Egyensúlyozás és anyaság
Nemrég találkoztam egy csodálatos 92 éves nővel. A nagy gazdasági világválság alatt ment férjhez, majd a második világháború alatt elvesztette a férjét. Bár fiatalon lett özvegy, darabokra törtek az álmai, mégis gazdag, érdekes életet élt. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan állt föl és hogyan kezelte a stresszt, láthatóan zavarba jött a kérdéstől. Ehelyett a bánatról, a kemény munkáról és az együtt érző emberekről beszélt. “Nem mondanám, hogy stresszes életet éltem” – mondta végül.
Nem tudtam mit mondani. A barátaim és én állandóan panaszkodunk. Gyönyörű gyerekeink vannak, kényelmes otthonaink és jó férjeink – a legrosszabb dolog, ami tavaly történt velünk, hogy a kedvenc csapatunk kiesett. Egészségesek vagyunk. Talán egyikünk sem gazdag, de nincsenek megélhetési problémáink. Vajon az élet ma tényleg sokkal stresszesebb, mint valaha? Vagy csak egy siránkozó nemzedék vagyunk? Úgy döntöttem, hogy megkérdezek erről néhány szakértőt.
“Az átlagos középosztálybeli amerikai család számára sokkal stresszesebb lehet ma a gyerekek felnevelése” – mondja Kirby Deater-Deckard Ph.D., a Virginia Polytechnic Institute és az Állami Egyetem pszichológia professzora. Ez nagyrészt azért van, mert mindannyiunknak több választási lehetősége van az életünkben, ez pedig azzal jár, hogy sokkal többször kell döntéseket hoznunk.
A 92 éves barátomnak nem kellett megküzdenie a munkavállalással, legalábbis nem úgy, ahogy nekünk. Ma, ha egy amerikai nő dolgozni akar, akkor segítségre van szüksége, ez pedig folyamatos nyomást jelent.
Azok a szülők, akik úgy döntenek, hogy egyikük otthon marad, egy másik problémával szembesülnek. “Sok pénzügyi nehézségünk van azért, mert én nem dolgozom” – mondja Heidi Davis, négygyermekes anyja. “A férjem és én folyamatosan a pénzről beszélünk. Megpróbálom emlékeztetni magam arra, hogy ezt mi választottuk, a mi döntésünk volt és hogy a gyermekeink ebből csak profitálnak. De ez akkor is egy állandó küzdelem.”
Aztán ott vannak azok, amilyen én is vagyok: akik mindent megpróbálnak maguk megoldani. Volt olyan, hogy a fiam óvodai előadása alatt is dolgoztam, ezzel egyik szerepemben sem voltam jelen, úgy éreztem, hogy elmulasztom valamit anyaként és a munkámban is.
Sok kis gond
Persze, néhány dolog – a mikrohullámú sütő, a mosogatógép, a mobiltelefon – könnyebbé tette az életünket. Az anyák sokkal inkább kapcsolódnak egymáshoz, mint valaha. A közösségi médián keresztül az otthonlévő anyák képesek kapcsolódni egymáshoz, nem szigetelődnek el, segíteni tudnak egymásnak, tanácsot adni gyereknevelési kérdésekben. De a kényelem ellenére a világ egyre bonyolultabbá vált.
A munkahelyek egyre többet várnak el, egyre többet követelnek, egy átlag amerikai több órát tölt a munkahelyén mint valaha. A modern technológia által bármikor és bárhonnan elérhetőek vagyunk, kevés lehetőséget biztosítva ezzel arra, hogy igazán leálljunk. Nem beszélve az információ mennyiségéről. “Folyamatosan bombáznak az információk, a hírek: földrengés áldozatairól, politikai botrányokról vagy a szomszéd városban történt gyilkosságról”- mondja Alice D. Domar tanácsadó, a Harvard tanársegédje. – Nem csoda, hogy feszültek vagyunk.
