Kép: Getty Images
A tavaszi szülői kiégés – miért pont márciusban a legdurvább?
A tél végére minden szülő elfárad, de a március különösen nehéz hónap: még nincs igazi tavasz, a gyerekek zaklatottak, a programok pedig hirtelen megszaporodnak. Épp elég volt a betegségekből, az állandó szaladgálásból, a délutáni különórákból – és közben a szülők fejében ott zsong a gondolat: „Bírd ki még valahogy, mindjárt itt a tavaszi szünet.” Csakhogy ez a „mindjárt” néha végtelen hosszúnak tűnik.
A tavaszi szülői kiégés azért is tipikus, mert ilyenkor már hónapok óta nem volt hosszabb pihenő, és a mindennapi teendők összeadódnak. A gyerekek ilyenkor általában nyugtalanabbak, érzékenyebbek, nehezebben kezelik a fáradtságot – ami természetesen a szülők idegeire is hatással van.
Milyen jelei vannak a szülői kiégésnek?
A kiégés mindenkit másképp érint, de van néhány gyakori, szinte mindenki számára érvényes tünet:
- kimerültség, állandó fáradtság érzése
- türelmetlenség
- tehetetlenség, kilátástalanság
- önbizalomhiány
- fejfájás, nyak- és izomfájdalmak
- a motiváció elvesztése
- az étvágy és az alvási szokások felborulása
- elszigeteltség érzése
- ingerlékenység
Mit tehetünk, hogy elkerüljük a „tavaszi idegösszeomlást”?
A pánikszerű működésből való kilépéshez sokszor már apró változtatások is elegendőek. Egy hétvégi, valóban pihenős fél nap, amikor nem mosol, nem rendszerezel, nem intézel semmit; vagy egy délután, amikor a gyerekekkel egyszerűen csak játszol mindenféle cél nélkül. A szülők sokszor elfelejtik, hogy a feltöltődésnek nem kell grandiózusnak lennie – sőt, néha a legkisebb, de tudatosan megélt szünetek hatnak a legerősebben.
Az is segíthet, ha felismered: nem neked kell „mindent vinni”. A március különösen jó alkalom arra, hogy bevonj másokat (pár, nagyszülők, barátok), vagy egyszerűen csak engedélyt adj magadnak egy kis lazításra. A tavaszi szülői kiégés nem kudarc – hanem jelzés arra, hogy ember vagy, és hogy te is éppúgy megérdemled a törődést, mint bárki más.
Kapcsolódó cikkek
