A kezdeti időszakban létrejött szeretetkapcsolat egy életre kapott lelki batyu. – Az, hogy szüleink hogyan reagálnak ránk, hogyan éreznek, gondolkodnak rólunk, hogyan érintenek meg minket, teljesítik-e kívánságainkat csecsemőkorunkban, hogyan reagálnak sírásunkra, alapvetően határozza meg önmagunkról és másokról alkotott képünket. Szerethető vagyok-e? Bízhatok-e abban, hogy ha szólok, megértenek, rám figyelnek? Kifejezhetem-e az érzéseimet, szeretetemet? Képes vagyok-e hosszútávon kötődni, másokban megbízni? Az első életév során kialakított kötődés későbbi kapcsolataink alapját, prototípusát képezi – magyarázza Arató Ágnes klinikai szakpszichológus.
Ha biztonságot nyújtó a kötődés, akkor a gyermek világról kialakított képe barátságos, kedvező, bizalomteli. A későbbiekben nyitott lesz, a kapcsolatait, életét magabiztosan, rugalmasan szervezi. Ha bizonytalanságot, érzelmi kiszámíthatatlanságot tapasztal az első évben szüleitől, akkor veszélyesnek, rossznak látja a világot, ennek megfelelően bizalmatlanabb lesz másokkal, és nehezebben alakít ki tartós, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokat.
A szenzitív időszak
Már magzati életkortól fogékonyak vagyunk az emberi kapcsolatokra. A magzat édesanyja hormonrendszerén keresztül átéli a szülő érzelmi állapotait, egy idő után már hallja édesanyja hangját, érzi az érintését. A kötődés már a születés előtt elkezdődik, és az első életév meghatározó szerepű a későbbiekre nézve – hangsúlyozza Arató Ágnes.
- Kapcsolódó cikk: Kötődés és kötődési zavarok gyermekkorban
A kötődéselmélet Jonh Bowlby, brit pszichoanalitikus nevéhez fűződik, aki az 1950-es, 60-as években tevékenykedett. A WHO megbízásából a II világháborúban árván maradt gyermekek lelki-mentális egészségét kutatta. Hangsúlyozta, hogy a gyermek életében az első életév az az érzékeny és vissza nem térő periódus, amikor a szülőhöz való kötődés – legyen az bármilyen minőségű – alapjaiban kialakul. Ha ebben az érzékeny időszakban a baba kötődése sérüléseket, traumákat szenved, az visszafordíthatatlan károkat okoz a személyiségfejlődésében. Az előzetes teóriák szerint a kötődést a táplálás irányítja, ám a kísérletek azt igazolták, hogy ennél jóval bonyolultabb motivációról van szó. Evolúciós alapú, túlélést szolgáló törekvés a baba részéről, hogy testi kontaktust alakítson ki gondozójával. Kötődési viszony természetesen több is kialakulhat, ám mind között kitüntetett szerep jut az anya-baba kapcsolatnak.
- Kapcsolódó cikk: Egyszerű módszerek, hogy erősíthesd a kötődést a gyerekkel
Az anyának az említett szenzitív életszakaszban meg kell teremtenie a biztonságos bázist, amelyet a testi kontaktus, a melegség, a válaszkész gondoskodás, a babára való odafigyelés, a sok-sok érintés, ölelés ural. A kicsi ebben az időszakban minél többet szeretne az édesanya közelében lenni, még akkor is, amikor elindul a világ felfedezése. Ekkor is megfigyelhető a szükséglet, hogy vissza-visszatérjen a “biztonságos kikötőhöz”, az anya biztonságot adó személyéhez.- Az első év valóban nagyon fontos a kötődés szempontjából, azonban sokszor mégsem úgy sikerül, ahogy azt előre elképzeljük. Történhetnek vártalan nehézségek egy családban, adódhatnak problémák a gyermek születése körül, vagy egyszerűen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk. Az első év sok szempontból a legnehezebb, a legkevésbé kiszámítható, tervezhető időszak. A szülők számára ijesztő lehet annak a felelőssége, hogy “mindent jól csináljanak”, különben “örökre” sérül a gyermek. Ez nem így van. Ha szülőben ott van a szándék arra, hogy a kisgyermekét megértse, róla gondoskodjon, az érzéseire ráhangolódjon, akkor mindez már elég ahhoz, hogy a kapcsolatuk a biztonságos alapokról indulhasson – mondja a szakember.