Valójában a stressz felhalmozódása az, ami érdekes. A stressz tanulmányozása kezdetén a szakértők olyan súlyos stresszorokra összpontosítottak, amelyeknek szerencsére viszonylag kevés családot érintenek: súlyos egészségügyi problémák, hajléktalanság, szegénység, természeti katasztrófák. Ezután a kutatók olyan stresszorokra fókuszáltak amelyek gyakoribbak, például a válás, a szülők halála vagy a munka elvesztése.
Hamarosan azonban a stressz-szakértők rájöttek, hogy még azok a nők is, akiket semmilyen súlyos probléma nem gyötör, állandóan összeszorított szájjal járnak.
“A házimunka végtelen,” mondja Amy Maxwell, kétgyermekes főállású anya. “Az edények mindig piszkosak, a ruhákat össze kell hajtogatni, és a gyerekeim határozottan meg akarják ölni egymást.”
Hihetetlenül magas elvárások
A stressz szakértők is egyetértenek abban, hogy néha mi magunk vagyunk a saját ellenségünk. Olyan elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, amelyekkel nagyon megnehezítjük a saját dolgunkat. Miért kell minden karácsonynak jobbnak lenni, mint amilyen az előző volt? Miért kell olyan ház, amit büszkén mutogathatunk, miért kell két új autó? Ami a legrosszabb, hogy amint megszületik a baba, kigyullad a piros lámpa, hogy mindent tökéletesen megteremtsünk körülötte. Egész napra elfoglaltságot keresünk egy négy évesnek, nehogy egy percig is egyedül kelljen játszania.
“A stressz egészséges és produktív is lehet” – mondja dr. Deater-Deckard. “Tanulni lehet belőle, rugalmasabbá teheti az anyákat és az apákat.”
Nem akarok olyan nővé válni, aki amikor a gyerekei egyetemre mennek, semmi másra nem emlékszik, mint az orvosi rendelőre vagy a cipőbolti hisztire. Arra akarok emlékezni, amikor a gyerekeim megtanultak buborékot fújni, elmeséltek egy viccet vagy amikor azt mondták “szejetlek, anya”.
A motivációm 100 százalékban önző. Szeretném élvezni az anyaságot, annyi értékes pillanatot szeretnék, amennyi csak lehetséges. Ehhez több mindent is meg kell tennem. Például nem szabadna sokat elvárnom magamtól. Sokkal többet várok el magamtól, mint bárki mástól. Hagyjuk az elvárásokat. Abbahagyom a nyaralás alatti képeslapok küldését, hagyom, hogy a gyerekek kicsit többet nézzék a tévét, néha bedobok egy pizzát saláta helyett. Több időt töltök a barátaimmal és férjemmel. “Amikor a nők igyekeznek kielégíteni gyermekeik és munkájuk minden igényét, akkor gyakran ezt a párkapcsolat sínyli meg” – mondja Wendy Troxel, a Pittsburgh-i Egyetem stresszkutatója. Azok a párok, akik képesek megőrizni a párkapcsolatuk minőségét, jobb csapatot alkotnak, megosztják a felelősséget és ez végső soron mindkét félnek sokkal jobb.
Mit teszek még? Nem az a lényeg, hogy otthon minden ragyogjon, nem kell a gyerek zsúrja előtt napokig takarítani, hogy minden tökéletes legyen.
Minden nap emlékeztetem magam arra, hogy ezek az évek nem fognak örökké tartani, most kell kiélvezni minden percét. Most kell együtt lenni a gyerekeimmel annyi időt, amennyit csak tudok. A múlt héten a feladataim helyett moziba mentem a fiammal, a lányommal pedig hatalmas csiklandozást csaptunk.
Rájöttem, hogy a gyerekeimmel töltött spontán pillanatok gazdagabbak, mélyebbek és érdekesebbek, mint bármi, amit alaposan megtervezek, azon stresszelve, hogy mi a legjobb nekik.
(via parents.com)
Kapcsolódó cikkeink:
- 4 dolog, amit a stressz miatt csinálsz rosszul szülőként
- 7 jel, hogy túl sok a stressz körülötted
- Miért stresszesebbek az anyák a gyermeknevelésben?
Kapcsolódó cikkek
