Az informatikusként dolgozó Marco története 1998. július 31-ig nyúlik vissza, ezen a napon tette őt az édesanyja egy mózeskosárba, amit azután az olaszországi Rivoli városának kórházában hagyott, minden bizonnyal abban bízva, hogy örökbefogadó szüleinél szebb jövője lehet, mint mellette. „A szülészet bejáratánál hagyott baba 7 kilós, körülbelül 5 hónapos lehet” – állt az akkori híradásokban, amiben kiemelték azt is, hogy a csecsemőnek az elválás napjáig nagyon szépen viselte gondját az anyukája.
„Bárhol letehetett volna annak idején, de ő azt akarta, hogy olyanok találjanak rám, akik az első perctől fogva tudják, mit kell kezdeni egy kisbabával. Ebből is tudom, hogy anyukám szeretetből hagyott ott a kórházban babaként, és biztos vagyok benne, hogy egy reménytelen jövőtől próbált akkor megmenteni. Erre enged következtetni az is, hogy senki nem keresett engem az elmúlt 25 évben” – mondta a vele készült interjúban Marco Parolin.
A hiányzó részlet
A fiatal férfi egyáltalán nem haragszik a vér szerinti anyukájára, mindennél jobban vágyik azonban arra, hogy megismerhesse. „Megértem azt is, ha nem akarja velem szorosabbra fűzni a kapcsolatot, nekem viszont sokat segíthetne abban, hogy helyére kerüljön a hiányzó darab az eddigi életem puzzle-jében” – fejtette ki Marco, aki gyakran megáll az autójával a kórház előtt, ahol annak idején új fejezet kezdődött az életében.
„A napokban is így tettem, velem tartott a barátnőm is. Amikor ott vagyok, semmi máson nem jár az eszem, csakis az igazi anyukámon. Próbálom a helyébe képzelni magam, és szinte látom magam előtt, ahogy letesz engem a mózeskosárban, a holmijaimmal együtt” – osztotta meg az anyukáját kereső férfi, akit két csodálatos örökbefogadó szülő nevelt fel. „Sajnos néhány év különbséggel, fiatalon veszítettem el őket. Egyikük 2008-ban, majd másikuk 2011-ben hagyott itt, ami a mai napig nagyon fáj” – avatta be újabb részletekbe a nézőket.
Marco szeretné legalább egyszer látni az igazi anyukáját (Fotó: rainews.it pillanatkép)
Örökké hálás lesz az őt felnevelőknek
A sok megpróbáltatás ellenére Marco úgy érzi, hogy kiegyensúlyozott életet él, büszke arra, hogy informatikus lett belőle, és hogy boldog párkapcsolatban él. Örökbefogadó édesanyja, Laura készített neki egy fotóalbumot, amit kézzel írt bejegyzésekkel tett még szívmelengetőbbé, ezt gyakran forgatja, mert mint mondja, minden lapjából árad a szeretet.
Örökké hálás lesz a szüleinek, akik magukhoz vették és felnevelték őt, ahhoz azonban, hogy megnyugvást találjon a múltjával kapcsolatban, szeretné megismerni azt, aki világra hozta. „Mindenre felkészültem, mindegy, hogy milyen okból kellett meghoznia ezt a nehéz döntést. Jó lenne tudni, hogy honnan is jövök valójában. Nem adom fel a reményt, hogy megtaláljam az anyukámat, vagy legalább egy olyan személyt, aki tud valamit a születésemmel és a vér szerinti családommal kapcsolatban” – mondta zárásképp Marco.
Forrás: rainews.it, Fotó: rainews.it videó pillanatkép
Kapcsolódó cikkek
