A láthatatlan anyaság
A gyerek kerül középpontba: szopik-e, hízik-e, alszik-e, jó baba-e. Mekkora body-t kell neki venni, ha mennek hozzátok látogatóba, van-e már napirendje? Te pedig lassan úgy érzed, elszürkülsz: megy a verkli, az éjszakai ébredések, kelsz, etetsz, pelenkázol, nappal ugyanez, csak a háztartással kombinálva. Egyetlen társad a mobilod, amit lopva nyomkodsz néha, hogy társaságot, netán megértést találj a neten, az anyukatársak között, akik ugyanígy élik meg az anyaságot.
Talán eltűnök hirtelen
A gyes sokunknál valamiért az elszemélytelenedés, a hobbivesztés, az elhalványodás, a láthatatlanná válás időszaka: a gyermektelen és a gyermekes barátok jó része is elkopik, egy idő után már nem is próbálnak veled, veletek összejövetelt szervezni. A munkahelyedről sem nagyon igyekeznek érdeklődni felőled, maximum a könyvelő vagy a hr-es keres a papírok miatt, de lássuk be, inkább onnan is csak kiesel, már ami a körforgást, információáramlást, kollegiális viszonyokat illeti. Persze, valahol érthető: neked mindig ott lesz a kicsi, akihez alkalmazkodnod kell, vagy ha nem hozzá, ahhoz, akire bízod, míg távol lennél. Ha van ilyen egyáltalán.
Az sem ritka, hogy ha van is segítséged, valójában nem olyan, ami/aki igazi segítség az életedben. Mert az anyósod is inkább csak beszélgetni jön, nem a kicsit kivenni a kezedből, a nagypapa meg csak a Facebookon szereti az unokáit, de nem ülne kocsiba, hogy tehermentesítsen téged. Te pedig lehet, hogy csak várod a csodát, hogy valaki végre odaálljon eléd, felajánljon valamit, amitől neked jobb lesz, vagy neadjisten megkérdezze, hogy hogy vagy. Vagy felugorjon spontán hozzád egy papírpoharas kávéval és sütivel egy délelőtt, hogy dumáljatok egy jót.
Eláruljuk – tapasztalatból – nem érdemes erre várni. Nem érdemes reménykedni abban, hogy a kismamaságot hallomásból ismerő, vagy évtizedekkel ezelőtt maguk mögött hagyó rokonok és barátok (de még gyermeked apja sem!) ráéreznek spontán, neked mi hiányzik, mi az, amitől visszatalálhatnál önmagadhoz. Vagy egyáltalán feltűnik nekik, hogy a baba mellett te is ott vagy, önálló entitásként.
#némagyereknek
Hogy mit tehetsz? Neked kell megfogalmazni a vágyaidat, megkeresni azokat a pontokat, hogy hol szűrődhet vissza az életedbe a szín, a jókedv, miképp találhatnál időt újra az én-időre, a kimozdulásra. Nulladik lépésként viszont előbb kapcsold át azt a bizonyos billenőkapcsolót a fejedben, és mindent kizárva engedd meg magadnak a kötelezettségeken túli örömöket!
Ne fogd a babára, hogy nem megy. Ha nem nélküle, akkor vele! Keress kisgyermekes kozmetikust, akit nem zavar, ha a kicsi ott sertepertél mellettetek, míg nyomkodja az arcod! Járjatok el babás sportokat kipróbálni – a Maminbabától a Bike with baby-ig már tucatnyi lehetőséged van! Nézd meg, hogy a helyi védőnő által/kultúrházban szervezett/LLL-es anyukacsoportoknak milyen a hangulata! Próbáld ki a hordozást, hogy könnyebbé váljon számotokra a nagyobb távok legyűrése tömegközlekedéssel! Térképezd fel, melyik bevásárlóközpontban tudsz babaételt melegíteni vagy szoptatni, ha útnak indulsz!
És, ami a legfontosabb: ne maradj otthon csak azért, mert valami elképesztően beteg társadalmi pressziót érzel arra vonatkozóan is, hogy neked a babaágy és az etetőszék mellett a helyed, hogy nem lehetnek vágyaid, mert #milyenanyaazilyen. Hogy milyen anya az olyan, aki meri vállalni a vágyait? Szuper! Mert ennek folyományaként gyermeke egy teljes, vidám, élettel teli anyuka mellett cseperedhet fel, aki kiáll magáért.
Nincs lehetetlen, de tényleg magadnak kell kikaparni a gesztenyét, kicsikarni az én-időt, a figyelmet. Képviseld magad, mert ha te nem, senki más nem fogja helyetted az otthon töltött hónapok, évek alatt.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
