Te hány „segítő” csoportnak vagy a tagja? Anyaság-témában különösen sok fórum és csoport igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy megtaláljuk a válaszokat a kérdéseinkre, ám ezek a felületek (pontosabban a kommentelők) néha többet ártanak, mint használnak. Néha szórakoztató kommentfolyamokra lehet bukkanni, van, hogy tényleg hasznos tanácsokat lehet kapni, ám sokkal több számomra az olyan alkalom, amikor megfogadom, hogy többet egyetlen kommentáradatba sem engedem magamat belekerülni (aztán valahogy mégis megint úgy alakul…).
Nem csak én mondom, hogy a fórumok, tanácsadó-kérő csoportok nem a legmegfelelőbb helyek arra, hogy komoly problémákra keressünk megoldást. Amíg mondjuk egy szuper fánkreceptre érkező válaszokkal legfeljebb lyukra futunk, egészségügyi témákban akár kimondottan káros, veszélyes tanácsokat is kaphatunk az önjelölt észosztóktól. A verywellfamily.com például idéz egy tanulmányt, amely szerint a szülői tanácsadó csoportok aktív használóinál magasabb kortizolszintet mértek, ami a stressz indikátora. A vizsgálatból egyértelműen kiderült, hogy a fórumok és csoportok nem megfelelő használata stresszesebbé tette a szülők számára a gyereknevelést.
És van még néhány szituáció, amikor jobb menekülőre fogni, és elhagyni az adott threadet, mert nemhogy előre nem visz, de még rosszabbul is járhatunk némi lehangoltság, rosszabb esetben komolyabb rosszkedv, elkeseredés formájában. Összegyűjtöttem, számomra mik az abszolút „red flagek” egy fórumos kérdés-válasz kommentfolyamban, vagyis melyek azok a jelek, amik egyértelműen azt jelzik, hogy itt értelmes, hasznos beszélgetésre nemigen lehet számítani (természetesen nyilván mindig van hasznos, segítő hozzászólás is, de amikor ezeket lasszóval kell összevadászni, ott valószínűleg több a káros komment, mint a pozitív.)
Az önfényező kör
Amikor egyszerű kérdésre (általában a „Nálatok hogy megy ez?” vagy „Ti hogyan oldjátok meg?”-típusúra) elkezdenek a válaszadók saját nagyszerűségét felmagasztaló kommentek érkezni tömegével, akkor menekülni kell, mert rosszabb pillanataiban az ember képes elhinni, hogy valóban mindenki ennyivel jobb anya/háziasszony/szakember/bármi nála. Főleg a tévénézés, olvasás, közös minőségi idő témaköre tud olyanná válni, amikor egyre több olyan anyuka jelenik meg, akiknél sosem néz tévét a gyerek, a tablet vagy a képernyő maga az ördög, naponta órákat olvasnak, a kicsi igazi könyvrajongó, és bocsánatot kérnek, mert néha, amikor nagyon nem érnek rá mesét olvasni, akkor betesznek egy hangoskönyvet. Ami szuper, tényleg, ám amikor az ember épp küzd, hogy odaérjen-megfeleljen-megoldja-ellássa-elhozza-meggyógyítsa-befizesse-becsomagolja, akkor nem biztos, hogy inspiráló ilyet hallani nagy töménységben. Nem azzal van a baj, ha valaki elmeséli, hogy neki milyen jól sikerül megugrania bizonyos dolgokat (de amikor az érezhetően támogatásra vágyó kérdező orra alá van dörgölve a válaszadó nagyszerűsége, akkor van vele baj), hanem azzal, ha magunkat kezdjük ostorozni azért, mert nekünk ez távolról sem így megy, és nem tartjuk szem előtt, hogy soha, senkinek nem megy mindig minden tökéletesen.
A megoldás: Ha a kommentfolyam lehúz, azonnal ott kell hagyni. Lehetőleg a telefont is jó messze elrakva magunktól.
Az önjelölt orvosok
Szerintem alapvetően egészségügyi infót nem érdemes fórumon keresni, de megértem, hogy van az a helyzet, amikor jól jönne más tapasztalata. Ám amikor elkezdenek érkezni a távdiagnózisok, a „Nekünk is ez volt, csináld így”-típusú tanácsok, akkor tudni kell(ene) leállni. Lehet, hogy az első tanácsot kipróbálod, és beválik. Ahogy az is, hogy bődületes hülyeség lesz. Vagy hasznos, értelmes dolog, csak nem a te problémádra. Gyakori, hogy a kommentelők tényleg jót akarnak, tényleg segíteni próbálnak a saját tapasztalatukkal, ám amikor ezt úgy tálalják, hogy ők tudják a megoldást, és azt KELL csinálnod, az már nagyon nincs rendjén.
