Szülőnek lenni nem egyszerű, és a gyerekekkel töltött mindennapokba a legjobb szándék mellett is becsúszhatnak olyan dolgok, amelyeket utóbb már másként csinálnánk. És persze ha megkérdezzük a gyerekeket, akadnak bőven olyan dolgok is, amiket szerintük kellene másképp csinálnunk. Mindig is lesznek konfliktusok, ahogy egyet nem értések és viták is a szabályokat, tiltásokat, kötelezettségeket illetően. És ugyan ezekben nagyon-nagyon fontos a következetesség, azért jó, ha néha kicsit a gyerek nézőpontjába tudunk helyezkedni, és úgy nézünk rá a szituációra. A konfliktusok megoldásában nagyon sokat segíthet a nézőpontváltás és némi együttérzés! A Parenting for Brain szakértői összegyűjtötték, melyek azok a helyzetek, amelyekben a gyerekeknek a leginkább szükségük lenne a szülői rugalmasságra, pontosabban melyek azok a szituációk, amelyeket ők a legzavaróbbnak, legidegesítőbbnek éreznek.
1. Azt érezteti a szülő, hogy a gyerek sosem elég jó
A legtöbbször nem szándékosan viselkedik úgy a szülő, hogy a gyerek alkalmatlannak, ügyetlennek érzi magát. Ezekre figyelj, ha nyomasztás helyett inkább a gyerek önbizalmát szeretnéd erősíteni.
Kritizálj kevesebbet, dicsérj többet
Ne csak a hibák, tévedések kijavítása legyen a cél. Azt is ismerd el, ha valamiben gyes volt, jól csinálta.
Ne rugózz annyit az iskolai jegyeken
Ha becsúszik egy-két (szerinted) rosszabb osztályzat, az azért még nem katasztrófa. És nem kell folyamatosan erre emlékeztetni, ezzel nyomasztani a gyereket.
Ne hasonlítgasd folyton másokhoz
A „bezzegelés” egyáltalán nem inspiráló, hanem inkább önbizalomromboló hatású, inkább ne használd ezt az eszközt, vagy legalább ne gyakran.
2. Azt hiszi a szülő, hogy mindig igaza van
Több tapasztalat, több tudás, nagyobb rálátás az élet dolgaira – de mindettől függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy minden egyes helyzetben neked van igazad, és jobban tudod, mi a jó a gyereknek. Kényes egyensúly, amit jó lenne megtalálni és megőrizni. Ezek a dolgok segíthetnek.
Ne gondold mindenben szakértőnek magad
Természetesen több tapasztalatod van a gyerekednél, de ha egy picit megpróbálod konfliktushelyzetben az ő helyzetébe képzelni magad, az ő nézőpontjából szemlélni a történéseket, lehet, hogy kicsit másképp, rugalmasabban látod majd a dolgokat.
Ne mondd, hogy „Mert én azt mondtam”
Amikor nagyon felbosszant a gyerek, és csak azt szeretnéd, hogy hallgasson végre rád, könnyen jön ez a mondat. Ami valójában azt üzeni a gyereknek, hogy nem tudsz érvelni, és az ő véleménye vagy vágyai egyáltalán nem számítanak.
Tudj bocsánatot kérni
Egyáltalán nem csorbul a szülői tekintély attól, ha elismered, hogy hibáztál, ha bocsánatot kérsz azért, mert türelmetlen voltál. Sokkal inkább erősíti a kapcsolatot, és jó példát mutat a gyereknek.
3. A szabályok nem mindenkire érvényesek
Ha a szülő szigorúbb a gyerekkel, mint magával, ha neki lehet olyan dolgokat, amik egyébként a családi szabályok szerint tilosak, azzal elég sok konfliktushelyzetet teremt. Természetesen az ésszerűség határain belül törekedni kell arra, hogy a szabályok mindenkire vonatkozzanak, és a szülő ne viselkedjen képmutatóan.
Ne kiabálj
Ha nem szeretnéd, hogy a gyerek tiszteletlenül beszéljen veled, te se ordítozz vele. (Tudjuk, hogy ezt néha nem könnyű megállni. Olyankor utána érdemes megbeszélni a helyzetet.)
Ne keverd össze a vitát a visszabeszéléssel
A szemtelenkedés és visszadumálás nem oké, de ha a gyerek tiszteletteljesen elmondja a tiédtől eltérő véleményét, akkor ne torkold le. Ő is vitatkozhat – természetesen a stílus és a hangnem itt kulcsfontosságú.
Figyelj rá
Engedd, hogy elmondja az ő érveit vagy bézőpontját a vitákban, és hallgasd is meg. Ha érzi, hogy figyelsz rá, ha visszajelzel, hogy érted, mit szeretne, és reagálsz rá (akkor is, ha az, amit szeretne, épp nem megvalósítható), azzal azt üzened neki, hogy ő is fontos, és foglalkoznak azzal, mit szeretne ő – még ha nem is lehet ezt minden helyzetben megvalósítani.
Értékeld az őszinteséget
Ha tőle azt várod, hogy őszintén viselkedjen veled, tedd te is ezt. És amikor az ő őszinte véleménye vagy vágyai neked nem tetszenek, akkor se akadj ki, mert ezzel csak elveszed a kedvét attól, hogy hozzád forduljon a problémáival. Ilyenkor hagyj magadnak egy kis időt, mielőtt reagálnál – a higgadtság nagyon sokat számít a sikeres konfliktuskezelésben.
4. A szülő mindent kontrollálni akar
Ha a gyerek életének minden egyes részét kontroll alatt akarod tartani, abból jó nem sül ki. Ezekre érdemes figyelni.
Ne zsörtölődj állandóan
Nagyon fárasztó, ha folyton találsz valamit, amit kijavíthatsz, ami miatt moroghatsz a gyerekkel. Hagyj neki (és magadnak is) tudatosan nyugis időszakokat, amikor nem nógatod semmiért.
Ne büntess mindenért
A legkisebb kihágásért is elvenni a telefonját, korlátozni a képernyőidőt vagy szobafogságot adni – ezzel a büntetés elveszíti a funkcióját, és egy folyamatos frusztrációt okozó állandó konfliktusforrássá válik.
Állj le a mikromenedzseléssel
Nem kell minden apróságot neked megoldanod. Ha semmiért nem kell a gyereknek felelősséget vállalnia, ha mindent elintézel és észben tartasz helyette, nehezebben tanul meg boldogulni a mindennapi kötelezettségei között.
5. A szülő azt érezteti a gyerekkel, hogy ő nem teljes jogú tagja a családnak
Természetesen vannak döntések, amelyeket csak a szülő hozhat meg, de ha a gyereknek semmibe nincs beleszólása, az ő véleménye nem mérvadó, az nagyon rosszérzéseket kelt benne. Ezekre érdemes odafigyelni, hogy a gyerek is tevékeny és elfogadott családtagnak érezhesse magát:
- Vond be az olyan döntések meghozatalába, amelyek esetén erre van lehetőség.
- Fogadd el az érzéseit akkor is, ha ezek épp kellemetlenek számodra
- Próbálj konfliktushelyzetekben az ő nézőpontjába helyezkedni
- Fogadd el, hogy neki is szüksége van privát szférára
- Ne legyenek felé irreális elvárásaid
- Legyél nyitott és rugalmas, tudj módosítani a szabályokon, ha szükséges
Forrás: Parenting for brain
Kapcsolódó cikkek
