Vámos Robi író, gyermek-szülő mentor, coach (Fotó: Németh András Péter NAP Szabad Föld)
Vámos Robi nevével én először egy gyerekkönyves Facebook-csoportban láttam. Nagyon sok olyan poszt alatt ajánlották egymásnak a szülők, amelyben önbizalomhiánnyal, beilleszkedési nehézségekkel küzdő, visszahúzódó, akár csúfolt, bántalmazott gyerekek számára kerestek hasznos, erőt és segítséget adó olvasmányt. Egyre kíváncsibb lettem, ki is ő valójában – és először a legújabb, Psszt!! Csoda vagy 2. – Fel a fejjel! című könyvével találkoztam össze.
Aztán utánaolvasva láttam, hogy ő jóval több, mint egy sokadik önsegítőkönyv-szerző. Vámos Robi munkásságának középpontjában a „Gyémántbogár” koncepció áll: az a meggyőződés, hogy a különcség nem hiba, hanem egy kincs, és minden gyerekben ott ragyog a gyémánt, amire csak jobban kell figyelnünk. Könyveket ír, workshopokat, iskolai órákat tart, magát gyermek+szülő mentorként, Gyémántbogár coachként mutatná be. Mit mondhatnék, felcsigázta az érdeklődésemet.
Inspiráló gondolatok kamaszoknak és felnőtteknek
Mivel ez Robi sokadik könyve, ráadásul egy sorozat második része, nem voltam biztos abban, hogy jó választás első könyvnek – de nem lett igazam. Tökéletes betekintést adott a szerző gondolatiságába és módszerébe. Amiről most nem spoilerezek (de, egy kicsit mégis), meséljen majd ő az interjúban.
Annyit megelőlegezek, hogy duplán teszteltem, és a tizenegy éves kislányom kezébe is odaadtam. Akinek először furcsa volt a könyv szerkezete, de aztán élvezettel olvasta – és pontosan értette, hogyan adnak ezek a történetek erőt, inspirációt, önbizalmat azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük van rá.
Számomra pedig nagyon sokat adott abból a szempontból, hogy elkezdtem kicsit tudatosabban figyelni a gyerekemre.
Igyekeztem ellesni Robitól a kérdezés módszerét: hogyan ösztönözhetem beszédre, beszélgetésre úgy, hogy nem vagyok erőszakos, nem akarom mindenáron kihúzni belőle, mi van vele, és nem állok elő azonnal a saját megoldásaimmal.
Én úgy érzem, ez az, amiben nekünk, szülőknek nagyon sokat kellene fejlődnünk – és Robi mentorstílusa nagyon sokat segít ebben.
Vámos Robi könyveit előszeretettel ajánlják egymásnak a szülők a Facebook-csoportokban (Fotó: Nerpel Nikoletta)
Én íróként hallottam rólad először, de sok mindennel foglalkozol még, mi tölti ki most az életedet, mik a számodra legfontosabb munkáid?
Van egy „álomnaptáram”, mely szerint kedden és csütörtökön rendkívüli rajzórát tartok iskolai osztályokban. Hétfőn egyéni coachingra jönnek hozzám. Szerda és péntek rugalmas, mentoráltakkal töltöm vagy szabadidőként fogom fel, ez általában a gondolataim rendezését, írás jelent, illetve persze a céges ügyek előrevitelét. Az iskolai órákat sosem hagyom abba, mert látom, mekkora szükség van rá és egyben ez adja a legnagyobb motivációt is.
Hogyan vezetett az utad a gépészmérnökségtől a rajz, a coaching, mentorkodás és írás felé?
