Szerettesd meg a gyerekeddel a futást

A futás az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb stresszoldó, nem kell hozzá méregdrága felszerelés, pályát vagy termet sem kell bérelni hozzá, majdnem bárhol űzhető – ugye, milyen jó lenne, ha a gyereked is megszeretné? Sőt, igazából nem megszeretnie kell, hanem megőriznie a futás szeretetét. Emlékszel még, mennyire imádott pici korában szaladgálni? Miért változik ez meg később? Minderről Evetovics-Balla Hajnalka futóedző mesél. „A futás alapvető mozgásforma az ember számára, a járás után a gyerekek elég hamar elkezdenek szaladgálni, futni is, méghozzá ösztönösen. A futás által megtapasztalják a testük erejét, határait, képességeit, a szabadságot, a mozgás örömét. A kicsik mozgásigénye elég nagy, napi több óra szabad mozgásra is szükségük lehet, ennek pedig nagy része lehet a szaladgálás, futkározás. Ennek köszönhetően észrevétlenül fejlődik az idegrendszer, a testtudat, a mozgáskoordináció, a térérzékelés, az egyensúly, és persze az izomzat és a keringési rendszer is. Jellemzően az óvoda végéig van nagyon sok lehetőségük a szabadon és szabadban való mozgásra, az iskola viszont visszafogja a gyerekeket, hiszen be kell ülniük az iskolapadba és azt várják tőlük, hogy figyeljenek és lehetőleg ne izegjenek-mozogjanak tanóra közben. Ez a változás sok gyereknél jelentősen csökkenti a napi mozgásmennyiséget, a szabadon mozgást pedig felváltják a tanóra utáni foglalkozások, edzések.”

Örömből teljesítménykényszer

Mindennek bizony komoly hatása van arra, hogyan állnak ezután a gyerekek a testmozgáshoz, a futáshoz. „A futás a testnevelés órák és sportedzések kötelező része. Talán attól válik nehézzé a gyerekek számára, hogy keretek közé szorítják őket a futással, nem szaladgálhatnak szabadon, a futás egy kötelező feladattá válik – magyarázza a szakértő. – Nem az élményért és saját kedvtelésükre futnak, hanem a teljesítményükre kíváncsiak. Ez lehet stressz és kényelmetlenség a gyerekek számára: akkor kell futniuk, amikor nem akarnak, amikor pedig mozogni vágynának, nem mehetnek, és ez elveheti a kedvüket az egésztől.”

Evetovics-Balla Hajnalka futóedző

Megőrizhető a futás öröme?

„A futást játékos keretek között tartva, például fogócskázással, sorversenyekkel, esetleg rövidebb futóversenyeken való részvétellel (nem kötelező jelleggel) a gyerekek továbbra is azt a szabadságot és örömöt érezhetik a futás kapcsán, mint kisebb korukban. Ugyanígy ha együtt megyünk el futni a gyerekkel, játékosan, akár versengve egymással, nem a teljesítményre fókuszálva, hanem az együtt töltött időre koncentrálva, akkor megmaradhat a futás szeretete a gyerekben. Azt gondolom, hogy mint ahogy más mozgásformát, a futást sem szabad ráerőltetni a gyerekre, de lehetőségként fel lehet neki ajánlani a futást is ugyanúgy, mint a focit, judót, úszást. Az iskolában mindenki által gyűlölt Cooper-teszt jó módszer az aerob kondíció felmérésére, csak az a baj vele, hogy a gyerekek nem futnak rendszeresen, sem ilyen hosszú ideig folyamatosan olyan intenzitással, hogy könnyen teljesíthető legyen számukra ez a feladat. Jellemzően nem edzenek erre, nem tudják beosztani az erejüket, nem tudják, hogy nem szabad rohanni az elején, hogy aztán bírják végig. A felmérést az órákon el kell végezni, csak előtte nem gyakorolnak rá eleget, hogy jól is sikerülhessen, és ne menjen el a futástól az iskolások kedve. A felnőtt korban újra futni kezdőknek szinte mindig van egy borzalmas Cooper-futásos élménye az iskolából.”

Amiért megéri futni

Amilyen egyszerű(nek tűnik) a futás, olyan sokrétűek a jótékony hatásai – szakértőnk segítségével megmutatjuk, mi mindenért érdemes törekedni arra, hogy mi magunk is rendszeresen fussunk, és a gyerekek kedvét is meghozzuk hozzá.

A futás minden sportban ott van, a más sportot űzők is futnak, hogy állóképességet, keringést, tüdőkapacitást, vitálkapacitást fejlesszenek.
A rendszeres futás ezeken kívül fejleszti a kitartást, a testtudatot.
Könnyű benne fejlődni, ami magabiztosságot adhat.
Könnyen emeli a mindennapi aktivitási szintet, ami szintén fontos.
Az aktív gyerekek jó eséllyel válnak aktív felnőttekké, ezzel pedig megelőzhetnek számos egészségügyi problémát a későbbiekben.
A futás gyerekként és felnőttként is egy elég könnyen űzhető sport, amihez megfelelő felszerelés szükséges, és már lehet is csinálni.

