Vannak gyerekek, akiknek egy nagyobb esés meg se kottyan, mások a legkisebb karcolástól elsírják magukat. Egyesek fel se veszik, ha lenyúlják a homokozóban a játékukat, más kicsik viszont már attól is zokognak, ha valaki csúnyábban néz rájuk. Ha a te gyereked is sírósabb típus, előfordulhat, hogy emiatt néha frusztráltnak, tanácstalannak, kimerültnek érzed magad. Ahhoz, hogy ne boruljatok ki mindketten, szükséged lesz egy kis tudatosságra, némi együttérzésre, meg arra, hogy egy kis távolságot tudj tartani a helyzettől, vagyis ne vedd magadra, ne okold magadat minden helyzetben.
Miért sír mindenen?
Sokat segíthet, ha tudatosítod, hogy nem azért sír már megint, hogy téged (vagy a környezetében bárkit) idegesítsen. Azért sír, mert épp nem tudja másként kezelni a helyzetet – ha erre minden alkalommal emlékezteted magad, máris könnyebb megőrizni a higgadtságodat. A Parenting for Brain szakértői szerint legtöbbször az alábbi okok állnak a sírósság hátterében.
1. Alacsony stressztűrő képesség
Ez egy adottság, ami fejleszthető – ha a te gyereked nehezebben bírja a stresszes helyzeteket, ezzel tudatosan foglalkoznotok kell, segíteni kell neki megbirkózni a számára megterhelő helyzetekkel. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, legyél türelmes, és nyugodtan kérj hozzá segítséget.
2. Magas érzelmi érzékenység
Az ilyen gyerekek sokkal intenzívebben reagálnak a környezeti ingerekre – és itt most nem (csak) a fizikai ingerekre gondolunk. Egy érzelmileg nehéz helyzet sokkal jobban megviseli őket, mint a többi gyereket, és a reakcióik is intenzívebbek – például ami másnál egy kis pityergést váltana ki, az nála zokogást eredményezhet.
3. Az érzelmek kezelésének képessége még alacsony szinten van
Bizony ezt is tanulni kell – és van akinek könnyebben, gyorsabban megy, van akinek pedig nehezebben. Az érzelmek felismerése, megnevezése, megértése és kezelése nagyon jól tanítható, rengeteg könyv, mesefilm szól erről a témáról – foglalkozzatok vele.
Kép: Getty Images
4. Fájdalom vagy fizikai diszkomfort
Az éhes gyerek, vagy akinek valamilyen testi kellemetlensége, fájdalma van (ez lehet hasfájás, de olyan apróság is, hogy szorítja a nadrág dereka), sokkal könnyebben fakad sírva. És sokszor a gyerekek meg sem tudják fogalmazni, mi a bajuk, szóval ha sírós a gyereked, figyelj oda ezekre, és igyekezz kizárni a kellemetlenségek lehetséges forrásait.
5. Túlstimuláltság
Az a gyerek, aki gyakran van (számára) sok, erős ingernek (zajnak, erős fényhatásoknak, sok embernek, sok kontaktusnak) kitéve, könnyen kerül túlingerelt állapotba, és reagál olyan dolgokra is sírással, amire egyébként nem tenné. Igyekezz megfigyelni, mikor „sokall be” a gyerek, és olyankor, ha teheted, csökkentsd az ingerek mennyiségét úgy, hogy hazamentek elvonultok kicsit, ölbe veszed és nyugtatgatod, vagy bármi jó, amire úgy látod, hogy épp szüksége van.
6. Lassabb nyelvi fejlődés
Azok a kicsik, akik nehezen fejezik még ki magukat, pedig igényük lenne rá, gyakori frusztrációt élhetnek meg amiatt, hogy nem tudják a környzetük tudomására hozni, amit szeretnének. A lassabb nyelvi fejlődés is vezethet síróssághoz.
Így kezeld jól
- Kezdjük azzal, hogy mit ne csinálj, nehogy még jobban eldurvuljanak az egyes helyzetek.
- Ne szidd meg, amiért már megint sír. Csak még inkább eszköztelennek és védtelennek érzi magát tőle.
- Ne büntesd a sírást. Ugyanúgy a védtelenség és tehetetlenség érzését erősíti, még jobban, mint a szidás.
- Ne hagyd figyelmen kívül. Ezzel azt üzened neki (nem tudatosan természetesen), hogy az ő érzelmei, érzései nem fontosak.
- Ne legyél elutasító. Hiába gondolod te úgy, hogy emiatt ugyan nem kéne sírni, a gyerek nem tud az adott helyzetben másképp reagálni.
Segíts neki!
Ehelyett inkább a következőket teheted – nem azért, hogy megszüntesd a sírást, mert igazából nem a sírás a gond. Nincs „elromolva” a gyereked, és nem kell őt megjavítani. Ami a nehézséget okozza, az az, hogy nincs más eszköze a gyereknek arra, hogy kifejezze az érzéseit. Ha ebben segítesz neki, azzal nagyon sokat adsz a jövőbeni érzelmi érettségéhez. Ezt teheted, hogy mindkettőtöknek könnyebb legyen:
- Ismerd el az érzéseit. Fejezd ki neki szavakkal, öleléssel, hogy megérted és elfogadod, hogy ő most rosszul érzi magát. Ez nem azt jelenti, hogy egyet kell értened vele, pusztán csak azt jelzed, hogy látod, érzékeled, hogy rosszul érzi magát – és ez már önmagában nagyon sokat számít a gyereknek (és mindenkinek, aki nehéz helyzetben van…).
- Jó, ha meg is nevezed azt, amit valószínűleg érezhet – ezzel segíted, hogy tisztában legyen a saját érzéseivel, érzelmeivel, megtanulja felismerni és megnevezni őket. Ami az első és nagyon fontos lépés a sikeres érzelemszabályozáshoz. Mondhatod például, hogy: „Látom, hogy szomorú vagy, mert ezt a pólót már nem tudod felvenni. Nehéz megválni a kedvenc ruháinktól.” „Dühös vagy, mert nem sikerült úgy a rajzod, ahogy szeretted volna? Sajnos ez megesik, a rajzolás néha nem megy elsőre, kell egy kis gyakorlás hozzá.”
- Ne tedd hozzá, hogy DE, legalábbis ne úgy, hogy utána a mondatod első részének ellenkezője következzen. (Például: Megértem, hogy mérges vagy, de nem kéne emiatt annak lenned.) Azzal semmisség is teszed azt, hogy elismerted és elfogadtad az érzéseit.
- Figyelj az alapokra: igyekezz elérni, hogy eleget aludjon a kicsi, rendszeresen egyen, igyon eleget, a ruhái kényelmesek legyenek.
- Mutass jó példát. Abból tanul a gyerek legjobban, amit nap mint nap tőletek lát – és ez az érzelmek kezelésére is igaz. Foglalkozz ezzel, próbáld saját magadban megtalálni a stabilitást, az egyensúlyt. Olvass erről, keress érdekes videókat, találj olyan tanfolyamot, képzést, ami érdekel és amit be tudsz iktatni a mindennapjaidba. És bizony magadra is szánj időt, találd meg, hogyan tudsz töltődni, pihenni.
Forrás: Parentingforbrain.com
Kapcsolódó cikkek
