révén egyébként is minden valószínűséggel megtennénk. Ez már a terhesség idejére is vonatkozik: ha azt szeretnénk, hogy babánk akadálytalanul fejlődjön, akkor ne igyunk és dohányozzunk, továbbá tartsuk be mindazt, amit a kezelőorvosunk kér tőlünk ebben az időszakban.A szülés utáni első napokban-hetekben a közvetlen bőrkontaktus, az érintés, ölelés a legfontosabb. Friss kutatások szerint az anya teste még a hőmérsékletével is reagál a babára: ha a kicsi testhője az átlagosnál magasabb, akkor az anyáé alacsonyabb lesz, egyébként viszont egy-két fokkal melegebb, hogy igazán otthonos, jóleső érzeteket keltsen a kicsiben – amit persze már az is biztosít, hogy az anya mellkasához simulva ugyanúgy hallhatja a szívdobogást, ahogy nem sokkal korábban az anyaméhben is. Ettől a babák nyugodtabbak lesznek, jobban alszanak, és alighanem éppen a kielégítő pihenés révén agyi fejlődésük is kiegyensúlyozottabb lesz. Ha tehát magunkhoz húzzuk a babát, simogatjuk öltöztetés, pelenkázás közben, akkor máris igen sokat tettünk a fejlődéséért.
Mosolyogjunk, integessünk
Ezen az ösvényen a következő állomást a kielégítő szülői reakciók jelentik. Cselekedeteink ugyanis folyamatosan válaszokat csalnak elő másokból: az életnek ezt az alapvető tényét pedig akkor tudják a babák magabiztosan, már a legelejétől megérteni, ha a környezetük reagál rájuk, vagyis ha szüleik nem maradnak passzívak. Ez sem igényel extra erőfeszítéseket: egyszerűen csak mosolyogjunk, integessünk vissza a babának, szaladjunk oda hozzá, ha sír valamiért, forduljunk arrafelé, ahová mutat, mert így biztonságban érzi magát, és közben rengeteget tanul – mindenekelőtt önmagáról.Nyilván kevesek számára lehet meglepő, hogy a kisgyerekek kognitív és nyelvi képességeit, kreativitását, érdeklődését az olvasással is hatékonyan tudjuk fokozni, de talán nem mindenki gondol rá, hogy már az újszülötteknek is érdemes olvasni, hogy minél többet hallják megnyugtató hangunkat és a hamarosan megtanulandó nyelvet, látásuk fejlődésével pedig lássák is a beszélőt, azaz a szavak, hangok megformálásának gyakorlatát, hogy megértsék az összefüggést. Amint pedig elérik az ehhez szükséges kort, már ne csak nekik, hanem inkább velük olvassunk: a könyvforgatás legyen közös, interaktív élmény, vagyis a gyerekek szabadon szólhassanak bele, mutathassanak, lapozgathassanak, kérdezhessenek a passzív befogadás helyett.
- Kapcsolódó: Már a babáknál is látszik, ki lesz jó matekból
Használjuk továbbá bátran a kezünket: mindennapi tevékenységeink során ugyanis kulcsfontosságú a kéz, és ezt bábozással, élénk gesztusokkal, és persze a változatos otthoni (konyhai, fürdőszobai) eszközök használatának bemutatásával is mind-mind érzékeltetni tudjuk – a gyerekek kíváncsisága pedig megoldja a többit. És ha már a kéznél tartunk: érdemes rendszeresen masszírozni a babákat, hiszen ez is csökkenti a stresszt, lehetőséget teremt a testkontaktusra, és biztonságérzetet növel – nem véletlenül része sokszor a különféle fejlesztőtornáknak is.
Jó, ha észben tartjuk még, hogy a gyerekek hasaltatása rendkívül fontos, mindenekelőtt a mozgásfejlődés szempontjából, hiszen így megannyi izma fejlődhet, amitől a hasaltatás a kúszás, mászás, majd a járás meghatározó részének tekinthető – de nem minden gyerek igényli ebben a szülői segítséget, és az sem mindegy, hogy mikor és hogyan vágunk bele.
Kulcsfontosságú továbbá a babák fejlődésében, hogy kellően biztonságos teret alakítsunk ki a számukra otthon, ahol szabadon mozoghatnak, mert nincs felhalmozva túl sok játék (ami csak zavarná a figyelmüket, illetve akár a mozgásban is akadályozhatja őket), de van azért elég tárgy, amit elérhetnek, ami mozgásra, cselekvésre motivál egy babát. Olyan térre van szükség, ahol a kicsinek a saját izmait kell használnia a helyváltoztatáshoz, ahol nem verhet le semmi értékeset, és nem ütheti meg magát erősebben egy-egy kevésbé sikerült mozdulat után.
Szabad játék, kevés tévé
Sokat segít a fejlődésben, ha nem a hibákra, tévesztésekre helyezzük a hangsúlyt, hanem kimutatjuk, hogy örülünk akár az apróbb sikereknek is, ha bátran és látványosan biztatjuk a babát. Igyekezzünk pozitív példát nyújtani a számára, és ne ijesszük, ne szégyenítsük meg őt. Ne várjunk el tőle lehetetlent sem: mivel például egy-kétévesen nagy valószínűséggel mindenhez hozzányúl majd, ami csak egy kicsit is érdekes és ott van előtte, inkább tegyük arrébb a drágább poharat ahelyett, hogy megpróbálnánk megtiltani neki, hogy hozzányúljon.Ami pedig a játékokat illeti: ne akarjuk a kicsiket mindenáron “okosabbá tenni” – vagyis ne a magunk felnőttes szempontjai legyenek elsődlegesek, hanem egyszerű, a koruknak megfelelő, szabadon és bátran használható játékokat keressünk. Ne legyen baj, ha leesik, legyen strapabíró és érdekes, és ne biztassa passzivitásra a gyereket. Mozgó, érintésre hangot adó, eleven színű, érdekes textúrájú és formájú, megmarkolható játékok ajánlhatóak kezdetben, amelyek hatnak az érzékekre, de nem telítik túl azokat, később pedig minden olyan eszköz javasolható, amivel szabadon bánhat a gyerek (a labdától a színes ceruzán át a hangszerekig). A tévézést, filmnézést kétéves kor alatt kerüljük (ha van a családban nagyobb testvér, akkor ez nem mindig megoldható: ebben az esetben engedjük meg a kicsinek is, de limitáljuk egy-egy rövidebb epizódra, 10-20 percre), utána pedig ne engedjünk napi egy-két óránál többet.Mindvégig igazodjunk továbbá gyerekünk nyiladozó személyiségéhez: ha megfontoltabbnak, introvertáltabbnak tűnik, akkor ne akarjuk a másik irányba lökdösni, de ugyanígy fogadjuk el azt is, ha éppen vakmerőbb, hangosabb, szertelenebb típus.
Kapcsolódó cikkek