Egyrészt gyerekekkel foglalkoztam mindig is, csak nem láttam a fától az erdőt. Matekot korrepetáltam már középiskola alatt is, egyetem közben is. A mérnöki munkában pedig a középvezetővé válás hozta a coaching igényét: szerettem volna másképp bánni a munkatársaimmal, mint ahogy az szokásos. De aztán nem tudtam ebben a szakmában kiteljesedni, kerestem a helyem, melyet végül a szabadkézi rajzolás, ajándékok készítése során találtam meg. Innen egyenes út vezetett az iskolákba a letölthető színezőimen keresztül, s kezdődtek a rendkívüli rajzórák. Innen pedig jöttek az egyéni tanítványok: kiképeztem magam kamaszokkal való coachingbeszélgetések témában, és nem volt megállás. Az első könyvemet leginkább a Táblácska oldal követőinek szántam, hogy érezzék: nem csak tárgyat vásárolnak, hanem egy értékrendet.
Az első könyved még felnőtteknek szólt. Hogyan, miért kerültek előtérbe a gyerekek? Jól érzem, hogy elsősorban gyerekeknek szólnak a legújabb könyveid, de felnőtteknek is érdemes olvasniuk?
Második könyvem, a Ragyogj már gyerekekről szólt, szülőknek. Aztán a tanítványok sora vezetett arra, hogy a gyerekeknek írjak, de mindezt úgy, hogy a felnőttekben rejlő belső gyermeket is megszólítsam. Így ma azt mondom, egyaránt írok felnőttnek és gyereknek, nincs vagy-vagy.
Gyakran találkozni nálad a Gyémántbogár kifejezéssel. Mit jelent ez, és mi van mögötte?
A szó a csodabogár és a gyémánt, mint kincs összefűzésével jött létre. A különleges gyerekek gyakran érzik a különcségüket hátránynak, és már ezzel a Gyémántbogár szóval szeretném megmutatni nekik, hogy különlegesnek lenni nem hiba, hanem ajándék. Kincsek, akikre lehet, hogy másképp vagy jobban kell figyelni, de akkor is kincsek!
Mi adja a legfőbb inspirációt a munkádhoz?
Egyértelműen az iskolai óráim és régi tanítványaim, mentoráltjaim. A legtöbbet tőlük tanultam és mérhetetlen hálás vagyok ezért. Olyan tapasztalathoz segítettek hozzá, amit semmilyen könyvből nem tudtam volna megtanulni. Kikérem a véleményüket és gyakran döntéshelyzetekben is nagy segítséget nyújtanak. Az osztályok pedig mind különbözők, nincs két egyforma: hiába voltam már több mint ezer osztályban, a holnapi óra mindig új kihívásokat és érdekes tapasztalatokat rejt.
És mi az, amit ad neked ez a munka? Mi adja benne a legtöbb örömet?
Gyakran érzem úgy este, hogy a következő napot nem tudom, hogy fogom bírni. Ha végignézem a naptárt, van, hogy túlterheltnek érzem magam. De amint ott vagyok egy osztályban, minden fáradtságom elszáll! Óriási energiát adnak a boldog arcok és a váratlan sikerélmények előidézte valódi örömük. Ennek örülök a legjobban: amikor tudom, hogy sikerült valamit valakiben megmozdítani, és ha valakiről látom, hogy eddig nem találta a helyét, de most már megvan. Nekem mások öröme a legnagyobb energiaforrás.
Legfőképp olyan posztoknál került elő a neved az említett könyves csoportokban, ahol önbizalomhiányos, esetleg az iskolában csúfolt, a közösségbe beilleszkedni nehezebben tudó gyerekeknek kerestek a szüleik könyveket. Vannak specifikus ajánlásaid a könyveidre, melyik milyen típusú gyereknek, milyen problémára lehet különösen jó?
Igen, vannak tipikus helyzetek, melyekre tudok konkrét címet mondani, de mindig érdemes utána még másikat is elolvasni, mert ugyanarra a helyzetre lehet más irányból is megoldást találni.
