“32 éves voltam, amikor az első kisfiam megszületett. Korábban hetente többször találkoztam a barátaimmal, és ezen a házasságom sem változtatott. A kicsi érkezése azonban sok mindent felülírt. Egy ideig nyilván nekem sem volt energiám semmi másra, csak a babára és arra a kevés alvásra koncentráltam, ami jutott, aztán pedig a többiek látogatásai lettek egyre ritkábbak” – meséli Anikó, aki azóta már kétgyerekes anyuka.
Azt mondja, eleinte nagyon rosszul érintette, hogy sokkal kevesebb ideje van a barátainak rá, és az sem mindig akkor, amikor neki éppen jó lett volna, mert a gyerek aludt, a nagymama ráért, a férje otthon volt. “Idővel aztán beláttam, hogy egy részük teljesen más élethelyzetben van éppen, mint én és nem várhatom el tőlük, hogy az én időbeosztásomnak rendeljenek alá mindent.
Tudtam, hogy nekem is – amennyire erre képes voltam az első hónapok után – rugalmasabbnak kell lennem” – mesél a tapasztalatokról, hozzátéve azt is, hogy néhány év után, egy kibeszélős estén az is kiderült, hogy a barátoknak is nehéz volt ez az időszak, lelkiismeret-furdalással és hiányérzettel vegyítve.
“Mindannyian felmértük, hogy a dolgok, ahogy mi is, változnak, és sokkal több tudatosság, szándék és tervezés kell ahhoz, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy szeretnénk” – mondja Anikó azzal kapcsolatban, hogyan sikerült a második gyerek érkezésének idejére zökkenőmentesebbé tenni ezt az időszakot a barátságok szempontjából is. Mit lehet tenni, hogy már elsőre is így sikerüljön?
Készüljünk fel!
Beszélgessünk a barátainkkal már a baba érkezése előtt is arról, hogy biztosan lesznek olyan hónapok, amikor a korábbi menetrend gyakorlatilag egyáltalán nem lesz tartható. Amint az anya és a baba időbeosztása beáll, már sokkal könnyebb lesz. Beszélgetni lehet a játszótéren is, séta közben vagy éppen telefonon. És igen, az anyuka ilyenkor többnyire félszemmel a babára figyel, de idővel egy-egy gyerekmentes este is belefér majd, amikor hangulatos lesz felidézni a korábbi, hajnalba nyúló éjszakákat.
Legyünk nyitottak!
Az orvosnál, a játszótéren, a környéken sétálás közben biztosan találkozunk majd más kismamákkal is, akik ugyanabban az élethelyzetben vannak, mint mi. Valószínűleg nem lesz mindegyikükből a legjobb barátunk, de kellemes ismeretségek köttethetnek így, ráadásul az érdeklődési kör és a napi tapasztalat is egybevág, így számos olyan dolgot tudunk megbeszélni, amit azokkal a barátainkkal nem, akiknek még nincs gyermekük. Kaphatunk jó tanácsokat, és mi magunk is hasznos dolgokról mesélhetünk más anyukáknak.
Figyeljünk magunkra
Természetes, hogy a baba születésével a kicsi kerül a figyelem középpontjába, de idővel kezdjünk el újra figyelni a saját igényeinkre is. Mindenkinek szüksége van arra, hogy picit kimozduljon, a figyelmét – ha csak egy rövid időre is -, de másra fókuszálja, mint a gyerek. Ez feltölt és nagyobb türelemmel, több energiával tudunk figyelni a babára is.
Ne sértődjünk meg
Ha úgy érezzük, egy régi jó barát nem érdeklődik annyit, mint korábban, pedig nekünk hiányzik a társasága, hívjuk fel mi. Mondjuk el nyugodtan neki, hogy hiányzik, hogy szívesen látnánk néha. A barátaink azért a barátaink, mert meg tudunk velük beszélni bármit, és mert figyelmesek velünk, így ha nem félünk beszélni a félelmeinkről, hiányérzetünkről, ők is partnerek tudnak lenni abban, hogy ez az időszak könnyebben teljen és a barátság ne megszűnjön, inkább velünk együtt formálódjon.
Ezek is érdekelhetnek anyaság témában:
- Ha barátnőből anya lesz
- Hová tűntek a barátok?
- A legjobban egy anya tud segíteni egy anyának
- Játszótéri anyatípusok
Kapcsolódó cikkek
