Mi lehet az oka a szoptatással kapcsolatos rossz érzésemnek?
Már a terhességem alatt rosszul éreztem magam, amikor a szoptatással kapcsolatos fejezethez jutottam a babás könyvekben, újságokban. Aztán jött a védőnő, kérdezett a szoptatásról, meg figyelmeztetett, hogy majd fejni kell. Felfordult a gyomrom.
A kórházban rám tették a babát születése után. Boldog voltam, imádtam az illatát. De amikor biztattak, hogy tegyem mellre, megint feltört ez a furcsa, rossz érzés. Tudom, hogy a szoptatás jó a babának, hogy az anyatej fontos, de én akkor is képtelen vagyok erre. Bűntudatom is van, de nem megy. A szülészeten tápszert kértem, a mellem szerencsére nem durrant be nagyon. Nem szoptatok. Közben mégsem vagyok boldog, hiszen nem adok meg mindent Botondnak. Mi lehet az oka a szoptatással kapcsolatos rossz érzésemnek? Lehet valahogy pótolni, amiről Botond lemaradt? A következő babánál is így fogom érezni?
Évi
Sokan hisztisnek vagy lustának tekintik a nem szoptató nőket, pedig a legtöbb esetben mélyebb oka van az elutasításnak. Nem ritka, hogy nagyon nehéz döntésről van szó – mint Évi esetében is. Hiszen az anyák többsége tudja, hogy a tápszer rosszabb az anyatejnél, a cumisüveggel való etetés kevésbé bensőséges, mint a szoptatás. Azt is tudják, hogy a szoptatás elutasításáért biztosan sok megjegyzést kapnak majd a környezetüktől, a családtagoktól, az ismerősöktől, a védőnőtől, a gyerekorvostól. Ennek ellenére nem megy, nem és nem…
Ha valaki még meg sem próbálta, de eleve kínos érzés keríti hatalmába már a szoptatás gondolatára is, valószínű, hogy komoly lelki traumát élt át régebben a testével vagy a mellével kapcsolatban. Előfordul, hogy ha akár gyerek-, akár felnőttkorában szexuális bántalmazás áldozata volt, a szoptatás előhívja a bántalmazás emlékképeit, élményét, érzéseit, akár pusztán a mell érintése, akár a szoptatással együtt járó kisebb-nagyobb fájdalmak.
Az erőszakot elszenvedett gyerek (vagy akár felnőtt) legtöbbször nem kér segítséget. Annyira szégyelli, ami történt vele, hogy mindenáron igyekszik titokban tartani, sőt a saját tudatából is száműzheti a kínos emlékeket. Ha segítséget keres, pszichoterápia vezetheti el önmaga elfogadásához, a trauma feldolgozásához. Érdemes Évának is pszichológushoz fordulni, így esélyt ad arra, hogy Botond testvérét majd képes legyen szoptatni.
Aki nem szoptat, az is adhat közelséget, biztonságot a kisbabájának, akinek erre van a legnagyobb szüksége. Hordozd sokat, aludjatok összebújva, ha lehet, legyetek minél többet együtt. Amikor eteted, öleld magadhoz úgy, mintha szoptatnád, ha jó idő van, le is vetkőztetheted, és te is kinyithatod a felsőruhádat, hogy érintkezzen a bőrötök.
Arról nem írtál, hogy csak a szoptatással van problémád, vagy a fejéssel kapcsolatban is ellenérzésed van. Ha ez utóbbi nem zavar, egy jó minőségű, kétfejes mellszívóval rendszeres fejés mellett (napi legalább hat-hét alkalommal, mindkét mellből) visszahozhatod a tejed, amit cumisüvegből odaadhatsz Botondnak.
Kapcsolódó cikkeink:
- A szeretet a fontos, nem a szoptatás
- Már az iskolában tanítani kéne a szoptatásról
- A leggyakoribb tévhitek a szoptatásról
Kapcsolódó cikkek
