Figyelemfelkeltő jelek
Angol és svéd szakemberek a korai idegrendszeri fejlődést és a későbbi tanulási, viselkedési és motorikus problémák összefüggéseit kutatva kimutatták, hogy bizonyos mozgásrendszeri vagy érzékszervi eredetű problémák együttes fennállásának oka az idegrendszer kezdeti fejlődési zavarában keresendő, röviden a megkésett neurológiai fejlődésben, avagy retardációban.
Vajon hány óvodás – kisiskolás gyerek viselkedésére ismer rá a szülő vagy a pedagógus az alábbi felsorolásból?
Túl későn tanult meg rendesen beszélni, egyedül enni vagy öltözni; éjszaka sokáig bepisilt vagy sokáig szopta az ujját; pici kora óta sokszor összeüti magát vagy elesik; nem tornázik jól vagy nem jó a kézügyessége; nehezen tanult meg biciklizni vagy úszni; tengeribeteg lesz az autóban; “eltehénkedik” ülés közben a széken vagy a padon; legszívesebben maga alá húzott lábbal játszik, ír vagy eszik; rendezetlen vagy lompos a járása, rossz a tartása.
Elkalandozik figyelme az óra alatt, nem tud jól összpontosítani; izeg-mozog, mint a sajtkukac, látszólag ok nélkül lökdösődik; nehezen megy neki az írás, a külalak, az olvasás vagy a számtan; viselkedése agresszív vagy éppen túl visszahúzódó és nem tudja megvédeni magát, a többiek mindig kipécézik; túlérzékeny, gátlásos vagy talán kissé bamba; hiperaktív vagy autista; gyakran kiütéses vagy allergiás; sűrűn van torok- vagy középfülgyulladása, stb..
Nem szabad elbagatellizálni ezeket a tüneteket, különösen, ha egyszerre több is megfigyelhető közülük: mindennek hátterében ugyanis a megkésett idegrendszeri fejlődés tünetcsoportja állhat, amely kezelés híján további magatartási zavarokat, tanulási nehézségeket, életre szóló, nehezen kompenzálható frusztrációt okozhat.
Mindent a maga idejében
Mindenki számos primitív reflexszel születik, amelyeket túlélő reflexeknek is nevezünk. Ezek, ha szerepüket betöltötték, a gyermek első életévében fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek.
A baba túlélését, fejlődését és növekedését az anyaméhben és életének első évében ilyen ősi reflexek biztosítják. Az embrió kialakulásától kezdve, a születésen át a járásig, a baba fejlődésének minden mozzanatát automatikus pilótaként ezek a reflexek indítják meg, és mindaddig aktívak maradnak, amíg a megfelelő izomzat vagy reakciókészség ki nem alakul.
Minden reflex automatikusan egy-egy mozdulat gyakorlására ösztönzi a csecsemőt, aki, mint valami belső parancsra, fáradhatatlanul gyakorolja azokat. Először csak a fejét kezdi emelgetni, később kezét és lábát és törzsét is. Szerencsés esetben a mindenkori reflex, ha megtette a magáét, pár hónap után szerényen visszahúzódik, és békésen tűri, hogy a következő, kifinomultabb mozdulatot gyakoroltató reflex legyőzze őt, szakszóval “gátolja”, hogy azután ez is kibontakoztathassa teljes repertoárját. Mindaddig, amíg a tartási (ún. poszturális) reflexek ki nem fejlődnek.
Ez utóbbiak segítik aztán az embert élete végéig a gravitációval folytatott küzdelmében. Közel húsz primitív, átmeneti és poszturális reflex játszik szerepet a homo erectusszá (a két lábon járó emberré) válás során.
Megkésett neurológiai fejlődésről beszélünk, amikor valamilyen oknál fogva a gyermek kezdeti idegrendszeri fejlődésében egyes reflexidőszakok kimaradnak, illetve ha egy vagy több primitív reflex még részben vagy teljességében aktív marad, nem kerül gátlás alá a megfelelő időben, miközben a gyerek nő és fejlődik. Állandó harc indul meg belső “rugói” és külvilága között. Ha egy vagy két ilyen reflex “bezavar az adásba”, azzal még talán megbirkózik az illető, de három vagy több reflex részleges jelenléte vagy éppen még hiányos kifejlődése, komoly fejlődésbeli problémához vezethet.