A bántásokra a Légy Te is Bánthatatlant, a különcség elfogadására a Bátran lehetsz Furát, a lámpalázra, megfelelésre a Nyugi má könyvet ajánlom, de van egy segédlet is, ami néhány kérdésből megmondja a javasolt könyveket és az olvasás sorrendjét is.
Mit tanácsolsz a szülőknek, hogyan adják a gyerekük kezébe a könyveidet? Hogyan forgathatják a gyerekek úgy, hogy a legjobban segítse őket?
Egyik könyv sem regény, amit elejétől végéig kell olvasni. Bár mindegyiknek van egy logikus váza, a tartalom alapján bátran lehet választani egy-egy részt, ami éppen megszólítja az olvasót. Sőt, szerintem bárhol fel lehet csapni szinte bármelyik könyvet, és lesz ott olyan gondolat, amit éppen akkor az aktuális helyzetben „haza lehet vinni”. Legjobb, ha a könyvek mindig kéznél vannak, vagy legalább egy a közelben van, hogy ki lehessen nyitni, elolvasni a feltöltő gondolatokat és úgy használni, mint egy reményt adó füveskönyvet.
A könyveimmel nem titkolt célom, hogy javítsam a szülő-gyerek, szülő-pedagógus, pedagógus-gyerek kapcsolatot.
Tehát akkor lesz ez a legjobb, ha mind a szülők, mind pedig a gyerekek olvassák őket. Nem kell együtt feldolgozni, de egymás után bármilyen sorrendben érdemes olvasni. A tartalmukban nincs semmi olyan, ami miatt a szülőnek előolvasni kellene.
A könyvek elolvasásán kívül milyen gyakorlati tanácsot tudnál adni a szülőknek, hogyan erősíthetik a gyerekük önbizalmát?
A legfontosabb az együtt töltött minőségi idő és a száz százalék figyelem. A munka és magánélet egyensúlyát rendbe kell tenni és amikor a gyereknek igénye van, vele kell lenni, nem csak fizikailag, hanem teljes lélekkel. Javaslom továbbá a közös, 1:1, azaz egy szülő – egy gyerek napokat, amikor felszínre jöhetnek olyasmik is, amiket a gyerek esetleg eddig a szőnyeg alá söpört. Teret kell adni annak, hogy ezek a témák görcsölés, erőlködés, cikis hegyibeszédek nélkül előjöjjenek.
Lenne tanácsod piszkált, csúfolt gyerekek szülei számára? Hogyan segíthetnek legjobban a gyereküknek?
Ez nehezen fér ide, de ha csak egyet kell mondanom: hallgassák meg a gyereket, és koncentráljanak az igazságra. Minden legyen igaz, nem kell semmi ferdítés. Így fel lehet térképezni a valós helyzetet és könnyebb megoldást találni. Ami biztos: chatben, emailben, osztálycsoportban ilyen konfliktusokat lehetetlen megoldani. Minden esetben minden résztvevő megjelenésével személyes beszélgetést javasolok. Hiszen ha bárki is hiányzik, akkor már az ő hátuk mögött folynak a dolgok, az pedig megint nem korrekt.
Vámos Robi laza, közvetlen stílusa is a kulcsa annak, hogy a gyerekek könnyen a bizalmukba fogadják őt (Fotó: Nerpel Nikoletta)
Szerinted mitől lesz valaki igazán jó, támogató szülő?
Szerintem attól, hogy nem a saját korlátait, saját gyermekkori lehetőségeit vetíti rá a gyerekre. Semmi bezzeg én, semmi az én időmben.
Biztosítani kell a gyereket a támogatásunkról, hogy számíthat ránk. És hogy nem kérünk érte mást, mint őszinteséget.
Részemről mindent támogatok otthon is, egészen addig, amíg nem sérül az őszinteség, mint alapérték. Bizalmat kell adni és nem feleslegesen ellenőrizni. A bizalommal való visszaélést azonnal korrektül tisztázni kell és jutalmazni kell a többletteljesítményt.
