Szerda – az indulás napja
Reggel továbbra is láz, a biliben továbbra is véres-nyákos széklet. A hasmenés elleni szert almakompóttal és étcsokival egy perc alatt bevette a lányom, a probiotikum is lecsúszott egy óra múlva. Elindítottam még egy mosást (az éjszakai dolgok miatt nem maradhatott a szennyestartóban), és még egyszer végigvettem az érveket-ellenérveket, hogy utazzunk-e.
A családunk védőnő-barátnője sokat járt Görögországban, a férje görög. Megnyugtat, hogy jó az orvosi ellátás, a gyerekeket nagyon szeretik, a gyógyszereket vigyük magunkkal, nyugodtan vágjunk útnak, és itassuk szorgalmasan a lányunkat.
A hasmenés ahogy jött, úgy el is fog menni – mondja, és én hiszek neki, mert a rendelőben most is ilyen gyereket látnak el tömegével. Járvány van, tapasztalatból mondja, hogy mi a teendő.
Tünde jókedvű, lelkes, csacsog, indulni akar; a csomagokat már hétvégén bepakoltam. Délben meghozom a döntést: megyünk.
Megbeszéltem a lányommal, hogy ideiglenesen pelenkát kap, mert a repülőtéren és a repülőgépen is nehézkesebb a vécézés, nem akarjuk, hogy baleset történjen.
Alkudozott, hogy ki fogja bírni, vissza tudja tartani, de meggyőztük, hogy ez még egy felnőttnek sem megy mindig, a hasmenés igen kiszámíthatatlan, inkább legyen rajta a biztonság kedvéért a pelenka.És az utolsó pillanatban a kisebbik, egyszerű bilijét is szatyorba tettük – így vágtunk neki az útnak.
A reptéren szükség volt a bilire, és sajnos pelenkacserére is, mert mire odaértünk, az eleje már kijött a hasmenésnek.
Gyerekcsutakolás a mosdóban, minden csupa víz (nem miattunk, már eleve), száraz ruhát alig tudok ráadni, mert nem tudom hova ültetni, illetve állítani.
Végül kész vagyunk, a férjem már közben mindjárt sorra kerül a csekkolásnál, persze folyadékot nem vihetünk fel a beteg gyereknek sem, így az almakompótlé a bőröndbe kerül. A váróban minden oké, Tünde nézelődik, csak hőemelkedése van, sós kekszet rágcsál, ami jót tesz, hiszen a folyadékpótlásnál a sópótlásra is figyelni kell.
Készülünk beszállni a gépbe, de csak nem indul a sor. Előre megyünk, mondjuk, hogy a lányom nem érzi jól magát, hadd kerüljünk sorra hamar, mondják, hogy oké. Majd negyedóra ácsorgás és ölben-tartás után (a gép a menetrend szerint 5 perc múlva felszáll) közlik, hogy technikai zűr van, késik az indulás.
Mindenki szétszéledt, ülőhely nincs, a lányom kezdett türelmetlen és nyűgös lenni. Kapott egy adag lázcsillapítót (abból, amit szeret), és csodák-csodája felajánlottak egy ülőhelyet a közelben, így a következő fél órát legalább ülve töltöttük.
Végül a gép 45 perc késéssel felszállt.
A fedélzeten egyszer volt szükség bilire, de csak egy kevéske széklet jött ki, és elfogyott a légiutas-kísérőtől kapott almalé is, bár a másfél deci fele az ölemben kötött ki, mert Tünde mindent látni akart, nem bírt nyugton maradni. Így legalább én néztem ki úgy, mint aki nem jutott ki időben a vécére …
Leszálláskor ismét bilizés, de ez már Krétán. A görög vécé viszonylag tiszta, bár több turista kissé haragudott, hogy a lányom legalább 10 percig elfoglalta az egyik fülkét a bilijével. A széklete már formázott, bár még nem szilárd. Én már látom az “alagút végét”, kezdek kissé megnyugodni.
Bőröndjeinket is megszereztük, irány a kijárat, a transzferbusz.Este fél tíz körül szálltunk buszra, Tünde már nagyon nyűgös volt, el is aludt hamarosan.
Hajnali negyed kettőre, tehát majdnem 4 órányi buszozás után érkeztünk meg Nyugat-Krétára, minimális kicsomagolás után beesünk az ágyba, Tünde pelus nélkül aludt el.
Aznap éjjel úgy alszunk, mint a bunda.
Csütörtök – az első nap Görögországban
Reggel 9-kor ébredtünk, a lányom éhes. Megissza a kötelező probiotikumot és a hasmenés elleni port is, láza nincs. Egész nap őrülten fúj a szél, kimegyünk ugyan a partra, de fürödni még mi, felnőttek sem tudunk, a lányomnak eleve nem is terveztünk fürdést, míg meg nem gyógyul.
Széklete egészen estig nincs, akkor viszont gyors egymásutánban kettő is, teljes mértékben javuló állaggal és színnel. Pisi többször is volt nap közben, amikor kissé sötétebb, akkor megbeszéljük Tündével, hogy többet kell inni, hogy a veséje egészségesen tudjon dolgozni. Megfogadja a tanácsot, komoly arccal kortyolgatja a palackozott, szénsavmentes vizet.
Krétán egyébként (más görög szigetekkel ellentétben) jó minőségű, iható a csapvíz, de gyereknek azért semmiképp nem adunk belőle, nem kísértjük a sorsot. Mi is csak forralva (teaként és főzéshez) használjuk, iváshoz palackozott vizet választunk.
Péntek – a vég
Egész nap süvölt a meleg szél, de azért jó kint ülni a parton az árnyékban, a lányom és a férjem pedig kavicsokat keres és dobál a tengerbe. Csak este van Tündének széklete, még lazább állagú, de ez már elfogadható normálisnak.
A lányom meggyógyult, előttünk áll még 12 napnyi nyaralás.
Tudom, sokak döntöttek volna az otthonmaradás mellett, sokan vitték volna vérvételre az utazás reggelén a gyereket, de én a családi barát gyermekorvos, a védőnő-barátnő, a szerkesztőségi orvos és dietetikus és a hivatalos gyerekorvos álláspontját összevetve, az anyai megérzésemre is hallgatva – úgy érzem – jó döntést hoztam.
Tünde nagyon élvezte a nyaralást, további problémáink nem voltak, a probiotikumot még napokig ittuk mindannyian, hogy segítsünk a bélflóránknak, hiszen más baktériumkörnyezetbe kerültünk.Ezután mindenféle egészségügyi problémától mentesen telt a kéthetes nyaralás. Senkinek nem kívánom ezt a kezdést, ezt a dilemmát, ezt a tortúrát.
A gyerekbetegség sosem jön jól, de nyaralás előtt különösen rossz. És alakulhatott volna máshogy is, ezért arra is fel voltunk készülve. Megérkezéskor felderítettük a gyógyszertárat és orvosi rendelőt, felső kategóriájú biztosítást kötöttünk és betartottunk minden óvintézkedést.
Gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal és kéthétnyi görögországi nyaralással. De azért jövőre inkább egészségesen szeretnénk útnak indulni!
Kapcsolódó cikkeink:
– Egy nyaralás előkészületének egészségügyi tanulságai
– Meddig kezelhető otthon a hasmenés?
– Hasmenés
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
