Mi is az, ami játéknak minősül? Néha, főként az első időkben, egyszerűen a kommunikáció. Bármelyik korszakról legyen is szó, alapvetően fontos, hogy mindig beszélgess a kisbabáddal, mondd el neki, mit fogtok csinálni, dicsérd, kérd meg, hogy segítsen, például tátsa ki a száját. Ezt kezdettől fogva érdemes így tenni, akkor is, ha úgy gondolod, nem ért belőle egy szót sem.
Már az újszülött is megért, megérez hangulatokat, érzelmeket, szándékokat, a kimondatlanokat is. Ennek megfelelően egész testével, viselkedésével válaszol. Ha például nagyon nyűgösnek, sírósnak találod, először azt a kérdést tedd fel, hogy mit mondhattál neki (nem feltétlenül szavakkal), ami így felzaklatta. Nem tudjuk mindig kitalálni a sírás okát, de a nyugodt szülő sokkal ritkábban kényszerül arra, hogy az okokat keresse.
1. Meghatározóak az ösztönök – 0-tól 3 hónapos korig
Bár az újszülöttkor papíron nem tart három hónapig, és nem is érdemes ennyire szigorú határokat húzni, mert az átmenetek folyamatosak, azért az első hónapokat igen erősen meghatározzák az ösztönök. Hogy te most játéknak vagy az ösztönös igények kielégítésének nevezed-e, szinte mindegy is. A lényeg, hogy sokat tartsd testközelben, hordozd, ringasd, énekelj neki, és beszélj hozzá. Nem lehet megszabni, hogy naponta hány órán keresztül. Jobb, ha őrá hallgatsz: jelezni fogja, amikor szüksége van rád. Az egyik baba sokkal többet igényel a szülei közvetlen társaságából, mint a másik. Az viszont biztos, hogy egyáltalán nincs szüksége játékokra, sípoló, zenélő kacatokra.
2. Kinyílik a világ: mi minden létezik még anyán kívül? – 4-től 8 hónapos korig
Nagyon sok kérdésedre, bizonytalanságodra válaszol, ha igazán nyitott szemmel nézel a gyerekedre. Figyeld meg gondosan, elmélyülten, ne akarj mindig tenni-venni körülötte, vele. Észre fogod venni, hogy egyre gyakrabban irányul a figyelme valami külső dologra, egyre gyakrabban próbálkozik bizonyos mozdulatok kivitelezésével. Észreveszed, hogy nyúl a játékokért, figyeli a függöny hullámzását, és még a szopást is azonnal abbahagyja, ha valami érdekes hang üti meg a fülét.
Amellett, hogy továbbra is mellette vagy, beszélgetsz vele, figyelsz rá, nagyon fontos, hogy ne avatkozz bele a próbálkozásaiba! Ha nyúl valamiért, ne siess a segítségére, és ne tedd az orra elé. Ha küzd, hogy megfogjon valami, de örökké mellényúl, ne add a kezébe a tárgyat. Ebből a csendes, kíváncsi szemlélődésből nő majd ki az önálló játék. Ebben nincs szüksége felnőttek közreműködésére.
Jól teszed, ha nem avatkozol bele mozgásfejlődésébe sem. Vagyis nem készteted olyan mozgásokra, amelyeket magától nem kezdene, és nem is tanítod olyasmikre, amiket szerinted már tudnia kellene. Csak olyankor kezdeményezz játékot, amikor egészen biztosan nem zavarod meg önálló kezdeményezéseiben. Vedd figyelembe, hogy nem tud hosszan odafigyelni valamire. Egy-egy ölben döcögtetős játék, bábok forgatása, beszéltetése épp elég szórakozást biztosít.
3. Felfedezők nyomdokain – 9-től 18 hónapos korig
Ebben az időszakban a legérdekesebb “játék” az, ha leteszed valahol, és nyomulhat, nézelődhet, felfedezhet kedvére. A szupernek gondolt, megvásárolható játékok általában pillanatokra kötik csak le, ellenben egy “véletlenül” elöl hagyott táska gondos kifosztása és a tárgyak aprólékos végigcsócsálása már játék a javából! Ugyanígy remek foglalatosság a turkálás a konyhaszekrényben, a könyvespolcok lerámolása, a műszaki cikkek kezelése, az elektromos vezetékek felderítése, a mobilok kibelezése, és így tovább, csupa olyasmi, amitől valamiért mindig igyekeznek a felnőttek eltiltani a kicsiket.
