A babák mozgásfejlődése során a járás megkezdése mellett alighanem a mászásra irányul a legnagyobb figyelem a szülők részéről, és ezzel kapcsolatos a legtöbb félreértés, bizonytalanság is. Ez persze nem véletlen: bármit olvassunk is a témában, mindenképp azt szűrhetjük le, hogy ez a mozgásminta kulcsfontosságú az idegrendszer érésének szempontjából. De vajon mekkora és milyen szerepe lehet a szülőknek abban, hogy a babák megfelelő időben kezdjék gyakorolni ezt a mozgásformát? Lehet-e, kell-e valamiképpen segítséget nyújtaniuk nekik hozzá, és mit tegyenek, ha valamilyen okból megkésik vagy kimarad ez a fázis? A leglényegesebb kérdésekre Türei Orsolya DSGM szakgyógytornász segített választ találni.
Siettetni nem szabad
A babák általában valamikor 6 és 10 hónapos kor között kezdenek el mászni, vagyis négypontos alátámasztással előrehaladni egyik helyről a másikra. Abban az esetben, ha a csecsemő egészséges, semmilyen szülői beavatkozás nem szükséges, hogy ez a folyamat beinduljon – azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy ez a nagymozgás nem a semmiből jön, így érdemes figyelni, hogy megjelennek-e a baba életében az azt megelőző mozgásformák, amelyekre azután a mászás épül.”A testnek a koordináció és az izomerő szempontjából is meg kell érnie a négykézláb helyzet felvételére és a mászás mozgássorának kivitelezésére. Tehát ha a csecsemő képes a hasán fekve nyújtott karral támaszkodni, a tárgyak után hason óramutatószerűen mindkét irányba elfordulni, illetve kúszó mozdulatokkal előrehaladni, akkor elmondhatjuk, hogy felkészült a négykézláb helyzet felvételére és kivitelezésére, amely kiindulása lesz a mászó mozgássor megszületésének. Idővel ringómozgásokat fog majd végezni ebben a pozícióban, amivel felkészíti magát az elmozdulásra” – vázolja a szakember. Amennyiben fokozatosan egymásra épülve megjelennek a baba életében ezek a mozgásformák, úgy a szülőknek semmiképp sem ajánlott, hogy bármivel is siettessék ezt a természetes folyamatot.Ha viszont a szülő egy kis elmaradást észlel, akkor vannak módszerek, amelyekkel ösztökélheti kicsit a babát. Ha szeretné például a nyújtott karú támasz gyakorlására motiválni, akkor érdemes különféle tárgyakat, párnákat elhelyezni a mozgásterében, amelyeken keresztül kell haladnia, így pedig jobban meg kell emelnie a mellkasát és a fenekét, illetve fel kell tolnia magát nyújtott karú támaszba. Ha azonban a baba végül mégsem veszi fel a négykézláb testhelyzetet, hanem csak kúszik, akkor előbb-utóbb szakember segítségét kell kérni.
Mi számít kórosnak?
Ha ez megtörténik, akkor a terapeuta egyetértésével a kezelések mellett otthon is alkalmazhat néhány gyakorlatot a szülő a fejlődés megsegítésére. Segíthet, ha eleve a négykézláb helyzetet megtartva teszi le a babát a földre, hogy ebben a pozícióban töltsön el egy kis időt. Majd elkezdheti ringatni a kicsit – akár egy mondókát hozzákötve, amelyet a baba ehhez a gyakorlathoz társíthat majd.A szülők által biztosított lüktetést a babák aztán sokszor szívesen lekövetik, vagyis élvezettel ringatni kezdi magukat önállóan is, megalapozva ezzel az elmozdulás lehetőségét. Ha pedig a baba nem nagyon akar támaszkodni nyújtott karral, akkor a szülő keresztbe fektetheti a combján, megsegítve a négykézláb helyzet felvételét. Ezzel a támasztékkal csökkenti a törzs súlyát a karokon, így a gyengébb izomzatú (hipotón) csecsemő is képes lesz mellkasának megtartására, illetve ahhoz, hogy a keze leérjen a talajra, ki kell nyújtania a könyökét.Megeshet, hogy a baba kúszás helyett (vagyis amikor úgy halad előre, hogy a hasa a földön van) egyébfajta mozgással kísérletezik, például a fenekén csúszkál. Türei Orsolya szerint ez mindenképp problémát jelez, kórosnak tekinthető. “Valószínűleg azért teszi a baba, mert nem egyedül tanult meg ülni, hanem felültették, így nem képes ebből a helyzetből elmozdulni. Nem rendelkezik azzal a mozgáskészlettel, amely biztosítaná számára az egyik testhelyzetből a másikba való átmenetet, tehát például az ülésből a négykézláb pozícióba. Fenéken csúszni egyébként nehéz – általában csak azért csinálja egy kisgyermek, mert nem képes másra.” Ezek a gyerekek biztosan nem fognak maguktól mászni kezdeni, legföljebb – ha elég motiváltak hozzá – eljutnak majd valahogy a térdelésig, utána pedig felállnak.De ha a mászás bármilyen okból kimarad, akkor mindenképp szükséges felkeresni egy szakembert, aki segít beindítani a babák testi fejlődése szempontjából rendkívül lényeges nagymozgást. Sokan úgy gondolják, hogy erre elsősorban a későbbi tanulási zavarok elkerülése miatt van szükség, de ez ebben a formában nem igaz.”Elterjedt, hogy ha a baba nem mászik, akkor diszlexiás lesz, de valójában nem ismerünk olyan tanulmányt, amely ezt tudományosan alátámasztaná. Olyan megfigyelések vannak azonban, hogy azoknál, akiknél tanulási zavar észlelhető, gyakrabban fordult elő, hogy nem másztak. A szakember által végzett terápiák – csecsemőkorban: Dévény- terápia, később TSMT, azaz tervezett szenzomotoros tréning vagy alapozó terápiák stb. – biztosíthatják a megfelelő idegrendszeri képletek érését az egészséges testi- és lelki fejlődéshez” – zárja le a témát Türei Orsolya, aki szerint mindent el kell követni azért, hogy a mászás mint nagymozgás megszülessen, de aktív segítésre szigorúan csak abban az esetben kerüljön sor, ha valamilyen okból megakad a fejlődés természetes ritmusa.Kapcsolódó cikkeink:
- Kimaradt nagymozgások: okozhatnak gondot?
- A baba megfelelő mozgásfejlődése másfél éves korig
- Hány hónaposan kezdenek mászni a babák?
Kapcsolódó cikkek
