A szorongás a gyerekeknél gyakran egyértelmű fizikai tünetekben nyilvánul meg. Ma már eléggé köztudott, hogy a gyakori gyomorfájás, fejfájás mögött szorongás is állhat, de a körömrágás vagy a dühkitörések illetve a túlzott ragaszkodás is felhívhatja a figyelmet arra, hogy a gyerek nincs jól. Ahogy az is a szorongás jele lehet, ha a gyerek visszahúzódóvá válik, nem vesz részt társas tevékenységekben.
A szorongást sok minden kiválthatja, de az alábbiakban olyan szülői viselkedésekről lesz szó, amikor nem szándékosan ugyan, de szorongást okozhatunk a gyerekünknek. Ezek sokszor egyáltalán nem bántó célzattal történnek és gyakori, hogy a szülő egyáltalán nem veszi észre, hogy viselkedése vagy szavai szorongást keltenek a gyerekben. A legtipikusabbakat mutatjuk.
1. Elkerülő viselkedés támogatása
Jellemző az is, hogy a gyerek elkerülő viselkedést alakít ki: elkerüli azokat a helyzeteket, dolgokat, amelyek kellemetlen érzést alakítanak ki benne. Például ha egy kisgyerek attól szorong, hogy iskolába kell mennie, ahova mindennap busszal jár, akkor lehetséges, hogy a félelme, szorongása a buszozásban nyilvánul meg.
Ha maradunk ennél a példánál akkor máris jön a következő bökkenő: ha a szülő fel is fedezi, hogy valójában miről van szó, nincs könnyű helyzetben. Ha ugyanis elkezdjük kikerülni azokat a helyzeteket, amelyekben a gyerek szorong, akkor nem teszünk jót: a szorongás ettől még megmarad, és az a stratégia is, hogy kikerülje a számára nehéz helyzeteket. Így egyszerűen nem alakul ki megküzdési stratégiája, problémamegoldó képessége. Ezt az elkerülést, elhajlást a nehézségek elől persze nem rossz szándékkal teszi a szülő, de a jó megoldás az lenne, ha olyan támogató rendszer állna a gyerek mögött, amelyben szembenézhet a félelmeivel.
2. Nem foglalkozol a saját szorongásoddal
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerekeink eléggé rá vannak hangolódva arra, hogy mi történik velünk, a szüleikkel. Nemcsak a szavainkra, de a hallgatásra is, a testbeszédre, a mozdulatainkra. Ha mi magunk is szorongunk, és szorongásainkat nem tudjuk kezelni, akkor akarva-akaratlan olyan mintákat mutatunk a gyerekeinknek, amik őket is ebben az irányba vezethetik, erre tanítják meg őket. Így hát az első és legfontosabb szülőként, az önismeret.
3. Soha nem beszéltek az érzéseitekről
Az érzésekről beszélni sokak számára kényelmetlen, különösen, ha nehéz érzelmekről van szó, de létfontosságú, hogy ne kerüljük el az érzelmeinkről történő őszinte beszélgetést akkor sem, ha nehéz vagy felkavaró. Sőt, engedjünk teret a gyermekünknek, hogy aggódjon, szorongjon vagy ideges legyen. Mivel nem biztos, hogy egy gyerek teljesen tudatában van annak, hogy mit érez, vagy hogy mi mit jelent, segíts neki megnevezni, beazonosítani az érzéseit. Ezután biztosítsuk arról, hogy értjük mi játszódik le benne és elfogadjuk, sőt, támogatjuk abban, hogy megtalálja a megoldást a félelmeire.
4. Túlzottan óvatos vagy
Sokszor akkor váltunk ki szorongást a gyerekekben, amikor túlságosan óvatosak vagyunk, amikor állandóan azt mondjuk nekik, hogy legyenek óvatosak, vigyázzanak, akkor állandóan veszélyre figyelmeztetjük őket. Az olyan mondatoktól, mint például “légy óvatos, le fogsz esni”, tétova lehet a gyerek, főleg, ha állandóan ismételgeted.
5. Erőfeszítés helyett csak az eredmények érdekelnek
Sok gyerek attól szorong, nehogy csalódást okozzon a szüleinek, akiknek csak az az elfogadható, ha a gyerekük mindenben a legjobbnak bizonyul. A helyzet azonban az, hogy az eredményeknél sokkal fontosabb az erőfeszítés, a beletett munka, a kitartás, és ennek az elismerése, dicsérete a szülő részéről. A reális elvárások építők, az irreális elvárások romboló hatásúak.
6. A kérdéseid sugalmaznak
Ha azt kérdezed: “Ideges vagy, mert egyik barátod sem lesz ott a táborban?”, az azt sugallja, hogy idegesnek kellene lennie a gyereknek. Pedig lehet, hogy ő nem is gondolt erre mindaddig, amíg te fel nem hívtad rá a figyelmét. Ha úgy gondolod, hogy valószínűleg szorongani fog, amikor a tábor első napján szembesül azzal, hogy egyik barátja sincs ott, akkor egyenesen kérdezd meg tőle, hogy így is szeretne-e elmenni a táborba: Sajnos úgy néz ki, hogy X és Y nem megy a táborba. Így is menni szeretnél? És a gyerek válasza alapján egy újabb párbeszéd bontakozhat ki közöttetek.
7. A tekintélyelvű nevelés híve vagy
A tekintélyelvű szülői stílusra jellemző, hogy szorongást okoz a gyerekekben. Ez leginkább akkor fordul elő, ha túl sok merev szabály van otthon. A büntetés, a kiabálás, a szobafogság vagy az, hogy állandóan korrigálni akarod a gyerek viselkedését és emellett nincs vagy kevés a melegség a szülő és a gyermek között. Gyakran a gyerekek nem érzik otthon biztonságban magukat, mert azt élik meg, hogyha hibáznak, akkor a szüleik túlreagálják és túlkorrigálják őket. Így nagy a szorongás, hogy mindent jól csináljanak. Sokan később perfekcionistává válnak, és még felnőttként is az hajtja őket, hogy büszkévé tegyék a szüleiket.
8. Ellentmondásos üzeneteket küldesz a gyerek felé
Minden szülő életében vannak olyan értékek, amelyeket fontosnak tart és továbbítani szeretne a gyerekei felé is. Szülőként ezeket az értékeket azzal közvetítjük a gyerekeink felé, amit mondunk és amit teszünk. Ha mást mondunk, mit amit teszünk, az ellentmondásos. Amikor ráripakodunk a gyerekre, mert rendetlenség van a szobájában, miközben mi sem a rend iránti szeretetünkről sem vagyunk híresek, akkor az ellentmondásos üzenet, ami bizonytalanságot és szorongást okozhat a gyerekben.
Forrás: huffpost.com
Kapcsolódó cikkek
