Gyerek

Mit tegyek? Rossz evő a gyerek!

Sóska, spenót, finomfőzelék - ugye ismerős menü? Gyerekkorunkban ezeket az ételeket turkáltuk leginkább a tányérunkon. Felnőttként pedig épp az ellenkezőjét tesszük: sokat küzdünk azért, hogy az egészséges ennivalók a lurkóink bendőjébe vándoroljanak.
2014. Szeptember 03.

Minden gyerek fel tud sorolni két-három olyan menüt, amit nem lát szívesen az ebédlőasztalon. A baj ott kezdődik, ha csupán két-három olyan étel van, amit egyáltalán megeszik a csemeténk. A baráti körünkben az ötéves Zétény viszi a pálmát, aki a friss puha kiflin és a gyümölcsjoghurton kívül, gyakorlatilag semmi mást nem hajlandó megenni.

Édesanyjával, Orsival, az elmúlt években jártak már számtalan pszichológusnál és gasztroenterológusnál, de senki sem tudott mit mondani, Zétivel minden rendben van, csak nem eszik…

A türelem evést terem

Orsi szerencsére jól veszi az akadályokat, bár azt mondja, hogy a segíteni akaró, aggódó nagymamák, rokonok, és ismerősök a jó tanácsaikkal okozzák neki a legtöbb frusztrációt. Mondván, hogy az evéshez mindenki ért, naponta kapnak akarva-akaratlanul is tucatnyi ötletet és tippet, hogyan lehetne Zéti étkezési palettáját kibővíteni. Mivel jó barátnők vagyunk, én is beálltam a sorba, és Orsit összekötöttem egy nagyon kedves, négygyermekes ismerősömmel, Kingával, aki három gyerekénél is végigszenvedte a turkálós, finnyás evés lépcsőfokait. Kinga pedig rögtön megnyugtatta Orsit, hogy legyen még egy kis türelemmel, és meglátja, változni fog a helyzet.

„Az első gyermekemnél még három-négyféle ebédet is képes voltam főzni, ha nem ízlett neki az étel. Persze ezzel elment az egész napom, csalódott voltam és szomorú, hogy nem tudtam ízletes menüt produkálni. Minél inkább igyekeztem, Bori annál elutasítóbb volt. A hatalmi játszmát megnyerte, úgy táncoltam, ahogy ő fütyült.

Nála a rengeteg kísérletezés után végül egy nagyon egyszerű trükk vált be: az ebédből mindig valami mesés dolgot kreáltam. A borsófőzelék-királylány fején sült virsliből készült a szem és a száj, a tojáskalózoknak a spenóttengeren kellett átkelni, brokkoliból és karfiolból pedig piramisokat építettünk, amit reszelt sajt hóeséssel szórtunk be. Igaz hogy így majdnem kétszer annyi ideig tartott az étkezés, de legalább sikeres volt.”

Ahány gyerek, annyi trükk

Persze Kinga is elismeri, hogy ez csak egy trükk a sok közül , a másik két rossz evő gyermekénél nem vált be. Érdemes sok lehetőséget, ötletet kipróbálni, hiszen nem tudhatjuk, melyik válik be. Amire minden alkalommal érdemes figyelnünk, hogy próbáljon együtt étkezni a család, és a rossz evő gyermek is legyen része az asztaltársaságnak.

Sokféle ötlettel próbálkozhatunk: készíthetünk apró falatkákat, amelyeket fogpiszkálóval átszúrunk, és így a gyermek saját kézzel porciózhatja a tányérjára azokat. A főtt zöldségek a finnyás gyerekek számára nem túl vonzóak, ilyenkor segíthet, ha némi tejszínnel pürésítjük, majd spagetti tészta öntetként tálaljuk fel. De a főtt zöldségből készült szósz akár jó mártogatós is lehet az asztalon. Szülőként próbálj te is jó példát mutatni: ha a gyerek azt látja, hogy a szülei is élvezettel eszik azokat az ételeket, amivel őt is gyakran megkínálják, akkor nagy valószínűséggel ő is el fogja fogadni. Tarthatunk kóstolási versenyt is, amit az a családtag nyer meg, aki az asztalon levő ételek közül a legtöbbet megízleli.

Ne zsarolj, és ne könyörögj!

Persze vannak aranyszabályok is, amiket jó, ha betartasz! Ne akard erőszakkal evésre kényszeríteni a gyermeket. Ez mindkettőtöket kifáraszt, ráadásul a kapcsolatotokat is megronthatja, ráadásul további rossz emlékeket társít az étkezéshez. Szintén nem ajánljuk a desszert ígérgetését! Ha a gyerek csak úgy hajlandó lenyelni egy falatot, hogy előtte lebeg a hőn áhított csoki vagy sütemény képe, akkor az óvodában ez további nehézséget okozhat a közös ebédek alkalmával.

Ne félemlítsd meg azzal, hogy ha nem eszik, akkor nem játszhat, vagy kijön hozzá a doktor bácsi. Mindezek azért nagyon fontosak, mert most tudod lefektetni gyermeked későbbi evési szokásainak alapjait. Ezekkel a módszerekkel nem egészséges étkezést, csak a későbbi evészavarokat alapozhatod meg. Hiszen ezzel pont azt éred el, hogy a gyermeked azért eszik, mert jutalmat kap, vagy félelemből eszik, nem pedig azért, mert éhes. Minden kisgyereknek természetes éhség- és teltségérzete van. Ha evésre kényszerítjük őket, ez a természetes mechanizmus eltűnik.