- Kapcsolódó cikk: Így hat a kapcsolatainkra a kötődési típusunk
A gyermekek fejlődése nem egy lineáris folyamat, sokkal inkább cirkuláris: ahogyan a gyermek érik, változik, úgy újra és újra előkerülhetnek ugyanazok a problémák, csak más köntösben. Például a csecsemőkori sírósság kétéves korban erős dac, dühkitörések formájában újra megjelenhet, vagy akár kamaszkorban intenzívebb lázadásban, érzelemszabályozási problémákban. A szülő ilyenkor ismételten átéli, hogy milyen nehéz a gyermekkel, viszont az eszköztára már szélesebb, a gyermek érettebb, és a szülő is tapasztaltabb, több mindennel próbálkozhat.Így ebben az új szakaszban mindketten átélhetik azt, hogy anyának sikerül úgy megnyugtatni a kicsit, vagy úgy kapcsolódni ahhoz a tinédzserhez, mint esetleg korábban nem. Ez gyógyítja a kötődési kapcsolatot. A nevelésben újra és újra esélyt kapunk arra, hogy formáljuk, javítsuk hibáinkat.A kötődés kialakulásának szakaszait Daniel Stern pszichológus, pszichiáter a csecsemő szemszögéből közelítette meg: mit érzékel egy csecsemő a világból/önmagából/szüleiből? Hogyan fejlődik mindez, hogy válik egyre céltudatosabbá a viselkedése, a kötődése?
Első kötődési szakasz: 0-2 hónapos kor, a “bontakozás időszaka”
A szülést követő első 24-36 óra nagyon fontos ebben a korai fázisban. A tapintásos és szaglásos ingerek uralják, épp ezért kiemelkedő jelentősége van a bőrkontaktusnak anya/apa és baba között.Nem lehet eleget hangsúlyozni az aranyóra szerepét a kötődés megalapozásában. Utóbbiról sokan azt hiszik, csak a szoptatás sikeréhez kulcsfontosságú. Ám ennél sokkal többről van szó. A hormonoknak köszönhetően a szülést követően egy éber állapot ad lehetőséget a kicsinek és anyának is az egymásra hangolódásra, a kapcsolatteremtésre. A pici ekkor kifejezetten keresi a külvilággal a kapcsolatot, természetesen főképp az anyához való kapcsolódás az elsődleges, hisz ez a túlélés záloga az utód számára.Az aranyóra ideális esetben akár 2 óra is lehet, amely során az anya mellkasán bőr-bőr kontaktusban fekszik a pici. Megtörténik az első szoptatás, ami a kolosztrum révén kivételes immun-, hashajtó, energiát adó, tápláló anyaghoz juttatja a csöppséget.Kiemelkedő szerepe van a roaming-in megoldásnak is szülés után, ami azt jelenti, hogy az anyával közös szobában kap elhelyezést a baba. Így lehetősége nyílik az édesanyának, hogy igény szerint táplálja gyermekét, továbbá azonnal reagálhasson a baba jelzéseire, minél több szoros testkontaktusban lehessen részük.
- Kapcsolódó cikk: Ezért fontos a testkontaktus a gyerekkel
Nagy lökés anyai szemszögből is, ha az első pár óra a fentiek szerint alakul. A szülés utáni anyai imprinting (bevésődés) megkönnyíti, gyorsítja a szeretetkapcsolat kialakítását a babával, könnyebben “megjönnek” az anyai érzések. Ha valamilyen oknál fogva mégsem a kívánt módon telnek az első napok, akkor sincs tragédia. A kötődés kialakításának nagyobb része még hátra van. Az első két hónapban a baba jelzései mind társas jellegűek: sírás, nyűgösködés, szemlélődés, bámulás, mosolygás. A gyermek ebben az állapotában önmagát még az anyával egynek érzékeli. Amikor a szülő képes megnyugtatni, megetetni, elringatni, jó érzéseket okozni a babának, akkor a gyermek átéli azt, hogy a rossz érzések benne jóvá változnak, újra és újra – világít rá a kezdeti időszak hátterére Arató Ágnes.