Zavarhatják például a motorikus kontrollt, a szemműködést, a szem-kéz koordinációt és az érzékszervek működését is.Minden egyes reflexnek megvan a maga “hatásköre”.
Így például, ha az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex még mindig aktívan működik, akkor minden alkalommal, amikor a fej egyik irányba fordul, automatikusan az ugyanazon oldalon lévő kar is kinyúlásra készül. E reflex jelenléte a kéz szabad mozgatását akadályozhatja, és nagyon megnehezítheti a finom motorikát és az írást is.
Előfordulhat az is, hogy a gyermek a minden ingert túlreagál. Semmi nem kerüli el a figyelmét, és pókhálószerűen reagál minden benyomásra és mozdulatra. Nem csoda, ha örökmozgó, nyugtalan és az órán nem tud figyelni. Ez egy másik, a Moro-reflex jelenlétére utalhat. Az eredmény a teljes sikertelenség érzése, állandó fáradtság, túlérzékenység vagy hiperaktivitás lehet. Az ilyen gyereknek a legegyszerűbb hétköznapi feladat is komoly akadályt jelenthet és kénytelen állandóan kompenzálni.
Specifikus neurológiai fejlődési vizsgálattal megállapítható, hogy ilyen esetben a primitív reflexek jelenlétéről van-e szó. A tesztek azt is kimutatják, hogy mennyire fejlett a gyermek központi idegrendszere, és hogy melyik területen küzd a legtöbb problémával.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
Az első, 2-3 órás felmérő vizsgálat során a kezelő személy a gyermekről és a probléma hátteréről a lehető legteljesebb képet igyekszik alkotni. A kérdések a terhesség, a születés és a további fejlődés pontos körülményeire, valamint a gyermek jelenlegi nehézségeire terjednek ki. Ezt egy sor mozgásteszt egészíti ki, amelyek az általános idegrendszeri fejlődést, az egyensúlyérzéket, a szemmozgást, a finom-és a nagymozgást, a koordinációt és a reflexeket hivatottak vizsgálni.
A megfelelő gyakorlatok kiválasztása után meghatározott ideig (pár hétig) naponta 5-10 percig otthon vagy az iskolában, felügyelet mellett kell azokat végezni. Ezután újabb vizsgálat, majd az újabb gyakorlatok kiválasztása következik.
A gyakorlatok szigorú kronológiai sorrendben követik a csecsemő mozgásfejlődését, és így is kell őket végezni. Tanácsos az időközben felszínre kerülő stressz levezetésére szakember segítségét kérni, pl. pszichológussal vagy fejlesztő pedagógussal konzultálni.
Az eredmény egy soha meg nem tapasztalt belső felszabadultság és nyugalom érzése. A viselkedés, mozgás és teljesítmény is folyamatosan javul. A gyermek végre korának megfelelően észlel és reagál.
Ki végezheti a vizsgálatot?
A két napos, felismerő tanfolyamot bárki, elvégezheti (szülő is), hogy azután szakemberhez irányíthassa a problémás gyermeket. A részletes vizsgálatot azonban csak az egészségügyben, oktatásügyben dolgozó szakemberek, pszichológusok, fejlesztő- és gyógypedagógusok, gyógytornászok és testnevelők végezhetik, és csak akkor, ha a primitív reflexek korrekciójának tanfolyamát elvégezték.
Többféle reflexterápia létezik, különböző technikákkal, de azonos céllal: felmérni, hogy melyik primitív reflex van még jelen és azt az egyedileg meghatározott integrációs gyakorlatok pontos végzésével korrigálni.
A legelterjedtebb az angliai INPP (Neuro-Fiziológiai és Pszichológiai Intézet) módszere. Egy másik módszer kineziológiai technikákba ágyazza a hagyományos reflexkorrekciót, így jobban elősegítve a stressz-oldást.
Magyarországon a képzést nemzetközileg elismert szakemberek biztosítják.
További információ: www.inpp.org.uk (angolul)
[email protected] (magyarul is)
Kapcsolódó cikkeink:
– A Babinski-reflex– Mozgás és finommozgások
– Aki az oviban “problémás”, az iskolában is az lesz?
– Mi állhat a hiperaktivitás hátterében?
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
