Éltek emberek a történelem folyamán, akik megelőzték gondolkodásban korukat. Gyakran úgy hagyták ott kéznyomukat, hogy kevesen értették, mit is teremtettek valójában. A Leonardok, Keplerek sorába illik Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja is. Ugyanis a homeopátia, a közhiedelemmel ellentétben nem keleti, hanem európai, német eredetű gyógymód, egy orvos-gyógyszerész, Samuel Hahnemann felfedezése.
A XVIII. század végén született, amikor az éves orvosi piócafogyasztás 500 000 darab körüli volt Franciaországban, ez az adat egyben az orvostudomány akkori állapotát is szemlélteti. Ő tartani akarta magát a hippocratesi “ne árts” alaptételhez, így abbahagyta a kor szellemének megfelelő orvoslást, és alternatív gyógymódokkal kísérletezett.
A gyógyítási rendszer, amit felfedezett, annyira újszerű, hogy csak a kvantumfizika korában jutottunk el addig, hogy bizonyítani tudjuk a homeopátia magas hígítású, dinamizált gyógyszereinek hatását az emberi szervezetre. Ehhez meg kellett ismerni a víz molekulaszerkezetét, a neuro-endokrin rendszer működését, és kellett hozzá dr. Selye János stresszelmélete is.
A homeopátia felfogása szerint nincs betegség, csak beteg ember. A betegség egyéni tünetek összessége. Gondoljunk bele, hányan hányféleképp reagálunk pl. egy egyszerű pollen jelenlétére. Azonos betegségekre, mint a pollenallergia is, egyes emberek különböző módon reagálnak fizikai, lelki és érzelmi tünetekkel.
Valaki égő könnyeket törölget, és sorozatban tüsszent, más elfelejti, hogy a tavasznak illata is van, nem is beszélve azokról, akik viszkető garatukat próbálják a nyelvükkel elérni. Ahányan vagyunk, annyi féle válasz egy egyszerű ingerre, amit szervezetünk tévesen támadásként fog fel. A homeopátia nem az allergiára, hanem az egyéni tünetekre adja szereit. Mindenkinek alkata szerint.
Samuel Hahnemann, a rendszer megalapozója egész életét a homeopátia tökéletesítésének szentelte. A homeopátia a “hasonlót a hasonlóval gyógyítani” elv alapján működik. A betegségek olyan szerekkel gyógyíthatók, amelyek a betegségekhez hasonló tüneteket okoznak.
Homeopátiás kezelés esetén a beteg azt a gyógyszert kapja homeopátiás hígításban és elkészítési módban, amely hígítatlanul az egészséges emberben a beteg panaszaihoz leginkább hasonlító tüneteket vált ki. A homeopátia egyéni, alkati terápia, nemcsak a fizikai tüneteket veszi figyelembe, hanem az egész embert – testét és lelkét egyaránt, miközben nem mérgező, és megfelelően alkalmazva mellékhatásoktól mentesen gyógyít.
Példa a hasonló hatásra:
Náthás beteg, maró vizes orrváladékkal, könnyező szemekkel. Hol tapasztalhatunk hasonló tüneteket? Hagymavágás közben. Az ilyen típusú náthát a homeopátia a hagymából (Alium cepa) készített hígított szerrel gyógyítja. A duzzadással, bőrpírral, égő fájdalommal járó panaszokra, melyek hideg borogatásra enyhülnek a homeopátia a méh rovarból (Apis) készült szert javasolja. Gondoljunk csak arra, milyen tünetekkel jár egy méhcsípés.A vérmérgezés egyik szere a homeopátiában kígyóméregből (Lachesis) készül.
A homeopátiás gyógyszer a szervezet öngyógyító törekvéseit támogatja. A homeopátiás gyógyszer nem pótol hiányzó anyagokat és nem nyom el tüneteket, a szervezet központi irányításába szabályozó módon avatkozik be.A hasonlóság törvénye használatos a hagyományos orvoslásban is. Ez az immunizáció alapja, és pl. a modern allergiakezelés egyik alapköve is.
Hasonlóan ható szerek:
Probléma: az egyéni érzékenységtől függően mellékhatások jelentkezhetnek. Ezzel szemben a hagyományos orvoslás a betegségtünetekre irányul, “elnyomja” azokat, tehát a gyógyulás céljából ellenszereket használ.
Példák az ellenhatáson alapuló gyógyszerekre:
A hasonlót a hasonlóval homeopátiás és hagyományos alkalmazása közti különbség az adagolt gyógyszer mennyiségében és a felírás módjában rejlik. A homeopátia szerei egyénre szólók. A betegséget egy egyénre jellemző tünetek összességeként értékeli. Tehát két allergiás ember valószínű, hogy más szert kap majd, egyéni tünetei alapján.
További cikkeink a homeopátiáról:
Kapcsolódó cikkek
