Teljesen normális, ha válogatós a kisgyerek
“A totyogó korú babák rendkívül elfoglalt kis emberi lények” – mondja dr. Natalia Stasenko táplálkozásügyi szakember. “Ráadásul a növekedésük 12 hónapos koruk után jelentős mértékben lassul, ezért már nincs szükségük olyan mennyiségű kalóriára, mint előtte. Így érthető, hogy az asztalhoz ülés evés céljából nem szerepel a prioritásaik között.” Ennek ellenére íme néhány tipp, amivel sikerülhet rábírnunk a csemeténket egy kis falatozásra!
Ne legyenek túlzott elvárásaink
Stasenko javaslata, hogy véssük az emlékezetünkbe: egy totyogó korú gyereknek annyi evőkanál ételre van szüksége, ahány éves. Tehát egy kétéves esetében például ez vacsorára 2 evőkanál csirkét, 2 evőkanál rizst és 2 evőkanál brokkolit jelent. Ha a te gyereked ilyesmit biztosan nem enne meg, nem kell elkönyvelned magad rossz anyának. Ebben a korban teljesen természetes, ha a gyerekünk egy vagy maximum kétféle ételt hajlandó megenni étkezésenként.
“Ezek a kicsi gyerekek abszolút “rendszertelenül” képesek magukhoz venni a megfelelő mennyiséget. Előfordul, hogy csak belenyalnak az ételbe vagy csipegetnek, máskor viszont meglepő módon tetemes mennyiségeket képesek eltűntetni a tányérról.” Stasenko szerint egyikkel sincs az égvilágon semmi gond.
Egy 1-2 évesnek 900-1000, egy 2-3 évesnek pedig 1000-1400 kalóriabevitelre van szüksége naponta. Ám ahelyett, hogy azt figyelgetnénk, hogy egy-egy étkezés alkalmával mennyit eszik a gyerekünk, érdemes inkább arra fókuszálni, hogy heti szinten elfogadható mennyiségű ételt fogyaszt-e, és az orvosnál a státuszvizsgálatokon rendben vannak-e az értékei.
Időzítsünk jól
Nagyon fontos, hogy csak akkor ültessük le a gyereket az asztalhoz, amikor már valóban éhes és szívesen leül egy kis időre, máskülönben egy reménytelen harc lesz minden próbálkozásunk. A szakértő szerint érdemes 2-3 órás szüneteket hagyni étkezések között, amikor csak vízzel kínáljuk a kicsit. Ha életünk értelme egész nap egy tejjel teli cumisüveggel ugrabugrál, akkor – nem meglepő módon – esélye sem lesz megéhezni. A tej ugyanis gyakorlatilag ételnek számít, hiszen igen tápláló, éppen ezért 2-3 adagnál nincs többre szüksége egy kisgyereknek.
Még egy dolog: ha a gyermekünk különösen mozgékony, energikus természet, akkor hagyjunk időt és teret neki, hogy biztonságos keretek között kimozoghassa magát. Utána garantáltan sokkal nagyobb kedvvel fog leülni az asztalhoz.
Hagyjuk érvényesülni
Az 1-3 éves korú gyerekek imádnak mindenben részt venni, amit a felnőttek csinálnak. Kovácsoljunk előnyt belőle, és mielőtt elé raknánk a vacsorával megrakott tányért, hagyjuk, hogy ő is választhasson magának az ételek közül. Piacra is elmehetünk vele, ami nemcsak szuper közös program, de így ő is válogathat a friss gyümölcsök és zöldségek közül. Ha van kertünk, csináljunk kis veteményest, ahova közösen kijárhatunk leszedni az ebédhez valót, megbeszélhetjük, hogy mi micsoda, így a kicsinek is nagyobb kedve lesz az evéshez. Szervezhetünk tematikus “színes napokat” is, amikor pl. piros napon ő választhatja ki a vacsorához a zöldséget (pl. kaliforniai paprikát) és az egészséges desszertet (pl. görögdinnyét).
Mixeljük az ismerőset az újjal – kreatívkodjunk
Mindig tegyél valamilyen számára már ismert ételt a tányérjára, különösen, ha olyasmit is tálalsz, amit még sosem kóstolt. Ez különösen hasznos lehet akkor, ha a gyermekünk nem szívesen próbál ki új ételeket. A különféle szószoknak általában nagy sikere van a kicsiknél, ha esetleg olyan zöldség szerepel a menüben, amiért nem feltétlenül rajonganak. Ilyen pl. az édesítetlen almaszósz, a joghurt, a humusz, a gyümölcspüré vagy a házi paradicsomszósz. Sikeresen felkelthetjük az érdeklődésüket az ételek iránt azzal is, hogy például sütiformával szúrjuk ki a sonkát, kenyeret, esetleg kisebb méretű falatkákat készítünk pl. tojás muffint vagy mini pulyka burgert.
Készítsük elő a terepet
Alakítsunk ki valamilyen rituálét az étkezések köré. Ez lehet kézmosás, de akár egy kis dalocska, ima vagy bármi, ami számunkra működőképes és ráhangolja az evésre a gyermeket. Három éves korig ültessük etetőszékbe, vagy tegyünk magasítót a székre, hogy kényelmesen ülhessen a kicsi az asztalnál. “Habár imádnak nagy széken ülni, ha nem támasztjuk alá őket vagy magasítjuk meg az ülést, nagy az esély rá, hogy hamarabb elkezdenek ficánkolni és abbahagyják az evést” – mondja Stasenko.
És ne feledjük, a mobiloknak, tableteknek semmi helye az asztalon, ugyanígy tévénézésre sincs szükség étkezés közben. Szülőként mi vagyunk az első számú példaképe a gyerekünknek, ezért vegyük a fáradságot és mi is üljünk le mellé az asztalhoz, ha ugyanezt várjuk el tőle.
Legyünk következetesek és rugalmasak
“Mindig igyekezzünk egészséges ételekből következetes időbeosztással összeállítani az aznapi menüt, ezen túl azonban, hagyjuk, hogy a gyermekünk maga döntse el, hogy miből, mennyit eszik” – tanácsolja Stasenko. A tukmálás és könyörgés, hogy egyen már még egy kicsit a gyerek, legtöbbször a visszájára sül el, ezért inkább igyekezzünk arra koncentrálni, hogy legyen egy napi étkezési rutinunk, és ne adjuk fel az új ételek felkínálását.
“A válogatósság életkori sajátosság, el fog múlni, úgyhogy tartsunk ki!” Nagyon nehéz szülőként nem rástresszelni az evés témára, de ne feledjük, ebben a korban abszolút természetes, hogy a gyerekek étvágya ingadozó és kiszámíthatatlan.
Kapcsolódó cikkek:
- Nincs több vita az asztalnál
- 5 dolog, amit ne mondj a gyereknek az asztalnál
- Mit tehetsz, ha rossz étvágyú a gyerek?
Kapcsolódó cikkek
