gyereknevelés
Érett személyiség
Szinte lehetetlen saját családot teremteni úgy, hogy közben a környezetünk nem tekint minket felnőttnek.
Elkényeztetem?
Mindent megadok neki! - sokszor ezzel az elhatározással fognak hozzá a szülők a gyerekneveléshez. Nem biztos, hogy ezzel jó úton járnak, hiszen a "minden" valószínűleg túl sok.
Micsoda kényeztetés!
Ha rokonaink gyakran látják a kisbabát karunkban, hamar kialakítják lesújtó véleményüket. Hol a határ, mi számít egyáltalán elkényeztetésnek, és baj-e ez egyáltalán?
Anyák tapasztalatai a napirendről
Első gyerekemmel a védőnő és a gyermekorvos szabta komor keretek között zajlott az életünk: szigorúan háromóránkénti etetés, evés előtt pelenka, méricskélés - és hiába ordított, hogy már rég éhes, vagy hiába aludt volna még egy kicsit.
Így neveld az ikreket, ha jót akarsz nekik!
"Mi ikrek vagyunk. De ki vagyok én?" - szól az ikres körökben elterjedt szállóige, mely jól érzékelteti, milyen nehéz meghúzni a határokat. Sokszor még szüleik sem két külön személyiségként, hanem egységként, párként kezelik őket.
Dackorszak: így túlélhető!
Amikor szülés után az ember összebújik azzal a kis szuszogó, meleg csomaggal, akkor biztosan nem gondol arra, hogy két-három (majd tizenhárom) év múlva bizony lesznek hihetetlenül nehéz időszakok az életükben.
Hároméves kor után már késő?
Boldog lesz-e gyermekünk? Minden eldől a magzati korban és az első években? Van-e lehetőségünk arra, hogy kijavítsuk az elkövetett "hibákat"?
Tökéletes gyerek?!
Másként akarom csinálni, mint a szüleim... A szülés előtti jól körülhatárolt gyermeknevelési elvek és célok a baba mellett árnyalódnak. Mindenki tökéletes gyereket akar nevelni. De kinek mit jelent ez a szó? Mekkora szigor kell?