A megoldás: Tapasztalatcsere oké, dilettáns diagnózis, amatőr tanács, gyógyszerjavaslat, megkérdőjelezhetetlen igazság állítása nagyon nem oké, kapcsolódj le a témáról.
A közösségi hibáztatók
Számomra teljesen elfogadhatatlan, amikor a kérdezőt (vagy bárkit, akár egy becsatlakozó kommentelőt) tiszta erőből elkezdenek csoportosan „osztani” – még akkor is, ha alapvetően igazuk van, vagy jogos a kommentelők kritikája. Hogy mire gondolok? Egyetértek azzal, hogy komoly egészségügyi problémára felesleges fórumon választ várni, irány az orvos, kérdés nélkül. De semmilyen helyzetben nincs rendben az, ha valakit, aki épp kétségbeesett, kiszolgáltatott helyzetben van, nyilvánosan kezdenek el a kommentelők csoportosan „helyre tenni”, kioktatni, megalázni, és minősíthetetlen stílusban megírni neki például ebben az esetben, hogy ne itt kérdezgessen, hanem menjen orvoshoz. Bármilyen helyzet, amikor valaki segítséget kér vagy csak kérdez, és az megalázásba torkollik, rendkívül mérgező.
A megoldás: Ha van erőd, hagyj egy biztató, kedves kommentet annak, akit bántanak, és utána kerüld el ezt a posztot messzire. Ha pedig már az eredeti poszt is valaki lehúzásával, gúnyolásával indul, akkor bele se kezdj az olvasásba. Ha valaki úgy szeretné jobbnak, erősebbnek, értékesebbnek érezni magát, hogy mást döngöl bele a földbe, húz le és aláz meg, az még az önfényezésnél is sokkal rosszabb, ne legyél a része.
A személyeskedők
Az előző szituáció egyik alfaja, amikor az észosztás néhány kommentelő személyes csörtéjévé változik, és elkezdik bizonygatni egymásnak, hogy ki a hülye és miért. Néha szórakoztató tud lenni, de igazából rendkívül energiarabló ilyen szócsatákat olvasni. Egészen hihetetlen, mennyi erőt képesek emberek (akár a hozzád hasonló elfoglalt anyukák) belefektetni abba, hogy egy számukra teljesen ismeretlen embert meggyőzzenek arról, hogy nekik van igazuk.
A megoldás: Ha véletlenül belekeveredsz aktívan egy ilyen kommentharcba, akkor hagyd ott azonnal, amint feleszmélsz az észosztásból. Nem kell senkit meggyőznöd az igazadról, legfőképp nem egy idegent. Tényleg annyira fontos, hogy az a valaki úgy gondolja, neked van igazad, és ő gondolkodik rosszul? Elárulom: ez nemigen fog megtörténni. De legalábbis nem éri meg a befektetett energiát. Engedd el, és sétálj inkább egyet.
Csak ne csináld
Nagyon egyszerű a szabály: ami rossz érzést okoz, azt ne folytasd: ne olvasd, ne kommentelj, ne pörögj rajta. Hogy miért nem olyan egyszerű mindez? Azért mert annyi inger és információ ér bennünket folyamatosan, hogy egyre nehezebb tudatosan válogatni – pedig egyre fontosabb lenne. Lehet, hogy csak egy kis adrenalinlöketnek tűnik, amikor felhúzod magad a buta tanácsokon, és még mintha jól is esne egy kicsit bosszankodni. Vagy jólesik kinevetni azt, aki szerinted hülyeségeket kommentel. Ám mindez valójában egyáltalán nem visz előre, és egy energiarabló, rossz szájízt hagyó körben tart benne. Használd úgy ezeket a tanácsadó, segítségkérő fórumokat, hogy a lehető legjobban szolgáljanak téged: azt olvasd el, ami számodra hasznos, fontos és érdekes, és mellőzd az olvasgatást, a szörnyülködést, a másokon való nevetgélést, gúnyolódást vagy értetlenkedést. És ne érezd magad rosszul amiatt a kép miatt, amit ott sugallnak magukról a résztvevők. Még ha igaz is, még ha úgy is van, az az ő valóságuk, aminek nem sok köze van a tiédhez. Hozd ki inkább a saját valóságodból a legtöbbet, ami épp megoldható.
Kapcsolódó cikkek
