Az anyatej a mellben található kb. szőlőszem nagyságú mirigyekben termelődik. A baba szopásának hatására (sokszor elég ha csak a babánkra gondolunk, érezzük az illatát vagy halljuk a hangját) beindul a tejleadó reflex. Ilyenkor a mirigyek összehúzódnak és kipréselik a tejet a tejcsatornákba. Ha éppen szoptatás közben indul be a tejleadó reflex, akkor a baba nagyokat kezd kortyolni, ha viszont nem szopizik a reflex beindulásakor akkor átázhat a melltartó, póló, csöpöghet a tej.
A reflex beindulásakor az addig puha mellek megduzzadnak, kemények lesznek. Ha a baba szopizni kezd, akkor a tej több tejcsatornából is spriccelni kezd.
A tejleadó reflexet az oxitocin hormon indítja be, ugyanaz a hormon, amelyik a méhösszehúzódásért és az orgazmusért is felel. A tejleadó reflex érzékenyen reagál a stresszre, idegeskedésre, feszültségre, mert ezek az érzések adrenalint termelnek a szervezetben, ami elnyomja az oxitocin termelődését.
A tejleadó reflex beindulását különbözőképpen élik meg a nők: vannak, akiknek kezdetben igen fájdalmas lehet. Az első napokban ez történhet azért, mert a szoptatások alatt a méhösszehúzódás erőteljesen jelentkezik. Vannak olyan anyák is, akik nem érzik kellemetlennek vagy fájdalmasnak a reflex beindulását, inkább bizsergető érzésként írják le, sőt akadnak olyanok is, akik nem érzik egyáltalán a reflex beindulását, ők a baba megváltozott szopásából érzékelik a tej beindulását. A bimbóvédő használata akadályozhatja a reflex beindulását, mert így kevesebb inger éri a mellett.
A tejbelövellés annál hamarabb bekövetkezik, minél hamarabb és minél többször mellre kerül a baba.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
