Család

Segítség, a gyerekem már szexel – Ne pánikolj, beszélgess!

A gyermekünk magánélete ugyanúgy szent, mint a miénk. Arról azonban nem árt, ha tudunk, hogy már elkezdte a szexuális életet. Hátha lesz szüksége tanácsra – persze, nem tőlünk, de még az is előfordulhat…
2024. Február 10.
tinik
Fotó: Getty

A tinik randiznak, akár készen állsz rá szülőként, akár nem. És ha nem, akkor az, ami ezután következik, egyenesen ijesztő lehet: csók, kézenfogva járás, simogatások… Nem nehéz észrevenni azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a gyermeked szexuális életet él. Kezelni a helyzetet – az már más kérdés. Ehhez ad tanácsokat a Parents.com cikke, amely szerint egy dolgot nem szabad: tiltani. Nyilván felesleges is lenne, inkább használjuk ki a lehetőséget, hogy beszélhetünk a biztonságról! Ez nemcsak egy nem kívánt terhesség elleni védekezést jelent, bár kétségtelen, hogy az felboríthatja az életterveket – nem csak a lányokéit. Ugyanakkor a dolog érzelmileg is megterhelő lehet, hiszen nem feltétlen áll készen a lélek is attól, mert a testi érettség megérkezik.
Gyakori, hogy a kamaszok nehezen viselik, ha a szüleik erről akarnak velük beszélgetni, és persze sok felnőtt is hajlamos agyonhallgatni a témát. Ha nehezetekre esik beszélni erről, akkor megteheti ezt egy családi barát, egy megbízható rokon, bárki, akiben bizalma van a gyereknek. Esetleg elöl hagyhatunk „véletlenül” egy felvilágosító könyvet, brosúrát. Különben egymástól és a netről fognak tájékozódni, ami persze nem tragédia, de elég sok fals információhoz is juthatnak így.

Harminchét éve tanítok szexuális nevelést, és a gyerekek tudásában csak egy halvány fejlődést érzékelek, miközben tapasztalataik messze túlmutatnak a szüleikén. Még mindig zavarban vannak, ha a szüleikkel szexről kell beszélgetni, de ugyanez a szülőkre is igaz” – mondja Susan Falcone szexuálpedagógus.

Amit érdemes elsajátítani, az az úgynevezett szex-pozitív szemlélet. Vagyis az, amely nem hirdet önmegtartóztatást, inkább arról szól, hogy a tinik hogyan hozzanak felelős döntéseket. Persze ha ezen akkor kezdünk gondolkodni, amikor a gyerekünknek már tartós kapcsolata van, akkor kicsit már késésben vagyunk. Az ideális ugyanis az, ha egy gyerek eleve úgy nő fel, hogy lehet beszélni a családban a testiségről. A védekezés jelentőségét és konkrét módszereit már akkor meg kell ismertetni vele, amikor még előtte van a dolognak. Ne legyen tabu a tampon, az óvszer! Ha ilyesmit lát, eszünkbe se jusson rejtegetni – a maga szintjén beszélhetünk ezekről is.

A kamaszokkal már más a helyzet. Ha rájövünk, hogy már él nemi életet a lányunk, fiunk, nem szabad nagy hűhót csapni a dolog körül, mármint pozitív irányban sem. Ez nem a mi dolgunk, legfeljebb megköszönhetjük a bizalmát, és felajánlhatjuk a nyitottságunkat.
A tiltás, tabusítás, pláne ítélkezés már csak azért sem jó, mert ilyen esetekben akkor sem nekünk fognak szólni, ha netán bajba kerülnének, esetleg nem mernek hatékony védekezési módokban gondolkodni, nehogy lebukjanak.

És persze lehessen hibázni, rossz döntéseket hozni! A fontos az, hogy együtt oldjuk meg, ha bármi adódik.