- Kapcsolódó cikk: Szülés utáni első év: lelki változások az anya szemszögéből
Második kötődési szakasz: 2-7 hó – “én és a másik”
Ebben a szakaszban a csecsemő elkezdi felfedezni és megtapasztalni, hogy ő és az anya két különböző lény. Szinte megszállottan fürkészik az ember arcát a babák, hangadásokkal, figyelemfelkeltéssel érzékeltetik a jelenlétüket (és önmagukban is tudatosítják). Megjelenik a szociális mosoly, amit a másik ember megjelenése vált ki, várják az, az összenézést, a szemkontaktust, a figyelmet. Ebben az időszakban (is) nagyon fontos az állandó kommunikáció a babával, amit a szülők ösztönösen csinálnak a dajkanyelv formájában. Meg kell a csecsemőnek tapasztalnia a melegséget, az odafigyelést, a meghittséget, a válaszkész gondozást, azaz az anyának figyelnie és értenie kell a pici jelzéseit, és minél hamarabb reagálni rá, mert ezáltal éli át annak a tapasztalatát, hogy tud hatni a környezetére, ez az énfejlődés és a másokhoz való kötődés következő lépcsőfoka.A kötődést segítheti ebben az időszakban is a testközelség (összebújás, ölelés, simogatás, érintés, játék), a babamasszázs, a sok-sok beszéd a babához, a gyakori szemkontaktus, a szoptatás (többek között a komfortszopizás) is.
Harmadik kötődési szakasz: 7-15 hó – indul a felfedezés
A korai kötődés nyomán a 7-8. hónap végére kialakul a ragaszkodás. A csecsemők már azt is értik, ekkorra, hogy ők és mások különböző szándékokkal, célokkal, rendelkeznek. Már nem mosolyognak mindenkire, válogatnak az emberek között. (Megjelenik a szeparációs szorongás is.) Felfedező utakra indulnak, kísérleteznek azzal, hogy anyától eltávolodnak, majd visszatérnek. Sokszor mintha nem tudnák eldönteni, mit is akarnak – külön játszani, önállóságukat próbálgatni, vagy a szülőbe csimpaszkodni. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy a szülő kiszolgálja a gyerek hullámzó ragaszkodását: elengedni, amikor menni akar, és jelen lenni, megnyugtatni, amikor jönni akar.
- Kapcsolódó cikk: Szeparációs szorongás
Mary Ainsworth kutatásai alapján három kötődési típust állapított meg 12 hónapos korú gyerekeknél (később egy negyedik, ritkábban jelenlévő típust azonosítottak még) az ún. Idegen Helyzet Teszt (SST=Strange Situation Test) segítségével. A helyzetben a közelségkeresés-távolodásra adott reakciókat figyelik az anya-baba párnál: a pár közösen játszik, majd, egy idegen barátságos személy is belép a helyzetbe, ezt követően az anya kétszer rövid időre kimegy a szobából.1. Biztonságos kötődés: a baba rendszerint idegesen reagál, sírni kezd, ha az anya eltávolodik tőle, ám amikor visszatér, megnyugszik. Képes folytatni a játékot.2. Bizonytalan ambivalens: a baba pánikba esik, ha eltávolodik tőle az anya, és visszatérte után is nagyon nehezen lehet megnyugtatni. Az eltávolodás miatti szorongás visszaveti a játéka színvonalát, hangulatát, felfedezőképességét.3. Bizonytalan elkerülő: a baba nem keresi a kapcsolatot édesanyjával, és idegenekkel ugyanolyan keveset kommunikálnak, mint a szülővel. Anya távozásakor nem mutatják a szorongás jeleit, visszatértekor nem néznek rá.4. Dezorganizált viselkedés: a baba viselkedése kiszámíthatatlan, bizarr. Lefagy, vagy lemerevedik, mozdulatai furcsák. Alig kommunikál.Fontos hangsúlyozni: a kötődés mindenképp kialakul, ám nem mindegy, hogy milyen minőségben, hisz a gyermek személyiségfejlődését nagy mértében befolyásolja majd az anyához való kötődése. Cél a kölcsönösség – hogy mindkét félnek örömteli legyen a kapcsolat. Megfelelő gyermek-anya kapcsolatban az anya és a baba is jól érzi magát. Az így teremtett biztonságos révből tud csak a kicsi bátran nekivágni a világ felfedezésének.