A rendszeres sportolás, akár szervezett edzés keretében, akár önállóan, segít megtanulni a jó időbeosztást, szervezést, segít koncentráltabban végezni a tevékenységeket, erősíti az öntudatot, fegyelmezettebbé tesz, segít összpontosítani, másokkal együttműködni és felelősséget vállalni.

Így kezdjetek hozzá

Ha nem a versenysport a cél, mit tehetünk azért, hogy a gyerekünk rendszeresen fusson? Evetovics-Balla Hajnalkának ehhez is vannak szuper tanácsai. „Ha a gyerek szeretne futni, és van rá lehetőség, érdemes megnézni gyerek atlétikaedzést, ahol megismerkedhet az atlétika – nem csak a futás – alapjaival. Itt az edzők általában játékosan építik fel az edzéseket, a mozgáskészség kialakítása, a mozgásminták rögzítése a fontos, és az atlétika jó alapokat adhat a későbbiekre. A gyerekek megtanulnak bemelegíteni, nyújtani, gimnasztikázni, futóiskolázni, mozgáskoordinációs gyakorlatokat végeznek, és persze futnak is, de csak rövidebb távokat. Az ilyen edzések változatosak, nem a monoton megtett kilométerekre kell számítani. Lehet persze egyedül is futni, ha nincs lehetőség szervezett keretek között edzésen részt venni. Ilyenkor is a fokozatosság a legfontosabb, a futás és a gyaloglás váltogatásával, a futással töltött idő fokozatos növelésével és a gyaloglás elhagyásával lehet megtanulni hatékonyan és biztonságosan futni gyereknek és felnőttnek egyaránt.

A gyerekek hajlamosak rohanni, sprintelni, még nem tudják felmérni saját erejüket, ezért arra érdemes figyelni, hogy visszafogjuk őket, és tudatosan építsük fel az állóképességüket, fokozatos és tudatos terhelésnöveléssel.

A gyerekek jellemzően rövidebb távokat futnak, hogy ne legyen nagy a terhelés a még fejlődésben lévő szervezet számára. A repetitív, ismétlődő mozgás szinte mindig ugyanúgy és ugyanott terheli az izmokat, ízületeket, csontokat, ezért fontos odafigyelni a megfelelő terhelésre és pihenésre is. Nincs igazán szakmai ajánlás vagy tapasztalat a gyerekek hosszútávfutásáról és ennek későbbi és hosszú távú hatásairól, inkább az óvatosság jellemző ezzel kapcsolatban. Mindig a gyerekre figyeljünk, mi esik neki jól, csak annyira ösztönözzük, hogy a futás még élmény maradjon számára, jól érezze magát közben, ne veszítse el a kedvét, lelkesedését, mert mondjuk erőltettünk nála valamit.

A hobbifutó szülő saját maga mutathat példát a gyerek számára azzal, hogy rendszeresen futócipőt húz, és munka után, akár fáradtabban is kimegy mozogni. Ha a gyerek azt látja, hogy a futás élmény, jó hatással van a szülőre, boldogabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb tőle, lehet, hogy ő is kedvet kap hozzá, hogy kipróbálja.

Rövidebb, 10-15 perces közös edzésekkel, ahol a futást és gyaloglást tudatosan váltogatjuk, ki lehet próbálni a gyerekkel a futást. Ha tetszik neki, élvezi, akkor lehet menni rendszeresen, egy héten 2-3 alkalommal is akár, a futással töltött időtartamokat fokozatosan növelve, pihenő gyaloglásokat beiktatva. Rá kell őket vezetni a helyes tempóválasztás fontosságára, a megfelelő légzésre (olyan tempóban érdemes futni, hogy közben tudjanak egész mondatokat hangosan kimondani), a karmunkára, az ellépésre és a talajfogásra. Egy hobbifutó szülő a saját tapasztalatait könnyen át tudja adni gyermekének, be tudja őt vezetni a futás világába.”

Milyen távot fussunk?

Fontos, hogy ne terheljük túl a gyereket – a szakértő tanácsai szerint ekkora távokkal próbálkozzunk eleinte. „A lényeg a fokozatosság, építkezés a időtartamú rövidebb futott szakaszoktól az egyre hosszabb folyamatos futásig – amibe bármikor bele lehet gyalogolni, ha kell! Szerintem akár már egy óvodással is el lehet menni közösen kocogni, itt nem a sporttevékenység, hanem a közösen eltöltött idő és a játékosság a lényeg, versenyezhetünk, elkaphatjuk egymást, és persze közben a futás jótékony hatásai is érvényesülnek. Rövid távokat, 1-2 kilométert az ovisok is viszonylag könnyen le tudnak futni, kisiskolásokkal pedig akár 2-5 kilométert is lehet teljesíteni. Jópofa lehet közös futóversenyeken való részvétel, nagyon sok eseményen van pár száz méteres óvodás futás, 1-2 kilométeres gyerekfutamok, vagy családi váltófutások, ahol közösen sportolhat az egész család. Nagyobbak pedig később, ha elég kitartóak és felkészültek rá, részt vehetnek 5-10 kilométeres versenyeken is szülői kísérettel. Így megalapozhatjuk a gyerek állóképességét, erőnlétét, megmutathatjuk neki a mozgás örömét, aktív gyerekkorral pedig aktív és egészséges felnőttekké válhatnak majd a későbbiekben.”

Kapcsolódó cikk