Hogyan ismerheti fel a szülő, ha a gyereke nehézséggel küzd, de esetleg neki nem mondja? Hogyan segíthet neki megnyílni?
A gyerekeken egyből látszik, ha valami nincs rendben. A hangulata, megjelenése is megváltozhat. Ugyanabban a szituációban másképp viselkedhet. Egyik napról a másikra megváltozhat, hogy mihez van kedve, mihez nincs. Sosem hagynám annyiban, hogy majd megoldja. Mert nem oldja meg. És bár kellemetlen lehet a téma, ha a biztonságos kereteket megadjuk, bátran elmesélhet bármit. Ez megint a bizalomhoz kapcsolódik: ha van bizalom, van megnyílás is.
És mi az a helyzet, amikor szerinted jó szakember segítségét kérni?
Amikor valaki önbántó módon cselekszik, nem lát kiutat, akkor már kevés egy könyv vagy akár a legprofibb coaching. Amikor valaki elveszett, szakember segíthet neki visszatalálni. De a legjobb szakember sem fogja pótolni az otthoni támogató, bizalom alapú légkört. Általában akkor kell külső segítséget kérni, ha úgy érezzük, hogy kell – és nem kell vele várni, mert ezek a helyzetek, akár a fogfájás, nem oldódnak meg maguktól.
Miért fontos a rajzolás szerepe a munkádban?
A rajz híd két lélek között beszéd nélkül.
A rajz egy nemzetközi, kortól, nemtől, földrajzi helyzettől független kommunikációs csatorna. Kulcs lehet egy zárt szívhez. Egy begubózott csodalélekhez.
Rajzban sokkal gyorsabban lehet információt átadni és rögzíteni is. A vizuális típusoknak pedig egyenesen kötelező! Szinte mindig rajzolok, bárkivel is beszélek, mert ezzel vagy magyarázom, vagy illusztrálom a mondandómat. Megnyitja a közönséget, befogadóvá válnak és könnyebben átmegy minden.
Robi csoportfoglalkozásain a rajzolás mindig szerephez jut
Mesélnél egy kicsit a csoportos foglalkozásaidról? Hogyan zajlanak, és miért hasznosak ezek egy-egy osztálynak, gyerekközösségnek?
Két vagy három tanórát szoktam tartani, meghívásra. Itt a jégoldás, bemutatkozás után megállapodunk a foglalkozás céljáról. Ez lehet egymás elviselése, egyéni önbizalom, bullying, kirekesztés, csapatmunka, órai viselkedés, szinte bármi. És ezután jönnek pontosan olyan feladatok, amikre szükségük van: játékosan, minél feledhetetlenebbül. Interaktív órák ezek, amikre sok év után is emlékeznek. Az órán hagyok „nyomokat”, azaz olyan eszközöket, elemeket, melyekkel az osztály nélkülem is tud tovább dolgozni. A tanulságokat ők maguk szokták levonni. Azt szoktam mondani, hogy úgy tanultok majd, hogy nem tanítok semmit. És a végén szívesen megkérdezem, hogy szerintük mit tanultunk tanítás nélkül.
Mi rejlik még a tarsolyodban, milyen terveid vannak még?
A következő könyvem szintén a bántás témában fog megjelenni, mégpedig azon verbális bántások kezeléséről fogok írni, melyek értéktelenítik az embert, és ha gyerekként nem dolgozzuk fel őket, akkor felnőttkorban újra és újra előjönnek majd. Ha viszont helyén kezeljük ezeket, akkor nem csak a mi felnőttkorunk, hanem a leendő gyermekeink gyerekkora is boldogabb és szabadabb lesz. Szeretném minél többekhez eljuttatni, hogy van megoldás. Hogy nincsenek egyedül. Hogy mindig van remény. Erre gyűjthető termékeket, kisebb kiadványokat és előadásokat, valamint online anyagokat tervezek.
Kapcsolódó cikkek
