Nos, a Rutgers és a New York-i Egyetem munkatársai úgy vélik, hogy létezik egy ösztönös, tudattalan mechanizmus, amelynek során a boldog párkapocslatban élők a többi vonzó embert kevésbé vonzónak látják, ezért nem jelent számukra akkora kihívást a hűség.
Ezt a jelenséget a kutatók egyfajta érzéki csalódásként azonosítják, amelynek során ösztönösen „lepontozzuk” a többi embert, ha jól érezzük magunkat a kapcsolatban. Ez a reakció a férfiakra és a nőkre egyaránt jellemző, és célja, hogy megvédjen minket a kísértésektől.
A Personality and Social Psychology Bulletin című szaklapban publikált kutatás 54 heteroszexuális felnőttnek mutatott két sornyi férfi és két női arcot. Minden sor 11 képből állt egy eredeti képet, és 10 szerkesztett változatát a képnek, amely vonzóbbnak vagy kevésbé vonzónak mutatta az arcot. Amikor a leginkább tetsző arcot kellett kiválasztani, a résztvevők a legvonzóbbá tett arcokat választották nagy számban.
Amikor a nagyon vonzó, képzeletbeli személyről azt állították, hogy foglalt, majd a résztvevőket magukat is megkérdezték, hogy kapcsolatban vannak-e és elégedettek-e azzal. Ezután megmutatták a vonzónak tartott személy képének 10 különböző változatát, és arra kérték őket, válasszák ki ezek közül az eredeti fotót. Itt már mindenki a kevésbé vonzó verziókat választotta.
„Amikor az ember kísértéssel találkozik, az egyik legkézenfekvőbb módja a kísértés leküzdésének, ha a kísértést úgy értékeli, hogy nem is igazán veszélyes. Az elkötelezett emberek tehát kevésbé vonzónak látják a másik, idegen embert, mint amilyenek azok valójában, s mint ahogy mások – pl. az egyedülállók – értékelik őt. Ezek a folyamatok természetesen tudat alatt zajlanak” – mondja a kutatást vezető Shana Cole.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
