Az egyik leggyakoribb oka a szorongásnak, hogy tökéletes szülők akarunk lenni. Meg akarunk felelni valamilyen külső vagy belső elvárásnak, néha álomképnek, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. Szakkönyvet szakkönyv után olvasunk, hogy mégis mit hogyan kéne csinálni, de sok könyv azt sugallja, hogy csak egyféle helyes megoldás van minden gyereknevelési helyzetre. Persze ez nem igaz.
A legnagyobb baj a ráfeszülés: a tökéletes szülőség-komplexusban nem lehet hibázni, nincs lazulás, rugalmasság, de ezzel pont az a baj, hogy így kapcsolódni is nehéz a gyerekkel. Ahogy Cziglán Karolina, pszichológus cikkében megfogalmazza: így végül mégis oda jutunk, hogy ez a viselkedés inkább a szülő igényeiről, az ő szorongásának oldásáról szól, mint a gyerek valóságos érdekeiről.
A szorongás másik gyakori oka, hogy túlzásba visszük a világtól való félelmet, óvjuk mindentől, mert hiszen a világ rossz, sok a káros hatás. Ez persze részben igaz is, csak az vele a baj, hogy ezt a szorongást, a világtól való félelmet átadjuk a gyereknek is. Ha azt sugározzuk, hogy a világ ijesztő hely, ahol senkiben nem lehet megbízni, kivéve a szűken vett családot, akkor ezzel sokkal többet ártunk, mint gondolnánk.
Aki attól fél, hogy elront valamit végérvényesen, az általában azt is lesi, hogy minden pontosan úgy alakul-e, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Sokan tényleg azon szoronganak, hogy a gyerek nem pont olyan, mint a többiek, nem köszön, nem adja oda a játékát, stb, miközben ezek egy adott életkornak teljesen megfelelő viselkedések.
Oké, de akkor hogyan szorongjunk kevesebbet?
Először is na akarjunk tökéletesek lenni, inkább az egyensúlyra figyeljünk: ha valami idegen tőlünk, akkor ne ragaszkodjunk hozzá akkor sem, ha a létező összes szakkönyv szerint azt kéne éreznünk, hogy így kell gyereket nevelni. A másik, hogy be kell látnunk, hogy nem lehet előre mindet kiszámítani és bár elsőre egy szorongó embernek ez talán furcsán hangzik, de ebben van valami felszabadító is.
Nincs garancia semmire, néha azok is sérülnek, akiknek különösebb trauma nem volt a gyerekkorukban, sajnos vagy nem, de nincs egyértelmű recept. Nem tehetünk mást, mint nem túlzásokba esni, nem ijedezni mindenen, önazonosnak maradni és jól érezni magunkat a bőrünkben.
Kapcsolódó cikkeink:
- Kádár Annamária: ez a szülők 10 parancsolata
- Az elég jó szülő 7 alapelve
- Anyaszégyenítés: az anyák nagy része megkapja, hogy rossz anya
Forrás: divany.hu
Kapcsolódó cikkek
