Fotó: Getty Images
Néha még a magam számára is meglepően édesszájú vagyok. És nassolni, rágcsálni is nagyon szeretek. Nem volt ez másképp a terhességem alatt sem. Nem meglepő, hogy a kislányom édes ízhez és nasikhoz való vonzódása az enyémhez hasonló. A saját magam étrendjét illetően is tudom, hogy ez nem ideális, és jó lenne ezen változtatni. De az ő étkezésével kapcsolatban még inkább szoktam azon morfondírozni, mit kellene másképp csinálnunk – és azon is, hogy mit rontottam el. Sőt, most már a „mikor?” is kérdésessé vált.
Mit szeret majd a baba?
Nagyon érdekes infót találtam ugyanis, amikor Dénes Dóra természetgyógyász, táplálkozási tanácsadó, az Édespofa.hu családi gasztroblog szerzőjének új könyvéről olvastam ismertetőt. A Nincs olyan, hogy rossz evő – Hogyan tápláld magabiztosan és egészségesen válogatós gyermekedet? című, a kapcsolódó táplálásról szóló könyv leírásában nagyon megfogott egy mondat:
Formálhatjuk-e gyermekünk ízlését már a várandósság és a szoptatás idején?
Nos, a terhességem első öt hónapjában masszívan hánytam, és nem csak reggel. Volt, hogy napokig nem kívántam mást, csak vaníliás karikát tejjel. Vagy ropogós, édes almát. Aztán a szoptatás alatt i majd’ megvesztem ugyanezekért. Meg bármilyen édességért. Ettem is belőlük bőven, mégis karcsúbb voltam, mint szülés előtt. A sokszor ébredős éjszakákat követő kóválygós nappalokra az édesség adott lendületet – legalábbis úgy gondoltam. Ám ennek az eredménye a szoptatás abbahagyását követően alattomosan felkúszó kilók plusz állandó fáradtság lett. És ezek szerint lehet, hogy a gyerekem édességimádata is?!?
Szóval nagyon örültem, amikor erről, vagyis az ízlés genetikai meghatározottságáról és környezeti hatásokkal való befolyásolásáról kérdezhettem Dénes Dórát.
Dénes Dóra természetgyógyász, táplálkozási tanácsadó, az Édespofa.hu családi gasztroblog szerzője
Mit lehet arról tudni, hogy mennyire meghatározott az ízlés genetikailag?
Az ízlés nagyon izgalmas és komplex dolog. Néhány nemzetközi vizsgálat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az ízérzékeléseinkben milyen öröklött eltérések vannak. A keserű íz iránti érzékenységre például örökölhetünk hajlamot. Az egyik kislányom azon ritkaságok közé tartozik, akiknek nem esik jól a csoki. Ha túl édes, azért, ha keserű, azért.
És vannak alap karakterjegyek is. Különböző, hogy ki mennyire félénk új helyzetekben, ki mennyire bátran kóstol. Ezeknek megvan a biokémiai háttere. Az is egy nagy téma, hogy a szenzoros feldolgozás sajátosságai hogyan hatnak az étrend alakulására. Sok gyerek van, aki egyes állagokat, ízeket, szagokat nehezen fogad, vagy ha mondjuk a tányérján egymáshoz ér a pörkölt a galuskával.
És mi a te tapasztalatod, milyen mértékben tudjuk befolyásolni az ízlést a környezeti hatásokkal?
Az étkezést illetően ugyanúgy, mint az életmód minden területén, a hajlam, amit hozunk, csak egy kiindulópont. Az, hogy milyen hatások érnek, azokkal mit kezdünk, erősebben formálhatnak. Babaként a minta, amit otthon látunk, az, hogy milyen a kapcsolódás a családtagokkal, hogy állnak össze az étkezési szokások, és mennyi örömet és felfedeznivalót adnak nekünk az ételekkel, lényeges meghatározók. A praxisomban is szép példákat látok arra, hogy a szülők hogyan tudják, vagy épp hogyan tudják megtanulni formálni a gyerekeik ízlését.
Ezek között a környezeti hatások között milyen szerepe van az anya étkezésének, ízlésének?
A méhen belüli fejlődésben lényeges kapocs az anya táplálkozása. De az ízlésnél azért több dolog is meghatározza azt, hogy egy anya mit eszik és mit nem. Például az, hogy különbözőek vagyunk az érzékszervi ingerek feldolgozásaiban. Volt olyan édesanya, aki szerette volna, ha a gyereke látja őt salátázni, de a ropogás hangját a fejében olyan erősen érzi, hogy gyerekkora óta küzd a nyers zöldségekkel. Nála is ki lehet alakítani változatos étrendet, és az ő sajátossága nem jár együtt feltétlenül azzal, hogy a gyereke nem szeret majd ropogtatni.
