Kérdés: Már a terhességem alatt eldöntöttem, hogy igény szerint fogom majd szoptatni kisfiamat, illetve addig, amíg ő szeretné. Ez eddig szerencsére sikerült is, nem volt semmi gond a szoptatással, Levente most tizennégy hónapos, még nappal is elég gyakran, éjjel pedig négyszer-ötször szopizik. Közben úgy alakult, hogy négy hónap múlva (egyrészt anyagi okok miatt, másrészt egy nagyon vonzó külföldi állásajánlat miatt) visszamegyek dolgozni, és a férjem fog otthon maradni a kisfiunkkal.
Csak azt nem tudom, hogy mit csináljak a szoptatással. Nagyon szeret cicizni a kisfiam, és én is nagyon szeretek szoptatni, szóval leszoktatni nem szeretném, de nem tudom, mit fog szólni ahhoz, ha még négy hónapig anya mindig ott van, amikor ő szopizni szeretne, aztán egyszer csak hirtelen egész napra eltűnik. Levente cumizik, nem szopja az ujját, és nincs kedvenc plüssállata se, amivel nyugtatni tudná magát, ha problémája volt, csak a szoptatáskor nyugodott meg.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy az eddigi tapasztalatai alapján mennyire zavarhatja meg ez a helyzet az ő lelki nyugalmát, illetve ön szerint egész napos munka mellett lehet-e még folytatni a szoptatást. Tudok-e még ez alatt a négy hónap alatt csinálni valamit, hogy neki (vagy inkább nekem?) könnyebb legyen az elválás?
K. M.
W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC válasza: Kedves M!
Általában igaz, hogy sokkal többet aggódunk a dolgok lehetséges kimenetele miatt, mint amennyi indokolt volna. Igaz ez a munkába állásra is. Persze hazugság volna azt mondani, hogy a világon semmi sem fog változni, mert ez így nem igaz.
Nagyon is sok minden átalakul akkor, ha az anya, a feleség eltűnik napközben a család életéből. Kétségtelen, hogy kevesebb ideje lesz a háztartásra, a főzésre, a kisfiával való játékra, a közös sétákra, kevesebb marad kikapcsolódásra, lazításra, és persze a férjére is. Az is biztos, hogy a 24 órába attól kezdve még sokkal többnek bele kell férnie, mint addig, és az agyában is mobilizálnia kell minden mozdítható helyet, hogy a megnövekedett feladatokat, végiggondolnivalókat mind szépen listázni tudja, hogy elő is jöjjenek, amikor kell.
De kétségbeesésre semmi ok! Elő fognak jönni! Az élet megy tovább, otthon ugyan másképp lesz jó néhány dolog, de ez a másképp nem feltétlenül rossz, csak egyszerűen más. Leventének például nagyon jó, hogy ezután sokat lehet az édesapjával. Ő éppen olyan fontos személy a gyerek életében, mint az anya, és hatalmas élmény és ajándék lesz mindkettejük számára a sok együtt töltött idő.
Ezek a szerepváltások néha nagyon hasznosak, és sok tanulsággal szolgálnak a család valamennyi tagjának. Milyen otthon lenni egész nap? Milyen főzni, teregetni, pelenkázni, romokat eltakarítani, játszótéren kisgyerek nyomában rohanni, fosó-hányó betegségnél ötször egymás után áthúzni az ágyat, nyűgös pici beteget vigasztalni, szóval tartani, simogatni? Amilyen fárasztó mindez, annyira szívet melengető is. Leventének és apának majd kialakul a maga közös forgatókönyve a mindennapokra, ami más lesz, mint eddig, de nem rosszabb! Egészen biztos, hogy apának is lesz megfelelő módszere a megnyugtatásra, ha rögtön nem is, de egy-két nap alatt biztosan!
Miközben ők ketten tanulják egymást, a munkahelyen másfajta nézőpontokra, más célokra, más eszközökre csodálkozik rá az ember, és mindez sokat segít abban is, hogy odabent igazán rendet tudjunk rakni, és értékeljük, ami igazán szép és fontos.
