Végre pihenhetnétek egy kicsit, jöhetne pár óra laza semmittevés, a gyerek(ek)től meg folyton azt hallod: „Anyaaaaa, unatkozooooom!” Sokféle reakció lehetséges ilyenkor a „Könyörgöm, foglald el magad valahogy!”-tól a „Játsszunk valamit?”-on át az „Adjak neked feladatot?!?”-ig. Hogy melyik a leghasznosabb mindkettőtök számára, azt abszolút az adott szituáció dönti el. Első lépésként érdemes belegondolnod, miért mondja valójában a gyerek, hogy unatkozik – ennek feltérképezésében Bethany Cook, a Yahoo Life pszichológus szakértőjének tippjei segítenek.
Valóban kevés az inger
Kipihente magát, nincs feladat, amit el kellene végeznie, már eleget játszott egyedül, vagy a testvéreivel, de a továbbiakra nincs ötlete. Ez egy olyan szituáció, amiben egy kis segítség jól jöhet.
Megoldás: Lehet, hogy jó, ha hagyod picit unatkozni, és előbb-utóbb kitalálja magától, hogy mit csináljon, ami elszórakoztatja. Ha úgy látod, ez nem elég, mert mondjuk unalmában piszkálja a testvéreit vagy olyasmit csinál, amit nem lenne szabad, akkor első körben segíts neki ötletelni, miket csinálhatna. Próbáld minél kevesebb beavatkozással arra ösztönözni, hogy találjon ki magának érdekes tevékenységeket, kreatív játékokat. Ha nem megy, segíthetsz, és ha épp belefér, be is állhatsz vele játszani, rajzolni, amihez épp kedvetek van.
Nem tudja, hogyan viselkedjen
Az olyan szituációkban, ahol hosszan nyugton kell maradni, „jól kell viselkedni”, például ha a boltban várakoztok a hosszú sorban, felnőttekkel vagytok éttermi vacsorán, esküvői szertartáson vagy bármilyen formális eseményen vesztek részt, a gyereknek fogalma sem lehet, mivel kösse le magát. Számára a helyzet valójában sokszor érthetetlen, ingerszegény – valóban unalmas.
Megoldás: Ez nem az a helyzet, amikor érdemes a kreativitására bízni, mivel foglalja le magát. Itt egyértelműen segítség kell, meg kell mutatnod neki, mi az, ami az adott helyzetben elfogadható, és számára könnyebbé teszi a várakozást. Ha belefér, csendben játsszon valami kis játékkal, olvasson, nézegessen könyvet, beszélgessetek, de amikor ez sem megoldható, akkor igyekezz felismerni, meddig tart a gyerek türelmének határa, és amikor ezt közelítitek, akkor segíts neki – akár azzal, hogy pár percre kiviszed. Jó, ha ilyen helyzetekben előre átbeszélitek vele, mire számíthattok, és készülsz mentőötletekkel, amivel lekötheted.
Igazából kapcsolódni akar
A látványos unatkozás sok esetben valójában nem azt takarja, hogy a gyerek tennivalóra, aktivitásra vágyik, hanem igazából valamelyik (vagy mindkettő) szülőjével való aktív kapcsolatra van szüksége. Csak épp ezt nem tudja kifejezni vagy megfogalmazni. Gyanakodj erre, ha folyton nassolnivalóért, ételért nyaggat, ha állandóan olyasmit talál ki, amivel neked kell foglalkoznod, csak te tudod megoldani, de az is ilyen jel lehet, ha a testvéreit piszkálja, vagy tiltott dolgokkal próbálkozik unalom címszó alatt.
Megoldás: Könnyű azt mondani, hogy dobj el csapot-papot és ülj le a gyerekkel foglalkozni – valószínűleg épp azért alakult ki a szitu, mert épp nincs időd vagy lehetőséged erre. Próbáld vele megbeszélni, hogy mennyi időre van szükséged, hogy befejezhesd amit épp csinálsz, és egy kicsit vele tudj lenni. Mondd el világosan, számára is érthetően, hogy mennyi ideig kell elfoglalnia magát, majd ha ez letelt, valóban szánj rá időt, amikor csak rá figyelsz. Ha csak 10 perc jut erre, akkor annyit – de ezt is tisztázd vele előre. Ha megvannak a szabályok, és a gyerek tudja, hogy azokat be fogod tartani, úgy sokkal könnyebb lesz kivárnia az ő idejét, a közös játékot.
Túl van terhelve
Amikor hét közben minden egyes perce be van osztva különórákkal, foglalkozásokkal, tennivalókkal, akkor előfordulhat, hogy tényleg nem tud mit kezdeni magával, amikor saját magának kellene kitalálnia, mit tegyen. Nagy a váltás a szigorú napirend és a semmittevés között, és bizony azt is meg kell tanulni, hogyan nyugtassa le magát, hogyan találjon relaxáló, feltöltő tevékenységeket.
Megoldás: A közös ötletelés ilyenkor nagyon jól jön, legyen ez a játék kezdete. Dobjatok be mindenféle épp megvalósítható, szórakoztatónak tűnő aktivitást, írjátok, rajzoljátok fel kis papírokra, gyűjtsétek egy befőttes üvegbe vagy dobozba. Amíg te a dolgoddal foglalkozol (vagy pihensz), addig a gyerek húzzon belőlük, és mehet a játék vagy lazulás. Ha különösen tevékeny, aktív gyerekről van szó, sokat segíthetsz neki, ha megtanítod, hogyan legyen kíváncsi az őt körülvevő világra. Hogyan figyeljen például egy növényt, egy virágot, mi mindent tanulmányozhat rajta: az illatát, a részleteit, a tapintását, próbálja lerajzolni, keressen hasonlót, vagy nézze meg, miben különbözik más dolgoktól. Ez természetesen csak akkor működik, ha épp van erre időd meg lehetőséged, és hosszú távon hozza meg majd a jótékony hatását.
Unatkozni jó?
„Az unatkozás a kreativitás és a felfedezni vágyás bölcsője” – mondja a szakértő. Amikor van rá idő és mód, akkor várjuk ki, amíg a gyerek magától feltalálja magát. Ez olyankor lehetséges, amikor épp akkor sem történik katasztrófa, ha mindez nem sikerül túl jól, és esetleg kiborul a kicsi. (Ahogy fent említettük, a nyilvános, társasági szituációkban ez sokszor nem opció, ott nem ez a megoldás lesz a megfelelő.) A Child Mind Institute kutatásai szerint a biztonságos körülmények közötti unatkozás segít a rugalmasság, a problémamegoldó képesség, a szociális képességek fejlődésében. És ami szintén nagyon fontos: segít a gyerekeknek, hogy felfedezhessék, mi az, amit ők maguk szórakoztatónak találnak. Hiába mondod neki, hogy olvasson, ha őt valójában a rajzolás kötné le, de te valami másra beszéled rá, és eszébe sem jut többféle dolgot kipróbálni. Itt jön képbe az a fontos szülői képesség, hogy felismerd: mikor kell beavatkozni, és mikor kell egyet hátralépni és a gyerekre bízni, mit kezdjen magával.
Ebben a fenti tippek irányadók lehetnek, de tökéletes recept nincs. Próbálgatni kell, megtanulni ráérezni. És előfordulhat, hogy mellényúlsz, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy vártad, de ilyenek mindig vannak és lesznek – legközelebb majd jobban sikerül.
Forrás: Yahoo! Life
Kapcsolódó cikkek