Sokan vannak, akiknek valamilyen okból diétát kell tartaniuk – én például gluténmentesen étkezem. De ez nem kell, hogy meghatározó legyen a kicsi számára. És különbözőek vagyunk abban is, hogy ki mit hogyan emészt meg. Vannak ételek, amelyeket az ízlésünk ugyan szeret, de a közérzetünk nem. Összességében nem igazából az ízlés átadása a kulcs, hanem az a minta, hogy igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten változatosan enni, és majd később a vásárlástól a főzésig engedni, hogy a gyerekek is belelássanak, hogyan készülnek az ételek.
És mi a helyzet az ízlésformálással az anyaméhben? Tényleg érdemes már a várandósság alatt odafigyelni arra, milyen irányba befolyásoljuk a gyermekünk majdani ízlését?
Igen, van némi hatásunk a kicsi majdani ízlésére már ebben az időszakban. A könyvemben említettem egy vizsgálatsorozatot (Mennella és munkatársai, 2001.), amelyben arra jutottak, hogy a magzati, majd pedig a csecsemőkori ízélmények hatnak arra, hogy a gyermek később mely ízeket fogad szívesen. Ott az anyák sárgarépalevet iszogattak a várandósság alatt, és azt az ízt a baba ismerősen fogadta a hozzátáplálás idején. Egy másik kutatás (Ustun és munkatársai, Durham University, 2022.) 4D ultrahangvizsgálatokkal mutatta be, hogy a magzat pozitív arckifejezéssel fogadja az ismerős ízeket.
Ezekből persze általános következtetéseket nem tudunk levonni. A terhesség különleges állapot, jöhetnek undorok, kívánósság, gyomorégés. Bármennyire is imádom a sárgarépát, az első trimesztereimben rá sem bírtam nézni. Mint motivációt viszont, szeretném megemlíteni a szülőknek, hogy amennyire lehet, érdemes már várandósan is aszerint étkezni, amit szívesen megosztanánk a gyerekünkkel is.
Dénes Dóra táplálkozási tanácsadó Nincs olyan, hogy rossz evő – Hogyan tápláld magabiztosan és egészségesen válogatós gyermekedet? című könyvének dedikálásán
Hogyan történik ilyenkor az ízlés befolyásolása? Vannak olyan ízek és aromák, amelyek a terhesség alatt az anya véréből átjutnak a magzatvízbe? Van valamilyen tudományos bizonyíték arra, hogy ezekre az ízekre a magzat emlékszik a születés után?
Több tanulmány is feltételezi, hogy a magzatvíz ízének árnyalatai változni tudnak az anyai étrend hatására, de erre csak közvetett bizonyítékok vannak. Hogy is lehetne ezt meggyőző hitelességgel mérni? A korábban említett répaleves vizsgálat mellett is még volt olyan „flavor transfer” vizsgálat is, amely ánizs, sárgarépa, fokhagyma esetében azt találta, hogy ezeket a várandósság alatt megismerve a baba a születése után is pozitívan viszonyult hozzájuk. De bizonyítékként ezek nem használhatók.
Ezek szerint fontos, hogy az anya minél változatosabban étkezzen a várandósság alatt? Ez segíthet abban, hogy később a gyermeke nyitottabban fogadja az új ízeket?
Fontos, igen. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy van, akinek frusztráló ezt olvasnia, mert nem tud annyifélét enni, mint szeretne. Volt kismamám, akit egy paradicsomszósz is órákra kiütött savas gyomorégés miatt. Az ő lelkesítésükre is mondom, hogy egy leszűkített étrend is lehet színes. A cél, hogy nagyobb arányban legyenek a természetes alkotók a feldolgozott élelmiszerekkel szemben.
Ezeket fogyaszd a várandósság alatt
– A zöldségek, gyümölcsök, gabonák, hüvelyesek, tejtermékek, húsok nemcsak fehérje-, szénhidrát- és zsírforrások, hanem komplexen egy sor mikroelemet tartalmaznak. Vitaminok, ásványi anyagok – többek közt vérképzők, enzimalkotók, a baba szervezetét építő segítőink.
– A főként a rostban gazdag alapanyagaink a bélflóra színesítéséhez is hozzájárulnak. A jó emésztéstől az immunfunkciókig több területen is fontosak.
Áttérve a szoptatás időszakára: a táplálkozás az anyatej ízét befolyásolja? Ezért ha az anya változatosan táplálkozik, a gyerek többféle ízt tapasztal?
Ez könnyebben mérhető téma, mint az ízek a magzatvízben. Az anyatejről tudjuk, hogy intelligens táplálék, amelynek összetétele a baba korának és szükségleteinek megfelelően tud változni. De az íze sem állandó, hatással van rá, amit az anya evett. Többek közt Gary K. Beauchamp nevéhez fűződnek ilyen témájú kutatások. Kutatócsoportja vizsgálódott már fokhagymával és vaníliával is – ezek ízanyagai megjelentek az anyatejben. Más kutatások azt vizsgálták, milyen átfutással jutnak át az anyatejbe egyes ízek. De ha nem a tudomány oldaláról nézzük, anyák is beszámolnak arról, hogy vannak alkalmak, amikor érzik, hogy a tejük jobban ízlik a babájuknak, mint máskor.
