Amikor egy kisbaba világra jön, a hatalmas boldogság mellett féltés, aggódás is költözik a szülők szívébe. Szeretnének minden tőlük telhetőt megadni nekik, s amennyire lehet, megóvni őket a gondoktól – ennek pedig természetes velejárója, hogy árgus szemekkel figyelik: eleget és jól alszik-e, rendesen eszik-e, megfelelő ütemben fejlődik-e, kibújt-e már a foga, elindult-e már, felismeri-e a színeket és a sort hosszan folytathatnánk, egészen a gyerekek felnőtt koráig…
Nem elég, hogy a szülők többsége hajlamos saját magát gyötörni a fentiekhez hasonló kétségekkel, sokszor a környezetükben élő közeli ismerősök és vadidegenek kéretlen megjegyzéseikkel tesznek rá egy lapáttal az aggódásra. Amit viszont hajlamosak szem elől téveszteni, az az, hogy a gyerekeknek egyáltalán nem kell egyformának lenniük, és akkor sem dől össze a világ, ha bizonyos dolgokat később vagy előbb kezdenek el, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
- Kapcsolódó cikk: Ne (csak) a bölcsitől, ovitól várjuk a fejlődést
Minden kisgyerek egyedi, és akkor bontakozik ki, amikor készen áll rá, teljesen felesleges másokhoz hasonlítani és azon rágódni, hogy bizonyos dolgokban alulmarad a kortársaihoz képest. Persze ha erre hozzáértő szakember hívja fel a figyelmet, azt nem szabad elengedni a fülük mellett, ha pedig kétségeik lennének, azt érdemes a gyerekorvossal vagy a védőnővel megosztani, és nem pedig a laikusok “szakvéleményét” kikérni, mert az igazán rossz irányba terelheti a szülők gondolatait. Ha baj esetén egy hozzá nem értő azt mondja, hogy felesleges ezzel foglalkozni, akkor a kicsi később kaphat valódi segítséget, ha viszont nincs ok aggodalomra, ám a nem szakavatott külső szemlélő úgy véli, hogy gond lehet a gyerekkel, akkor felesleges aggódásnak teheti ki a szülőket.
Tudjuk jól, hogy könnyű azt mondani, hogy a kéretlen megjegyzéseket, vagy a nem hozzáértőktől érkező hozzáfűzéseket nem kell komolyan venni – ha a gyerekről van szó, szinte biztos, hogy bogarat ültet a szülők fülébe egy-egy kritikus mondat. Meg sem kell várni ezzel azt, hogy a baba megszülessen és abba a korba érjen, amikor “teljesítenie” kell mondjuk időben kibújó fogacskákkal, átfordulással vagy négykézlábra emelkedéssel. Már a várandósság alatt kezdetét veheti a méricskélés, hogy mikor mozdult meg először a kicsi, mekkora az anyuka hasa, vagy hogy mennyire aktív a baba a pocakban.
- Kapcsolódó cikk: Hogy fejlődik legjobban a baba?
Természetesen jó, ha a szülők tisztában vannak vele, hogy egy adott életkorban mit “illik” tudnia egy gyereknek, ezt azonban sosem lenne szabad kőbe vésett szabályként alkalmazni és nagyon megijedni, ha eltérést tapasztalnak. Tényleg nem lenne szabad egy percre sem szem elől téveszteni azt, hogy minden gyerek más és más, amivel együtt jár az is, hogy a fejlődési ütemükben, képességeikben is megfigyelhetők jelentős különbségek. Sokat könnyít a helyzeten, ha a szülők bizalmat szavaznak a kicsinek, és hisznek abban, hogy amikor eljön az ideje, képes lesz arra, hogy kihozza magából a legtöbbet. Ha pedig a dolgok úgy alakulnak, hogy valamiben támogatásra szorul a gyerek fejlődése, azt is jobb pozitív szemlélettel megközelíteni: nem azt figyelgetni, hogy hogy haladnak a többiek, hanem annak örülni, hogy saját magához képest mekkorát lépett előre a csemete!
Kapcsolódó cikkek
