Riasztó, ha a gyerek egyik pillanatról a másikra egyszer csak hányni kezd. Pedig a dolgok gyakran így kezdődnek. Az egyik pillanatban még ugrált és jókedvűen játszott a barátnőjével, aki épp készült ott tölteni a péntek estét.
De egyszer csak kétségbeesett kiabálást hallottam a másik szobából.– Anya, hánytam! – először eszembe se jutott, hogy ez egy komoly betegség kezdete lehet. Csak a sok ugrálás meg a lelkesedés, gondoltam, de a biztonság kedvéért felhívtam az ovistárs anyukáját. Talán jobb lenne, ha ma mégse aludnának itt. Mire megjöttek, a lányom már a fürdőszobában öklendezett a vécé fölött. És ez így ismétlődött félóránként.
A tünetek hevességét látva azonnal hívtam a gyerekorvosunkat, mit tehetnék. Ő biztos volt abban, hogy vírusról van szó, tehát nincs rá gyógyszer. De figyelmeztetett, ha nem tudom itatni a gyereket, mert nem marad meg benne semmit, akkor reggel irány a kórház. Vagy már hamarabb, ha romlik az állapota.
Így hát aggodalommal néztünk az éjszaka elé.
Először vizet adtam neki, de persze nem maradt meg benne. Szőlőlevet, mert az nagyon hasznos a magas cukortartalma miatt, de az is kijött belőle. Még szénsavmentes kólával is kínáltam, mert egy dietetikus ismerősöm szerint az nyugtatja a gyomrot, és sok benne az energia. De hiába. Most ez se segített.
Kortyok tízpercenként
Pedig lassan adagoltam, minden tíz percben egy evőkanálnyit. De bármit is tettem, minden ingerelte a pocakját. A félóránként érkező heves hányások összerántották a testét, és már fogta is a kisvödröt. Éjfél körül már rég nem volt mit hánynia, de az inger nem múlt, folyamatosan kínozta.Akkor jutott eszembe a homeopátia egyik gyakran adott szere, a Matto Grossó-i hánytatógyökér (Ipeca) amelyet kifejezetten olyan görcsös hányásra, köhögésre ajánlanak, aminek az ingere nem múlik.
Az állandó hányás miatt nem akartam közvetlenül a szájába tenni a bogyókat, ezért feloldottam egy pohár vízben, és műanyag kanállal adtam neki pár cseppet. Majd tíz perc múlva egy újabb kis kortyot. Majd tíz perc múlva újabbat. Tudom, ez egyszerre kevésnek tűnik, és nagy az emberben a kísértés, hogy ha a gyerekből nem jön ki, nagyobb adaggal próbálkozzon, de én észben tartottam a doktor nénink tanácsot: nem szabad sietni.
Kanalanként adva így egy óra alatt egy fél deci-deci vizet bele tudunk diktálni a gyerekbe, és az ha nem jön ki, már megmenti őt a kórháztól. A lényeg a folyamatosság és az önmérséklet.
Egész éjjel ott ültem mellette, adogattam lassan a fel-felkavart vizet, és hiába könyörgött, hogy szomjas, nem adtam többet neki. Az inger pedig szép lassan elmúlt, a hányás megállt, és a víz benn maradt. Három óta múlva már megihatott egy fél pohárral, megnyugodott, és szépen elaludt. Másnap reggel már a sima, gyógyszermentes víz és a gyümölcslé is jól fogyott, és hétvége után már olyan jól volt, hogy gond nélkül mehetett az oviba.
Hogy milyen szerencsések is voltunk, csak akkor derült ki, mert az oviscsoport fele nem jött aznap, és többen kórházba is kerültek. A heves vírusfertőzés ugyanis végigsöpört az egész középsőn, hosszú hetekre kiürítve a csoportszobát.
Ezek a cikkek is hasznosak lehetnek:
Kapcsolódó cikkek