Vannak szerinted olyan fűszereket és ízesítők, amiket kimondottan érdemes használni a várandósság és a szoptatás alatt? És melyek azok, amiket viszont inkább kerülni javasolt?
Ételben bármelyik zöldfűszer használható. És érdemes is hasznáéni őket, mert gazdagítják az ízeket, és az emésztést is segítik. A petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, kapor, rozmaring, zsálya nagyon jó kiegészítők. A gyömbér az émelygés csillapítására is használható. A fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, kurkuma is szuperek kis mennyiségben. Minden olyan fűszer, amelyik nem kimondottan csípős, fogyasztható.
A szoptatás ebből a szempontból is izgalmas, mert néhány fűszernek az anyatej mennyiségére is hatása van, legalábbis keverékben, kúraszerűen alkalmazva. Többek közt a kapor, ánizs, édeskömény magja és levele, a görögszéna ezek közé tartozik.
És persze ne felejtsük el, hogy van néhány gyógynövény, illetve illóolaj, amelyet a hatásuk miatt nem javasolhatunk várandósság idején. Ilyen gyógynövények például a cickafark, pásztortáska, borókabogyó, szenna, diólevél, zsálya, aloe vera, csalán, az illóolajok közül pedig a zsálya, muskotályzsálya, rozmaring, kakukkfű, fahéj, oregánó.
Sok anya hall, olvas olyan tanácsokat, hogy mi mindent nem szabad enni a szoptatás alatt, legtöbbször a baba hasfájásának megelőzése érdekében. Mik a leggyakoribb tévhitek, amikkel ebben a témában találkoztál? És mi az, ami nem tévhit, hanem valóban fontos és hasznos információ?
Vannak meghaladott szokások, amelyeket idősebb rokonok szeretnek feleleveníteni. Például madártejet kínálnak, hogy beinduljon az anyatejtermelés, vagy óva intenek a „k-betűsöktől” és a hüvelyesektől szoptatás alatt. Ezek jellemző tévhitek.
Az emésztés összetett, a babának újdonság megtapasztalni a saját testi érzeteit, és ez sokszor nem könnyű. Igen, vannak kifejezetten érzékeny, hasfájós babák. Nekünk is részünk volt heteken át kimerítő sírásokban – én is sírtam a tehetetlenségben éjjelente. Olyankor az anya mindent is képes megvonni magától, nehogy szenvedést okozzon. Van, amikor rövidebb-hosszabb ideig diétázni kell.
De ha nincs nyomós ok rá, például ekcéma, allergia, emésztési problémák, akkor lehet próbálgatni mindenféle természetes alapanyagot. A puffasztónak tartott zöldségeket is, káposztaféléket, karalábét, brokkolit, karfiolt, borsót, lencsét, babot is. Eleinte kis mennyiségben, mint ahogyan hozzátáplálunk, és lépésenként hozzászoktatni – vagy visszaszoktatni rá – az emésztésünket.
A klasszikus puffasztók rostban gazdagok. Talán kevésbé ismert, hogy a rostdús, és minél természetesebb összetevőket tartalmazó étrendtől az anyatej nemcsak vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban lesz gazdagabb. Ezek az ételek hatnak a tej oligoszacharid-profiljára (HMO) is. Vagyis prebiotikumként működnek, a baba fejlődő immunrendszere is nyer velük.
Mit tanácsolsz azoknak a szülőknek, akik most tervezik a családbővítést, vagy már babát várnak? Mik a szerinted legfontosabb tudnivalók számukra?
A családot tervezőket megismerve tudnék igazán hasznos tanácsokat adni, és nagyon szeretem is kísérni a felkészülést. De általánosságban néhány gondolat:
Használják ki a babázás előtti időt arra, hogy új ételeket, új recepteket próbáljanak ki. Gyűjtsék a jó ötleteket. A régi, gyerekkori ételmumusokat is elő lehet venni, újragondolni, újrakóstolni.
Ha az élet esetleg leszoktatta őket, kezdjenek újra rendszeresen enni, figyelmet szentelni az ételeknek, ne futtában bekapni pár falatot. Fedezzenek fel jó beszerzési helyeket, szánjanak időt pár „tanulmányi útra” közeli piacokon is. Tervezzenek menüt 1-2, vagy 3 napra előre. Ha ezt együtt csinálja a pár, az remek kapcsolódási lehetőség. Nem fontos egy hétre előre tervezni, mert azt nehéz belátni, és frusztrációhoz vezet. Tervezzenek be heti néhány főzős alkalmat. Ezek mind segítenek felkészülni arra az időszakra, amikor majd az egész a családot tudatosan szeretnénk táplálni.
Kapcsolódó cikkek