Helyette a kezébe nyomják a beszélő, fütyülő, villogó, ezer nyomógombos csodát: – Ezzel játsszál, Pistike!, de Pistike legfeljebb odacsapkodja néhányszor a padlóhoz, amit a kevésbé strapabíró verziók nem is élnek túl. Pistike tör-zúz – szól az ítélet, pedig dehogy. Pistike csupán azt teszi, amit minden normális gyerek: utánozni akarja a felnőtteket. És ők valamiért naphosszat a telefonjukat nyomogatják, nem pedig rikító színű és idegtépő hangokat produkáló játékokat.
A szülő tehát ebben a (kétségkívül elég fárasztó) időszakban a nap legnagyobb részét a csemetéje követésével tölti, és igyekszik a veszélyes tárgyakat időben elrakni előle. Nyugodtabb pillanatokban továbbra is beválnak az ölben döcögtetős, éneklős és lassan a mesekönyv-nézegetős játékok. A szülőnek azonban nem feladata továbbra sem, hogy a nap legnagyobb részében szórakoztassa a gyerekét.
4. Új kommunikációs csatornák felfedezése – 18 hónapostól hároméves korig
A beszédfejlődés megindulása jelentősen bővíti a kommunikáció lehetőségeit. Most derül ki, miért is volt értelme kezdettől fogva sokat beszélgetni a kicsivel: egyre gyakrabban veheted észre, hogy nyilvánvalóan tökéletesen érti és követi a nagyok beszélgetéseit. Egyre inkább eljön a szerepjátékok ideje, amelyek már komoly párbeszédeket takarnak. Egyre jobban megszereti a meséket, ezért lehetőleg ne múljon el nap mese nélkül. A legjobbak azok, amelyeket a saját szavaiddal mondasz el, és amelyek összefüggenek azzal, amit ő nap mint nap megél.
Tartogasd a mesélést, diafilmvetítést, egyszerű kis bábozást a nap nyugalmat kívánó időszakaira, például ebéd utánra, lefekvés előttre, kényszerű várakozások idejére. Egyébként a nap legnagyobb részében nincs szüksége a kicsinek arra, hogy játssz vele. Ehelyett engedd neki, hogy részt vegyen az életedben, dolgaidban, persze amennyire ez lehetséges. Ez a tanulás és fejlesztés legjobb formája.
5. Egyszerű szabályok és a barátok
Háromévestől ötéves korig
Három és négy éves kor között egyre inkább érdeklődni kezd a kortársai iránt. Eleinte ez inkább abból áll, hogy eljátszogat a többiek mellett, próbál bekapcsolódni, amit az idősebbek több-kevesebb lelkesedéssel fogadnak. Egy ilyen helyzetben nem elég, ha rászólsz a nagyokra, hogy vegyék be a kicsit is, ne küldjék el, adjanak neki is a játékokból és hasonlók. Hasznosabb, ha óvatosan és tapintatosan konkrét ötleteket adsz, hogyan is lehetne ezt megvalósítani. Néha-néha te is bekapcsolódhatsz a játékba, de ennek sokszor az a vége, hogy a felnőtt ötletei, elképzelései irányítják a játék menetét, ez pedig nem igazán kívánatos.
Ahogy járni sem kell tanítani egy gyereket, a játékkal ugyanez a helyzet. Inkább segíts a felmerülő konfliktusok megoldásában. Nemcsak oviban, bölcsiben lelhet gyerektársaságra a kicsi, hanem nálatok, otthon is. Ilyen korú gyerekek esetében még nehezen megy több gyerek tartós együttes játéka. Inkább párosok alakulnak ki, ezért jobb, ha egyszerre egy játszótársat hívtok meg. Neked pedig továbbra is a mesélés marad, és ehhez felzárkózhat egy-egy közös festegetés, ragasztás, vagdosás, barkácsolás, gyurmázás, sütikészítés, ami a gyerek kézügyességét is remekül fejleszti.
Egyszerű társasjátékokkal is boldogultok már, mert a gyerek képes már a szabályok megjegyzésére és követésére. A vereséget viszont rosszul viseli, ezért keresd azokat a játékokat, amelyek vereségmentesek. A Ravensburger és a Haba társasjátékai például ennek a korosztálynak szinte kivétel nélkül ilyenek.
Kapcsolódó cikkeink:
– Mivel fog igazán jól játszani?
Kapcsolódó cikkek