Eddig egy szót sem szóltam a szoptatásról, és ennek az az oka, hogy ezzel lesz a legkevesebb gond, és tulajdonképpen nagy változásoktól sem kell tartani. Szoptasson továbbra is pontosan úgy, ahogy eddig. Nem kell semmire szoktatni Leventét, nem kell erőnek erejével csökkenteni a szoptatások számát, kivéve, ha ő maga kezdeményezi ezt. Négy hónap nagy idő egy ekkorka gyerek életében, lehet, hogy mire dolgozni kezd, magától is ritkábban kér szopni, de az is lehet, hogy ugyanennyiszer.
Indulás előtt ébressze fel, szoptassa meg, majd amikor hazaér, szoptassa annyiszor, ahányszor csak Levente igényli. Könnyen lehet, hogy éjszaka fogja pótolni, amit napközben ki kellett hagynia, és ez fárasztó lesz Önnek. Ugyanakkor jó érzéssel fogja eltölteni, hogy így mégiscsak biztosítani tudja Leventének azt, amire még szemlátomást szüksége van. Lehetséges, hogy az első hetekben érdemes úgy alakítani a napot, hogy a férje egyszer bevigye Leventét szopni, persze csak akkor, ha a munka és a távolság lehetővé teszi ezt. Talán érdemes a lakást is úgy megválasztani, hogy közel legyen a munkahelyhez, és ez ne jelentsen problémát. Ha viszont ez valamiért nem valósítható meg, nem kell kétségbe esni.
A szoptatást még akkor is hosszú évekig folytathatják, ha csak kora reggel, éjszaka és este szoptat. A szoptatás segít megnyugtatni Leventét, a változás ellenére az állandóságot jelenti majd neki, és összességében hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben, bizalommal alkalmazkodjon a változásokhoz. Egy ilyen helyzetben csak egy hibát lehet elkövetni: ha a munkára hivatkozva eleve elválasztjuk a gyereket. Ez teljesen felesleges, mert olyasmit vesz el ok nélkül a gyerektől, amire egy ilyen változás küszöbén még sokkal nagyobb szüksége lehet.
Ha Levente még négy hónap múlva is nagy mennyiséget fog szopni, lehet, hogy eleinte mellszívót kell vinnie magával a munkahelyére, hogy csökkenteni tudja a túltelítődés tüneteit. Talán lesz erre a célra egy üres szoba vagy mosdó, ahova vissza tud vonulni negyedórára. A lefejt tejet tegye a hűtőbe, és vigye haza Leventének másnapra. Ha egyre csökkenti az ilyenkor lefejt mennyiséget, a melle nagy valószínűséggel alkalmazkodni fog a hosszabb nappali szünethez és a gyakoribb éjszakai igénybevételhez.
Ha hajlamos arra, hogy a tej magától is folyni kezdjen, legyen önnél mindig váltás fölső, melltartóbetét. A mellbimbóra gyakorolt határozott tenyérnyomással meg lehet állítani a tejleadó reflexet. A sötét, mintás ruhán kevésbé látszanak az esetleges tejfoltok, és hasznos lehet az álcázásban egy csinos sál is.
Megint más téma az, hogy mindezt hogyan viseli az ember belül. Könnyen mondom én, hogy ne izguljon, minden rendben lesz, miközben én magam sem hittem el ezt, és már hónapokkal a lányom tizennégy hónapos korában esedékes munkakezdésem előtt éjjel-nappal ezen görcsöltem, és ezzel sokat ártottam magamnak is meg a kislányomnak is, aki nagyon érzékenyen reagált a belőlem áradó feszültségre.
Nagyon igyekeztem, hogy ne sokat érezzen ebből, de attól félek, nem nagyon sikerült álcáznom a kétségbeesésemet. Megoldást csak az idő hozott: teltek-múltak a hónapok, az évek, és a kislányom még mindig szopott, sőt, a feszültség is jelentősen csökkent, pontosan azzal párhuzamosan, ahogy én is megnyugodtam, és örülni tudtam annak, hogy ilyen jó kapcsolata van az apjával. Végül a négy gyerekem közül ő szopott legtovább, három és fél évig. Szóval csak fel a fejjel, és bízzon magában is, a párjában is, és legfőképpen Leventében.
Itt kérdezhetsz te is a szoptatási tanácsadótól!
Kapcsolódó cikkek
