Mivel élete első éveiben nagyon gyorsan fejlődik a gyermek, meghatározó jelentőségük van az úgynevezett alapozó éveknek. Ebben az időszakban majdhogynem mindent átsző a játékosság. Hiszen mindannyiszor játékosan foglalkozunk a babával, rímekkel, mondókákkal, folyamatos mosolyokkal kísért, kedves mondatokkal ékesítünk mindent, amit vele csinálunk, hogy csupán egy picinyke mosolyt tudjunk az arcára csalni. Még a szoptatás, a pelenkázás, a fürdetés sem nélkülözi ezeket a pillanatokat. Az édesanya ilyenkor nem nagyon veszi észre, hogy voltaképpen – játszik.
Fűszálas fölfedezőutak
Amíg a gyermek nem tud járni, egyedül nem boldogul, állandó felügyelet alatt kell lennie. A gyerekkocsis időszak egyik legfontosabb teendője, hogy minél többet tartózkodjunk vele levegőn. Mondhatni, hogy a csecsemőkorúak játszva nőnek, hiszen minden tevékenységük játék: a mozgás, a látás, az érzékelés, a tapintás, a felfedezés mind játékos örömforrás neki.
Éppen ezért a szülő teendője, hogy jó időben minél változatosabb környezetbe, ingerekben gazdag helyre vigye gyermekét, ahol élményeket szerezhet, ahol játékosan, érdeklődően tekinthet szét a világban. Berendezhetünk neki például egy mini játszóteret a gyepre terített pokrócon vagy éppen ölbe véve tehetünk fölfedezőutakat a parkban, a fák között, amikor egy falevélen, fűszálon meghúzódó katicabogár és a szálldogáló pillangó is végtelen figyelmet kelthet a babában.
Mutassuk meg neki a természet apró jelzéseit, elemeit, hívjuk fel a figyelmét a hangyákra, a madarakra, mindenre, ami újdonságot jelenthet a picinek. Ha a közelben észreveszünk egy kutyát, macskát hangjuk utánzásával irányítsuk rá a gyermek figyelmét.
Kukucsok és fakanalak
A járni tudó gyerek már érzékelteti fokozódó mozgásigényét, ezért a lakásban, a kertben hagynunk kell, hogy mászkáljon, sétálgasson. Ekkor már játszhatunk vele valamiféle fogócskautánzatot vagy éppen elbújhatunk előle, és hangosan jelezzük neki, hogy éppen hol vagyunk, mi mögé rejtőztünk el. Ilyenkor már az ágyunkba is bevihetjük, elbújhatunk a takaró alá, őt elrejthetjük a párnák közé, majd véletlenül “ráakadunk” és így tovább.
Gondoljunk arra, hogy ebben a korban a gyerekek még nem játszhatnak egymással, a kortársakat nekünk kell helyettesítenünk. Ne legyünk fáradtak, ingerlékenyek, türelmetlenek.
Egyéves kor után a gyerek érdeklődési köre fizikailag is kezd kitágulni: igyekszik nagyobb területeket bejárni a lakásban, a kertben, a játszótéren. Sok, neki újdonságot jelentő tárggyal, használati eszközzel kerül kapcsolatba, mindegyiket tapogatja, forgatja, mintha arra lenne kíváncsi, hogyan tudna játszani a fakanállal, a cipővel, az anyu fésűjével és így tovább.
Természetesen nem tud még különbséget tenni használati eszköz és játéktárgy között, ezért talál mindent játékra valónak. Ne szóljunk rá gyermekünkre, ha például a fakanalat látjuk a kezében, amennyiben persze nem igyekszik szájába dugni a nyelét. Inkább kapcsolódjunk be a játékba, doboljunk a kanállal, használjuk karmesteri pálcaként, képzeljünk bele akár egy kígyót, és hozzuk játékos helyzetbe vele gyermekünket és magunkat.
A két év alatti gyerekek feltűnően és érthetően kötődnek szüleikhez, a környezetükben élő felnőttekhez, igénylik, hogy beszéljenek hozzájuk, vegyék ölbe őket, játszanak velük. A kétévesnél idősebb érdeklődve figyeli a körülötte zajló világot, annak eseményeit, tárgyait, sőt szinte tanulmányozza, hogyan és mivel játszik a játszótéren a másik gyerek. Érdekes, hogy még ebben a korban is inkább a szüleivel szeretne játszani, mert kortársait sokkal inkább tekinti játékszernek, mint játszópajtásnak.
Flakonhajózás és vízi vidámpark
Általában hároméves kortól kezdve jellemző rájuk a csoportos, együttes játék. Ennek ellenére ragaszkodnak saját játékaikhoz, azokat nem szívesen adják oda másnak. Ilyenkor se szóljunk rá, ne kényszerítsük, hogy adja oda játékát a társának, mert sírás lesz belőle. És ha azt látjuk, hogy a gyerekek együtt játszanak, akkor már nem szerencsés dolog felnőttként bekapcsolódni az ő kis elvarázsolt játszótéri világukba.
Ebben a korban jellemzőek és fontosak az úgynevezett vizes játékok is. Vannak szülők, akik együtt fürdenek gyermekeikkel, ilyenkor a jól kiválasztott vízi játékok kellemes hangulatot teremthetnek a fürdőszobában, és a fürdés esti szertartása jó esetben igazi vízi vidámparkos időtöltéssé válhat. De hát egy szappantartóval vagy samponos flakonnal is jókat lehet játszani a kádban.
Játék közben ne feledkezzünk el arról, hogy mindig találjunk ki valamilyen olyan helyzetet, amelyben szerepet kap gyermekünk és mi is.
Bohóckodjunk!
Nagyon fontos, hogy az esti mesét is úgy mondjuk, minta eljátszanánk a szerepeket: teremtsünk szituációkat, ha kell, mozogjunk, dobjuk be a gesztusnyelv minden eszközét, legyen arcjáték, pantomim, hangutánzás. Minden. Igen: bohóckodjunk! Az “előadott” mese mindig hatásosabb, élénkebb, odafigyelésre késztetőbb, mintha monoton módon felolvasnánk a már megunt meséket. Mi több: vonjuk be az esti mese előadásába gyermekünk kedvenc babáját, plüssállatkáit.
Persze fárasztó, fantáziát, kedvet, hangulatot feltételező a megszokottól eltérő esti mesemondás. De megéri. Hihetetlenül erős érzelmi kapocs egy-egy ilyen alkalom, ami nekünk is dopping, amikor látjuk gyermekünk csillogó szemét, örömét, amit ilyenkor érez. Várni fogja a lefekvést, mert tudja, hogy különleges élménynek néz elébe. Nem kell ágyba parancsolni: magától bújik oda, és úgy várakozik a mesemondásra, mintha egy meseszínház nézőterén ülne. Mert boldog, hogy játszanak vele, hogy képzeletével ő is játszhat.
Ugye, ön is boldog ilyenkor?
Ezeket is olvasd el:
VI.évf./3.sz.
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
